Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Találós kérdés. Vajon mekkora a várható éllettartama annak a japán fiatalembernek, aki az alábbi videót készítette?

Igazán az első perc után kezd bedurvulni. :)

By SoDI

A sötétség erői egy újabb fronton nyitottak támadást a rendes, dolgos emberek béketűrése ellen. Nem elég, hogy ahol csak tudják, kifosztják szeretett népünket, de mindeközben, a legmélyebb nyomorúságában gyakran olyan életképeket vágnak az képébe, mint többek között a 40 milliós csodaautókat vezető Győzike, mely láttán nem csoda, hogy hidakra mászik, hiszen legszívesebben a falra mászna.

Amíg a tisztességes magyarok vért izzadva küzdenek, hogy etetni tudják gyermekeiket, aközben a gátlástalan milliomos kizsákmányolóik azt próbálják elhitetni velük a Kossuth téren, hogy őket képviselik a hatalommal szemben.

Budaházy Györgyöt egy olyan házban mutogatják, melynek a havi fenntartási költsége 300 ezer forintot kóstál, Debil pedig vadiúj luxus-Pickup tetején parádézik. Novák Előd önfeláldozásra buzdít látszólagos "példamutatásával", miközben jómódú polgári családjának meg sem kottyan a politikai kiállása miatt rendszeresen rá kirótt bírság. Az RTL KLUB-on mindeközben egy olyan némbert mutogatnak nagy hévvel, aki kozmetikai úton előállított műmosolyával újságolja, hogy félmillió forintot költ a kis kedvencére, mert így biztosítható a kellemes hőmérséklet a padlófűtéses kutyaházban.

Minden a gazdag emberekről szól, míg a szegények nyomorúságán csak nyerészkednek, ki anyagi, ki politikai hasznot kovácsolva belőle.

Na, nem kell megijedni, nem bolondultam meg teljesen, csak illusztrálni kívántam, hogy ha az ember füle érzékeny az idióta szociális demagógiára, akkor mennyire össze tudnak sűrűsödni a fejében ezek az ostoba gondolatok. Nincs fórum, ahol ne bukkanna fel a téma, hogy honnan van ennek meg annak ilyen kocsija vagy háza, miért kell a munkahelyéről holtfáradtan hazatérő embert esztelen rongyrázással hergelni, ha ez meg az nem a kormány fizetett ügynöke, akkor hogyan kaphatott hitelt a vállalkozása, meg úgy egyáltalán, Toroczkai Laci is miért nem egy kopott kínai melegítőben jár a méregdrága bőrdzsekije helyett.

Mint oly sok téves gondolkodásmód, ez is az alapállásában, a probléma megközelítésének irányában téved. Mert nem az a kérdés, hogy miért találunk majdnem mindenkit jó anyagi körülmények között azok közül, akik politikai szerepet vállalnak bármelyik, akár az utcai kormánydöntők oldalán, hanem hogy a hangzatos lózungoktól elvonatkoztatva, a maga realitásában szemlélve kik azok, akiknek erre valóban elegendő idejük juthat.

Mert ha megvizsgáljuk a történelmi példákat, akkor láthatjuk, hogy amióta világ a világ, ez a szerepkiosztás mindig is így volt. Tetszik, nem tetszik, Széchenyi is főnemes volt, Kossuth sem koldulásból tartotta el magát, sőt, még Petőfi is saját polgári lakásban lakott a Dohány utcában, már a húszas évei elején. De még a munkásmozgalom (értsd: bolsevik sátánizmus) elméleti alapjait lerakó Marx vagy Engels sem szénlapátolásból szerezte meg a napi betevőt.

Ha valaki 8-12 órát lehúz a munkahelyén, mert másként nem tud megélni, annak értelemszerűen nem jut már se ideje, se energiája arra, hogy ezután még kimenjen zászlót lengetni, beszédeket tartani, hatóságokkal, és más hasonszőrű szervezetekkel egyeztetni, ráadásul mindemellett még a sajtóval is folyamatosan tartani a kapcsolatot. Fontos látnunk azonban, hogy ez még nem jelenti azt, hogy az anyagi helyzet bármiféle politikai törésvonalat képezne.

Mert nem képez.

Magyarországon ugyanis nem gazdag és szegény emberek vannak, hanem jobboldaliak és baloldaliak, vallásosak és ateisták, nemzetiek és globalisták, konzervatívok és liberálisok. Azt, hogy valaki ezek közül melyik csoport értékeit érzi magáénak sokkal kisebb mértékben határozza meg a személyes társadalmi környezete, mintsem azt gondolnánk. Ennél sokkal nagyobb jelentősége van az egyéni habitusnak, a személyiségből fakadó attitűdöknek. Nem egy ikervizsgálat bizonyította már be ugyanis, hogy egymástól igen nagy távolságra felnőtt ikrek, az eltérő anyagi helyzetük, és életkörülményeik ellenére is igen nagy arányban kezdenek bizonyos életszakaszokban hasonlóan öltözködni, sőt, hasonló politikai nézeteket vallani.

Elmondhatjuk tehát, hogy ha nem is teljesen egységesen elosztva, de a politikai paletta minden elkülöníthető szegmensén belül megtalálhatjuk szinte az összes társadalmi réteg képviselőit. Ilyen módon a jobboldali radikális oldalon is ugyanúgy van lecsúszott munkanélküli, éttermi felszolgáló, üveges, jogász, egyetemi professzor, és jól menő vállalkozó. Ugyanígy azt is elmondhatjuk, hogy egy politikai szimpátiacsoporton belül ezek közül az emberek közül mindegyik rétegből akadnak olyanok, akikben él az igény arra, hogy tevékenyen tegyenek is céljaik érdekében, és hogy minél szélesebb réteghez juttassák el a gondolataikat.

Abban viszont, hogy ezek közül kiknek nyílik rá gyakorlati lehetősége is, az már változó.

Tehát be lehetne fejezni ezt az őrült fröcsögést, hogy "jaj, a pénzes ember bezzeg ott van, biztos a komcsik küldték", mert nem arról van szó, hogy azért gazdag, mert ott van, hanem azért ér rá ott lenni, mert nem a mindennapi problémák kötik le az idejét. Ezért viszont önmagában nem kell senkit sem elmarasztalni, hiszen nem a pénztárca vastagsága határozza meg, hogy valaki mennyire viseli szíven a közös ügyeket.

Attól még, hogy nagy kocsival jár, még ugyanúgy forronghat benne a tenni akarás, és ugyanúgy el akarhatja üldözni Gyurcsányt az egész bandájával együtt a rákba, akárcsak Te.

Éppen ezért el kellene már felejteni ezt a szegény-gazdag megosztást, mert bazi nagy őrültség.

By SoDI

Ma Budapesten emberek ezrei élnek méltatlan körülmények között, az utcán. Ezeknek a szerencsétleneknek nem csak hogy arra nincs lehetőségük, hogy este egy tiszta paplanra hajtsák le a fejüket, de sokszor arról szól az egész napjuk hogy mit egyenek.

Ha valaki segíteni szeretne nekik:

Számla tulaj neve: Menhely Alapítvány
Számlaszám: ERSTE 13700016-01950018

Rengeteg kisgyermek él ma Magyarországon, akik nap mint nap szörnyű kínokat kénytelenek átélni, miközben a betegségük felemészti a testüket. Ezeknek a rákos csöppségeknek sokszor nem csak az életminőségük, hanem a túlélésük múlik a jószándékú emberek önzetlenségén.

Ha valaki segíteni szeretne nekik:

Számla tulaj neve: Gyermekrák Alapítvány
Számlaszám: 10700024-02441104-51100005

Él Budapesten egy kopasz blogger, Polgár úr, akire egy kommunista néni csúnyán nézett a Szabadság téren, és megkérte, hogy csendesen emlékezzen.

Mivel a gonosz néni ELLENÜNK van, mindannyiunk felelősége, hogy kiváltsuk a hős blogger bírságát.

Ha valaki segíteni szeretne neki:

(Zöld háttérrel módosított rész Athina kérésére - 2007.04.11)

Számla tulaj: Athina (polgári neve mellékes)
Számlaszám: ERSTE 11600006-00000000-22383437
Közlemény: FAGYIPÉNZ 

Él Budapesten egy egyetemista, aki nagyon szeretne most a hétvégén kiutazni Londonba, mert kiváló lehetőséget lát arra, hogy egyeztessen az ottani antiglobalista szervezetek vezetőivel.

Felismerte ugyanis, hogy ha nem akarjuk az ellenségeink győzelmét, fontos cél, hogy a továbbiakban összehangoltabbak legyenek a multinacionális vállalatok túlkapásai elleni tiltakozások. Ehhez először is meg kell találni az ezek ellen küzdő embereket, ami viszont költséges.

Ha valaki segíteni szeretne neki:

Számla tulaj neve: Elérhető az egyetemi beadandókban.
Számlaszám: OTP 11773119-00018571-00000000

Na, azt hiszem jó egy hónapra megadtuk a pofont a demagógiának. :-) És akkor most viccen kívül, hogy mi a problémám mindezzel...

Lássuk először Tomcat érveit:

"De tegyünk egy próbát, vajon valóban van-e nemzeti összefogás. Kérem mindazokat a kedves olvasókat, akik egyetértenek eddig folytatott közírói és politikai tevékenységemmel, fejezzék ki támogatásukat azzal, hogy elküldik nekem egy fagyi árát (kis vagy nagy fagyiét, ízlés szerint), hogy e bírságot kifizethessem. Persze, ki tudnám zsebből is, de én alapvetően nem csakis magamat képviselem, amikor beszólok Gyurcsánynak, Mécsnek, vagy tojással dobálom (vagy nem dobálom, de meggyanúsítanak vele) Demszky Gábort, hanem Benneteket. Ennek a blognak nem a semmiből lett napi hat-nyolcezer olvasója. Tehát aki egyetért azzal, hogy a szovjet emlékművet koszorúzgató, ávósokat istenítő vén szemétládáknak megmondjuk, hová menjenek, és megér neki pár száz forintot, hogy ne érezzék jól magukat, miközben a Szabadság tér levegőjét rontják, küldjenek ide annyit, amennyit szerinte ez megér:

Tomcat Polóboltja
1066 Budapest, Teréz krt. 6."

forrás: blog.tomcatpolo.hu itt

Azzal ugye mindenki tisztában van, hogy az emberi szükségleteket ábrázoló Maslow-piramis alapján az ember elsődleges igénye a fizikai biztonság. Tomcat boltja a megélhetését szolgálja, és mivel tudtommal más bevételi forrása nincs, elmondhatjuk, hogy jól felfogott érdeke a folyamatos vásárlóforgalom. Az, hogy valaki milyen módon biztosítja az ehhez szükséges ismertséget, kizárólag rajta áll. Tomcat ezt a kérdést a botrányhős szerepének felvállalásával válaszolta meg.

Az ő életének azon része, melyre közéleti rávilágítást enged, nem más tehát, mint egyetlen nagy gerilla-marketing akció. Azt persze nem vonja kétségbe senki, hogy mindeközben a szívből jövő meggyőződését fejti ki, azonban látnunk kell, hogy ez így sem több, mint a kellemesnek a hasznossal való összekötése. Ilyen formán pedig biztosak lehetünk benne, hogy Tomcat a trikói árába eleve belekalkulálja a hatalommal való konfrontáció költségeit. Ha nem hülye, márpedig ő nem az, ennek így kell lennie.

Másodlagos források bevonása ilyenformán tehát kétszínűnek tűnik. Éppen ezért én mindenkinek, aki támogatni szeretné Tomcat ügyét, a következőket javaslom:

• Kérje el Tomcat-től annak a két embernek az elérhetőségeit, akiknek nincs a közéleti tevékenységükhöz szorosan kapcsolódó gazdasági vállalkozásuk, mégis vele együtt vitték be őket, és jutassa el inkább nekik ezt a pénzt.
• Ha feltétlenül Tomcat-et akarja támogatni (én nem kívánok ez ellen érvelni), akkor ezt az adományozás helyett inkább olyan módon tegye meg, hogy kikalkulálja az erre szánt összeget, majd pedig ennek a dupláját még ezen a héten levásárolja nála a boltban. Mondjuk vegyen három jelvényt, az pont két nagy fagyi ára. Ilyen módon is célba ér a pénz, de mégis normálisabb az ügymenet.

Nem a céllal, nem az adományozás gondolatával szemben vannak tehát ellenérzéseim, hanem a szervezési móddal. Mert szerintem ez így lenne normális.

By SoDI

Ui.: Gyurcsány Ferenc évi 10 millió forinttal támogatja saját leadózott pénzéből az Amőba Alapítványt. Ő csinálja jól, vagy az, aki inkább pénzt szedne ki a saját mozgalmából? (Gy.k.: Fletó az ellenségünk, de attól még van, amit el lehetne tanulni tőle a mi oldalunkon is.)

Amikor kora délután felébredtem, kicsit szomorú voltam, de most látom, hogy nem vesztettünk semmit azzal, hogy személyesen nem mentem ki dolgozni Novák Előd elhurcolására, hiszen itt van két videó, amelyik van olyan jó munka, mintha én készítettem volna. :)

update: Most nézem csak Gabucino felvételein, hogy ezek a YouTube-os videók nem is DV-kamerával, hanem egy sima mobillal készültek. Nagyon durva!

Valaki meg tudja mondani nekem a kép alapján, hogy ez milyen telefon? Nagyon megköszönném!

update2: Nokia N70. Köszönöm szépen a választ dzsuhesznek!

By SoDI

Labanc elvtársak ismét hozzák a proli formájukat. A mai bejegyzésükben így jellemzik Tomcat-et:

(előállították a...) "Tomcat csúfnevű, szerzői jogsértésekből milliomossá vált ruhaipari vállalkozót, Polgár Tamást."

forrás: igazkurucoldal.blogspot.com 

Na mi van, haver?

Nem tudod befizetni a villanyszámlát? ;)

By SoDI

Tegnap megmutattam a blogomat egy olyan ismerősömnek, akivel nem politikai alapú a kapcsolatom, mert kíváncsi voltam a véleményére. Átfutottuk a főoldalon lévő bejegyzéseket, és mindegyikről ejtettem néhány szót.

Az egyetlen kérdés, ami felmerült benne, hogy nem félek-e. Hogy nem-e érzem egzisztenciálisan veszélyesnek, amikor olyanokat írok ki nagy betűkkel, hogy "zsidófigyelő". Érdekes kérdés, éppen ezért kicsit részletesebben is kifejteném, hogy miért nincs bennem ilyen félelem.

Tisztában vagyok vele, hogy egy profi cég HR-esei (human resources, humán erőforrás, én inkább "személyzetisnek" szoktam mondani őket) rögtön beírják a jelentkezők adatait a Google-ba, hátha meg lehet tudni róluk valamit. Ez egyben azt jelenti, hogy a blog miatt valóban szűkre szabottak a lehetőségeim arra, hogy egy multi berkein belül felívelő karrierpályát fussak be. Milyen szerencse, hogy nekem nincsenek ilyen terveim, hiszen magányos farkas vagyok!

Vállalkozni 8 általánossal is tud az ember, az egyetemi tanulmányok pedig főként a munkaerőpiaci esélyeket hivatottak javítani, így ebben a kontextusban értelmetlennek tűnhet, hogy ha én kizárólag saját cégben vagyok képes gondolkodni, akkor miért terhelem magam egyszerre két egyetemen is, sőt mellette különféle tanfolyamokon. A válasz erre ugyanaz, amiért sokat olvasok. Az iskolákban saját magam fejlesztésének a lehetőségét látom, mely mind-mind eszköz lehet arra, hogy biztosabban állhassak meg a lábamon.

Ez még mindig nem olyan dolog, amihez feltétlenül egyetemre lenne szükség, elvégre autodidakta módon is képezhetném magam, azonban van itt egy mindennél fontosabb kérdés, mégpedig a motiváltság. Az ember ráveheti magát arra, hogy az éppen aktuális érdeklődésének tárgyában belevesse magát a szakirodalomba, azonban elképesztően nehéz lelkesedést ébreszteni olyan dolgok iránt, melyekről külső szemlélőként eleinte még nem látjuk, hogy az elsajátításuk a későbbiek során milyen módon tudná szolgálni a hosszú távú személyes céljainkat. Lehet, hogy nem mindenki van ezzel így, de én azt figyeltem meg magamon, hogy ha nincs felettem egy kényszer, ami kívülről orientálja a figyelmemet, akkor nagyon könnyen igen egészségtelenül szűk területre korlátozódik az érdeklődésem.

1. Kisvállalati marketingstratégia
2. PHP alapú webfejlesztés
3. Magyar politikai közélet.

Ennyi.

Így viszont, hogy kénytelen vagyok pedagógiai, pszichológiai, matematikai, általános informatikai, és közgazdasági kérdésekkel is bajlódni, megmenekülök attól, hogy a világot a fenti három terület kapcsolataiként fogjam fel, mely mellett minden más létező dolog csupán a felesleges körítés. :)

Az ismerősömnek az egzisztenciális kockázatokat firtató kérdése nyilván nagyrészt arra vonatkozott, hogy nem érzem-e veszélyben emiatt a fenti kellemes kényszert, vagyis nem-e tartok attól hogy a blogban leírt tartalmak miatt akár az ELTE akár a Corvinus úgy dönt, hogy én összeférhetetlen vagyok vele. Erre ismét csak az a válaszom, hogy nem.

Itt nyilván Bácsfi Diána esetére gondolnak azok, akikben megfogalmazódik ez a felvetés. Nos, le kell szögeznünk, hogy az ELTE fegyelmi eljárása, amit lefolytattak vele szemben hemzsegett a szabálytalanságoktól, ezt nem egy szakember kimondta már (az egyetem olyan szabálysértésekre hivatkozott az indoklásban, melyeknél még folyt a vizsgálat, vagyis lábbal tiporták az ártatlanság vélelmének elvét), azonban ha nem magát a jogi folyamatot, hanem csak annak előzményeit vizsgáljuk, akkor is rájöhetünk, hogy óriási különbség van az én blogom, és Bácsfi kisasszony hajdani tevékenysége között. Egyrészt Diána nem hagyta korlátozni magát a jogszabályi keretek által, semmiféle rendelkezés nem akadályozta meg őt abban, hogy nyilaskeresztet használjon a plakátjain, vagy hogy vörös festékkel rongáljon meg kommunista emlékhelyeket. Ez már önmagában is elegendő lett volna egy, a lefolytatottal szemben valóban előírásszerű fegyelmi eljárás megindításához, azonban a fő gond nem ezzel volt.

Bácsfi Diána ugyanis nem kis részben keverte bele a hungarista ideológiába az antik korok ezoterikus eszméit. Ez volt az egyik oka annak, hogy az egyetlen hazai, valóban nemzetiszocialista mozgalom, a megszüntetése előtt Vér és Becsület néven tevékenykedő egyesület elnöke, Domonkos Endre ál-hungaristának, és provokátornak nevezte őt. Bácsfi tehát politikai kinyilatkoztatásaiban ugyanazt a terminológiát használta, ugyanazt az érvrendszert alkalmazta, ami a tudományos munkáiban is meg szokott jelenni. Bevallom őszintén, nekem ez alapján nem az a kép csapódott le, hogy "na itt van ez az őrült náci nő", hanem az, hogy "lám, bölcsésznek tényleg csak az elmebetegek mennek, filozófusnak meg pláne". Vagyis nem őt magát szemléltem, hanem azt, hogy a véleménye milyen módon kapcsolódik a munkásságához, és a tanulmányaihoz. Ha pedig nekem ennyi esett le a történetből, akkor biztosak lehetünk benne, hogy voltak még ezzel így néhányan, ami végső soron tényleg az ELTE tekintélyét csorbította.

Emlékezzünk csak vissza, hogy M. Giorgo Richard ügyénél (aki Döbrenteinek a keresztényeket kiirtani számdékozó Barangóról szóló beszéde után izraeli zászlót égetett a Tilos rádió épülete előtt) is attól volt hangos a média, hogy a református Károli Egyetem hallgatója. Na, ez, és közvetlenül az ugyanonnan kirúgott süket buzeráns kölyök története szintén nem tett jót a Károli hírnevének.

Ha megvizsgáljuk M. Giorgo és Bácsfi esetét, rájöhetünk azonban, hogy ezek mind olyan megnyilatkozások voltak, melyek valamilyen módon szorosan kapcsolódtak az intézményben tanultakhoz. Ez nálam ugyanakkor nem áll fent. Informatikusként, matektanárként, vagy közgazdászként majdhogynem tökéletesen irreleváns, hogy milyen a politikai világlátásom, és ennek milyen módon adok hangot. Pedagógusként is csak annyi várható el tőlem, hogy ne legyek rasszista, hogy utasítsam el az emberek pusztán származási alapon történő megbélyegzését, de ezt én teljesítem is, elvégre nincs szemernyi ellenérzésem se a cigányokkal szemben, és antiszemita sem vagyok, csak politikai alapon anticionista, történelmi alapon holokausztrevizionista, és teológiai alapon vannak csak kritikáim a judaizmus hittételeivel kapcsolatban. De önmagában genetikailag senkit nem rekesztek ki.

Vagyis mivel nem akarok sehol rabszolgaként nyolcórázni, másrészt semmilyen olyan közéleti megnyilvánulásom sincs, amely a tanult szaktárgyaimhoz kapcsolódóan rossz fényt vetne bármelyik egyetemre is, ahol tanulok, sőt még arra is ügyelek, hogy ami itt a blogon megjelenik az soha ne legyen törvénysértő, így nem hiszem, hogy az itteni munkásságom bármilyen szempontból is veszélyes lenne a személyes egzisztenciámra nézve.

A szólásszabadság mindennél előbbre való ugyanis, még egy szakembernél is.

By SoDI

Amikor a NET egy olyan kincset dob fel, melyhez hasonlókkal nem vagyunk elkényeztetve, akkor nagyon hálásnak kell lennünk.

Nos, ilyen rém ritka kincs a Titkolt ellenállás című zenekar Kitartás című videóklippje.

By SoDI

Francba má'!

Thürmer Gyuszi tojásokat rendelt délre, de a nyomi kurucok nem képesek kiírni, hová kéne vinni.

Na nem baj, majd reggel betelcsizek a sajtóirodára, ott talán elmesélik.

By SoDI

update: ugyanott volt, de részegen itthon aludtam éppen, úgyhogy nincsenek képeim. Na majd legközelebb. :)

A hétvégén irtózatosan le lettem szidva, amikor egy plázában nem voltam hajlandó tudomásul venni, hogy egy szórólaposztogató lány majdnem fél perce folyamatosan nyújtogat felém valami színes lapocskát. A társaságunkban lévő egyik csaj idegesen szólt rám, hogy vegyem már el.

- Nem láttad, hogy feléd nyújtja? - kérdezte.
- De igen.
- És akkor miért nem vetted el?
- Miért vettem volna el? Ez egy női kozmetikumreklám rózsaszín betűkkel nyomtatva.
- Attól még elveheted! Olyan szemét vagy! Szerencsétlennek ez a munkája!

Nos, nekem sziklaszilárd meggyőződésem, hogy neki nem ez a munkája.

Az ember elsődlegesen nem azért szegődik el valahova, nem azért vállal szerepet a gazdasági élet valamely szegmensében, hogy a saját önző érdekeit kiteljesíthesse, hanem hogy hasznossá tegye magát. A fizetség ennek csupán velejárója. Azzal, ha én elveszek egy olyan szórólapot, ami garantáltan nem érdekelhet, elértéktelenítem az osztogató lányok munkáját, hiszen nem hagyom, hogy beteljesítsék azt a célt, ami a munkaadójuk érdekeinek szolgálatát jelenti. Ha pedig valakinek ilyen módon lebecsülöd a fáradozásait, akkor mindennél jobban megsérted a büszkeségét.

Ezért nem fogok a kezembe én soha rúzsreklámot, akármilyen szépen mosolyogva nyújtogatják is a helyes lánykák.

Ez a műfaj persze arra van kitalálva, hogy tíz szórólapból nyolc azonnal a kukában végezze, ugyanakkor a többségnél a kézbevételük időpontjában megvan legalább a minimális esély arra, hogy esetleg érdeklődésre tarthat számot a bennük szereplő ajánlat, így ez óriási különbséget jelent.

Tudnunk kell ugyanakkor, hogy lehet az ablakon kidobott pénzt néhány egyszerű trükkel "ablakon bedobott" pénzzé is változtatni. :) Csak arra kell rávenni az embereket, hogy legyen valós okuk megtartani a cuccot. Kiváló példa erre a a Csigavér autósiskola kis kártyája.

Zseniális megoldás. Én amúgy is mindig gondban vagyok azzal, hogy az egyes dátumok a hét melyik napjára esnek. Rém praktikus ajándék tehát, be is raktam az igazolványaim közé. Mindig magamnál fogom tartani, és ha valaha meg akarok tanulni motorozni, biztosan ők fognak elsőként eszembe jutni. Az pedig, hogy egy, a szolgáltatásuk iránt éppen teljesen passzív embert ilyen módon magukhoz tudtak kötni, nekik maga a főnyeremény. A legtöbb, amit velem egyáltalán elérhettek.

Ezt persze csak időtálló ajánlatokra lehet eljátszani, mint amilyen egy általános cégreklám. Rövid, néhány napos érvényességű akciót igen idétlen lenne naptárral hirdetni. Szezonális kedvezményeknél a legfontosabb dolog, hogy legalább elolvassák az ajánlatunkat, melyhez a figyelemfelkeltésen keresztül vezet az út. Az emberi kíváncsiság ugyanis rettentő erős érzés.

Kanapéval vacsorát?

Mi ez az őrültség? Hogyan?

Ez a kérdés hatalmába kerít, nem hagy nyugodni, szuggerál, nem engedi kidobni a lapot.

Ha ezt nem olvasod el, akkor semmit sem!

A válasz különben annyi, hogy ha 50.000 Ft értékben vásárolsz náluk, akkor kapsz egy 5.000 Ft-os ajándékutalványt, melyet a következő hónapban akár egy serpenyőkészletre is beválthatsz.

A fantáziátlan, unalmas szórólaprengetegben kész felüdülés, hogy egy nap rögtön két ilyen, magasfokú kreativitásról árulkodó gyöngyszem is a kezembe akadt.

Amióta előfizettem Wolf Gábor elit szaklapjára, a Marketing Navigátorra, kezdem ugyanis megfigyelni magamon, hogy minden hirdetést rögtön a marketinghatékonyság szempontjából elemzek. Rendre meg is találom rajtuk azokat a klasszikus szarvashibákat, melyek miatt hatástalanul tünnek el a sokszorosításukra költött forintok, de legalábbis effektív kárt okoznak a hirdetőjüknek azáltal, hogy sokkal kisebb bevételt tud utánuk realizálni, mint amennyit megfelelő tálalással ki lehetne hozni az ajánlatából.

Édesanyám hatalmas őrültségnek tartja a Navigátor éves díjaként kifizetett 60 ezer forintot, én azonban hiszek benne, hogy abban a világban, ahol az üzleti térben való életképességet minden más előtt a kommunikáció hatékonysága határozza meg, a belőle rám ragadó szemlélet egyre nagyobb mértékben válik majd az idők során konkrétan forintosítható előnnyé.

Ablakon bedobott pénzzé.

By SoDI

Gondolom, sokan emlékeztek az esetre, amikor Grespik László egy tárgyalás elején megkérdezte a bírónőtől, véletlenül nem-e zsidó. Volt is itten sírás-rívás, szörnyülködés, régi korok rémképe, gumicsont.

Azzal szokás szerint nem foglalkozott senki, hogy az ügy tárgya, nevezetesen a Viking Klubban eljátszott, egyesek szerint kisebbség ellen uszító dalszövegek speciális jellege teljesen indokolttá tette a kérdést, elvégre a személyes érintettség mindenkor az elfogulatlanságot kizáró tényező.

Néhány ideges karvaly azért csak kierőszakolt egy fegyelmi tárgyalást az ügyben, de ez természetesen retorzió nélkül zárult. Az ügyvédi kamara nem is dönthetett másként, elvégre az Alkotmány 57. § 3-as pontja világosan kimondja, hogy a védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

Megnyugtató látni, hogy sok más hellyel ellentétben nálunk milyen széles a szólásszabadság. Nem úgy Németországban, ahol még a holokausztrevizionisták lelkiismretes védelme is vétségnek számít.

Vádat emeltek kedden Németországban egy korábban egy holokauszttagadót védő ügyvédnő ellen, mert egy hivatalos levél végére odabiggyesztette: "Heil Hitler".

Sylvia Stolz a holokauszttagadás miatt a múlt hónapban ötéves börtönbüntetésre ítélt Ernst Zündel jogi védelmét látta el, amíg el nem tiltották, mert szándékosan hátráltatta az eljárást.

A mannheimi ügyészség tájékoztatása szerint az ügyvédnő az egyik perirat végére odaírta, hogy "Heil Hitler". Az üdvözlést annak idején a nemzetiszocialista Németországban használták.

Amellett, hogy a zsidók elleni gyűlöletre uszított és megpróbálta akadályozni az igazságszolgáltatás munkáját, Stolz egy Németországban betiltott szervezet - a náci párt - jelképét használta, ezért vádat emeltek ellene - közölte az ügyészség.

(MTI)

Hogy mi ezzel a probléma? Egyrészt megkötik a védelem kezét, tilos neki felhozni az összes érvet, ami mentő körülmény lehet a védence mellett. Ezzel a pártatlan ítélkezés elvét tiporják sárba, ugyanis azzal, hogy egy konkrét dogma acceptálását várják el az ügyvéd részéről is, az egész a legsötétebb idők koncepciós eljárásait idézi.

Ami még ennél is vérlázítóbb, az az eltiltás közvetlen oka. Elmarasztalták, mert szándékosan hátráltatta az eljárást! MÉG JÓ HOGY! Ez a munkája!

Egy ügyvédnek az a feladata, hogy mindenkor ügyfele érdekeit képviselje, a legjobb tudása szerint. Ha pedig az ügyfélnek az eljárás elhúzódása az érdeke, akkor a védőnek kutya kötelessége minden rendelkezésére álló taktikai módszert bevetni, hogy így akadályozza a gyors ítélkezést. Ez teljesen természetes, viszont éppen arra van a bíró, hogy ennek gátat szabjon, és az egyértelmű indokolatlan indítványokat elutasítsa.

Normális helyen, mint amilyen az USA, vagy Magyarország, ahol fontos legalább látszat szintjén megőrizni az igazságszolgáltatás pártatlanságát, így megy ez.

Germániában úgy néz ki, már nem.

By SoDI

Akárcsak Kovács Pistikénél, most is jó helyre kerültek a liberális propagandára fordított milliók. (Ez így persze a mi szempontunkból rossz, de egy szakmai teljesítményt nem lehet pusztán a politika oldaláról megközelíteni).

A terapia2007.hu oldal ugyanis marketing-gépezetként tökéletes képet nyújt. Olyan, mint amilyennek egy hatékony webprojektnek valóban lennie kell.

Magával a tartalommal most részletesebben nem foglalkoznék, hiszen mindenki pontosan tisztában lehet már azzal, hogy hol ferdítenek ezek a szemét hazugságok, melyeknek egyetlen célja, hogy a magyar ember önként és dalolva fogadja el, hogy népirtás folyik ellene.

Éppen ezért csak címszavakban:

Reform: 6 plusz

• Állítás: "Ez nem azért van, mert keveset költünk az egészségügyre. Egészen pontosan a nemzeti jövedelem 8,3%-át, éppen annyit, mint az angolok vagy az olaszok. Szóval mink van? Egy drága egészségügyünk."
  
• Az igazság: Szép, jó, és dicséretes, hogy elejét akarják venni a nagy pazarlásnak. Azt hiszem, nincs közöttünk senki, aki nem támogatná ezt a célt. A probléma csupán annyi, hogy a kormány az EU-nak küldött konvergencia-programban nyíltan vállalta, hogy a következő időszakban 250 milliártd forintot von ki az egészségügyből. Vagyis óriási nagy hazugság az, hogy ettől cseppet is javulna az ellátás finanszírozása, mivel a "reformokkal" megtakarított pénz nem gyógyításra, hanem - mint ahogyan azt Pokorni találóan megjegyezte - kamatterhekre, vagyis a kormány hitelképességének (folyamatos hazugságainak, és megbízhatatlanságának) az árára megy el.

Kórházfejlesztés

• Állítás: "A két szememmel látom nap mint nap..."
  
• Az igazság: Faszt látsz te, színész vagy, nem orvos. ;-D

• Állítás: "De nem csak ez az igazságtalan. Budapesten háromszor annyi orvos jut egy betegre, mint vidéken. Gondoljanak csak bele! Ilyen stramm doktorból, mint én vagyok, Budapesten háromszor annyi van, mint vidéken."
• Az igazság: Ezzel az a bibi, hogy Budapesten nem csak a budapestieket látják el, hanem egyrészt a kisebb rutin beavatkozások esetén az agglomeráció (Pest megye) egész területéről mindenkit, másrészt pedig súlyosabb, krónikus betegségekkel országszerte rengeteg beteget. Ilyen terhelés mellett természetes ez a látszólagos aránytalanság.

Gyógyszergazdaságosság

• Állítás: "Számtalan olyan olcsóbb orvosság létezik, amiben ugyanaz a hatóanyag, mint a drágábbikban." "Ugyanazt gyógyítják, ugyanaz a hatóanyaguk, csak az áruk megfizethetőbb."
• Az igazság: A valóságban a generikus gyógyszereknél megfigyelhető a negatív placebóhatás. Olcsóbb, tehát tudat alatt elhiszed, hogy szarabb, és tényleg szarabb is lesz. Másrészt lehet, hogy az alap hatóanyag ugyanaz egyes termékeknél, de a kísérőanyagok különbözősége miatt olyan mellékhatások jönnek elő nem egy esetben, melyek a régebbi, megszokott gyógyszernél nem jelentkeztek.

Vizitdíj

• Állítás: "Ki akar fizetni, ha orvoshoz megy? De ki nem fizet, ha orvoshoz megy? Ahogy én látom, a betegek legalább fele hálapénzt ad az orvosának."
• Az igazság: Mondjuk az a minimálnyugdíjból tengődő idős nénike, aki ezerszer is meggondolja, hogy három vagy négy zsemlét vegyen a közértben, biztos hogy nem fizet semmit. Nem csak az esetek felében, hanem soha. Mert nem tud.

• Állítás: "Mert az egészségügy nem ingyenes. És soha nem is volt az."
• Az igazság: Rákosi idejében nem vontak TB-járulékot. :) No de viccen kívül, most nincs TB-járulék? Ha pedig van, akkor hogyan beszélhetünk a vizitdíj nélküli "ingyenességről"?

Felügyelet

• Állítás: "A beteget senki nem képviseli."
• Az igazság: Kurva régen létezik a betegjogi képviselő intézménye.

• Állítás: "A felügyeleti rendszerrel minden megváltozik. Pontosan tudjuk, hogy a betegeket milyen hatékonyan gyógyítják mindannyiunk pénzén."
• Az igazság: Eddig is volt statisztika. Vagy a KSH-t most tetszettek kiszarni?

És mostantól a tartalomtól függetlenül kizárólag szakmai (informatikai, pedagógiai, és marketing) szempontból nézve...

A weblap technikai megvalósítása kiváló példája annak, hogy ha valaki érthetően, és közérthetően akar szólni az emberekhez, akkor milyen eszközökkel tudja ezt a leghatékonyabban megtenni. Minden felhasználói felület kialakításakor az elsődleges szempont, hogy a látogatót végig vezessük az általunk kigondolt aktivitási láncon. Kell lennie egy konkrétan megjelölt célnak, amit elvárunk az oldalunkra tévedőktől, ezt pedig úgy lehet a leghatásosabban elérni, ha nincs semmilyen zavaró dizánelem, klasszikus menűsor, amely a dzsungelbe vezetné az embereket, hogy aztán elveszve az átláthatatlan struktúrában frusztráltan távozzanak, és soha ne is jöjjenek vissza.

Esetünkben ez a konkrét cél az, hogy az illető nézze meg Doktor Akut véleményét. Mivel szinte nincs is más az oldalon, és a megjelenés után előúszó harsány menüsor szinte kényszeríti az embert arra, hogy kattintson, így a doki mondanivalója garantáltan célba ér. Miután megjelenik, és egy idegbeteg hülyegyerek türelmetlenségével rángatózik, felébred bennünk a kíváncsiság, és innentől lehetetlen nem a videókra koncentrálni.

Ez persze még csak az első lépés, ha elindította a videót, valahogy arra kell késztetni a nézőt, hogy végig is vnézze. Ezt sokkal jobban oldották meg, mint a Fidesz Jővőnk című vitasorozatának oldalán, ahol bár rengeteg videóanyagot böngészhetünk, de egyrészt elveszünk a bőség zavarában, hiszen azt sem tudjuk, hogy hol kezdjük, másrészt pedig ha ki is alakítunk egy sorrendet, ami kedvünk szerint való, akkor is könnyen beleunhatunk a helyenként túlságosan is hosszúra nyúló, és a monoton kamerakezelés okán könnyedn unalmassá váló véleményekbe.

Ezzel szemben Dr. Akut nem használ terjengős mondatokat. Tömören, lényegre törően, és közérthetően beszél, melyet a dinamikus vágások, és a háttérben a mondanivalóját illusztráló mozgalmas képek csak még érdekesebbé tesznek. Egyszerűen lehetetlen a felénél bezárni bármelyik videót is, mert nézeti magát, egy pillanatra sem hagy pihenni. Nem engedi, hogy elkalandozzon a figyelmünk, hogy akár csak egy pillanatra is eszünkbe jusson az ablak bezárása. Ez az, ami olyan zseniális munka ebben!

Én is valami hasonló reklámkampányt gondoltam ki a saját projektjeimnek, és ennél jobb etalont, amit érdemes követendő referenciapontnak venni, nehezen találhatnék.

Az egyetlen probléma az oldal gerincét jelentő Flash tartalom beillesztésével van. Tudnunk kell, hogy néhány éve a Microsoft elvesztett egy nagy pert, amit az EOLAS nevű csoport ellen folytatott. A per tétje a weblapokba ágyazott aktív tartalmak technológiájának szabadalma volt, melyet az EOLAS jóval az Internet Explorer elkészülte előtt, évekkel korábban már birtokolt. Ennek alapján anélkül, hogy valaki dollármilliókat fizetne nekik, tilos olyan weblapba ágyazott tartalmak megjelenítésére képes böngésző készítése, mely az OBJECT, vagy az EMBED HTML tag-ek segítségével rögtön interakcíóra kész a felhasználóval. A Flash tartalmak pedig hagyományosan ebbe a kategóriába tartoznak. Ezek aktiválásához így a szabadalom érdekében mindenki termékében, aki nem licenszeli tőlük a megoldást, először egy kezdő kattintás szükséges, melyet a Flash tartalom fölé mozgatva a rendszer kér is tőlünk. (A Firefoxban csak azért nincs ilyen probléma, mert szigorúan véve a Mozilla alapítvány is ugyanolyan törvénysértő állapotban van, mint a Microsoft volt korábban, mielőtt a bírósági ítélet alapján végrehajtotta volna a szükséges módosításokat a termékeiben).

Nos, Doktor Akut webmesterei nem törődtek ezzel a történettel, így ő csak előzetes kattintás után lesz aktív az újabb verziójú Internet Explorerekben.

Ez természetesen egy szánalmasan amatőr megoldás, ugyanis bár a Microsoft valóban nem volt hajlandó fizetni milliárdokat az EOLAS-nak, és így a böngészőjük frissebb verzióiból kikerült az automatikusan aktiválódó OBJECT típusú tartalmak használata, azonban ez a probléma egy apró technikai trükkel megkerülhető.

Tudni kell ugyanis, hogy a JavaScript nyelv (melyet a Netscape 5.0 óta minden internetböngésző támogat) képes futásidőben átírni az aktuálisan böngészett weblap forráskódját, menet közben megváltoztatva ezzel annak megjelenítését. Rengeteg webes menü e technika segítségével készül, vagyis amit mi mozgó elemeknek látunk az sokszor a forráskód folyamatos váltakozása. Ugyanezzel viszont az EOLAS szabadalmát is meg lehet kerülni. Ugyebár a bírósági ítélet szerint csak az tiltott, hogy az Internet Explorerben, illetve hasonló termékekben az OBJECT, vagy EMBED tag segítségével azonnal használható legyen bármi. Ez a contrario értelemszerűen azt jelenti, hogy az olyan beágyazott tartalmak, melyek nem a forráskódba írt ilyen HTML tag-ek segítségével jelennek meg, azonnal használhatóak.

A megoldás tehát annyi, hogy JavaScript-tel generáljuk le ezeket az OBJECT és EMBED tag-eket. Az eredeti forráskódban nincsenek benne, a szabadalom nem sérül, viszont a JavaScript-ből utólag létrehozhatóak, és így már gond nélkül, ráadásul törvényesen jelenhet meg az azonnal használható Flash mozi minden fajta előzetes kattintás nélkül.

Alap technika, amit mára minden webfejlesztőnek ismernie kell.

Dr. Akut alkotói mégse ismerik, így ezt az egy, nagyon súlyos hiányosságot mindenképpen fel kell róni nekik.

By SoDI

Az utóbbi időben erősen rákattantam az AMV-kre (Anime Music Video - japán rajzfilmekből összevágott videóklipp). Bár ezek nagy része egy kaptafára készül (különösen gyakori a Linkin Park zenéi alá komponált alkotás), azonban elvétve rá lehet bukkani egy-egy kivételes műremekre.

Az alábbi videón a Yu Yu Hakusho (magyar verzióban a címe kiegészül annyival, hogy "A szellemfiú") látható, ami egy közepes verekedős anime. Túl sok szót kár vesztegetni rá, semmi kivételes nincs benne, ami igazán magával ragadná az embert, bár azért ha éppen nincs más dolgom, és az Anime+ műsoráról csak valami harmadrangú unalmas amcsi akciófilmre tudnék kapcsolni, kibírható.

Az, hogy mégis beleszerettem ebbe az AMV-be, annak tudható be, hogy hatalmasakat lehet röhögni azon, mennyire összeillik az Irigy Hónaljmirigy egyik számával. :)

By SoDI

Rólam tudni kell, hogy általában a sminkelés ellensége vagyok, a természetes szépség az, amit igazán értékelni tudok. Ma egy kicsit mégis változtattam az álláspontomon, ugyanis böngészgetés közben ráakadtam erre a képre.

(< nagyításhoz kattints rája).

Ez egy olyan arc, amely tiszta, kellemes alapszínnel varázslatosan gyönyörű lenne. Így viszont, hogy láthatóan se napfény, se szakszerű kozmetikai tisztítás nem éri, nagyon nem az.

By SoDI

Általában a Megasztárhoz hasonló tehetségkutató versenyek a válogatás első szakaszában a szánalmas amatőrök kiröhögéséről szólnak. A legjobb esetben is csak azt láthatjuk, hogy egy-két versenyző szőrén-szálán megközelíti az utánozni kívánt előadó színvonalát. Olyan viszont, hogy toronymagasan túl is szárnyalja azt, nagyon ritkán történik.

(Az egyes videóbejátszások a képekre kattintva érhetőek el.)

Most mégis ennek lehetünk tanúi a kazahsztáni Superstar-ban.

Az eredeti szám ugyanis rém gyengének tűnik, leginkább LL Junior hazai szárnypróbálgatásaira emlékeztet. Erőltetett jópofizás limuzinban, luxuskurvákkal, mindehhez pedig összecsapott hangszerelés és kellemetlen énekhang párosul.

Állítólag saját hazájában toplistás, de ezt én nehezen tudom elhinni.

Már azt gondolnánk, hogy ebből a szarból nem lehet normális dolgot kihozni, ám akkor jön a semmiből egy ismeretlen arc, és beteljesíti a csodát.

A mellékelt videó 28-adik másodpercénél üstökösként tör előre a srác, és olyan hangulatos produkciót nyújt, amilyet én még egyetlen Superstar válogatáson sem láttam, nézzem bármelyik ország adását is.

Az, amit a balalajkájával művel, egyszerűen felülmúlhatatlan, soha meg nem unható, vérprofi szórakoztatás. Csak ma harmincszor néztem már végig, de egyszerűen nem tudom megunni. :)

Ilyen az, amikor a hivatásos előadók elszégyellhetik magukat.

By SoDI

Ui.: Ebben a nyelvben annyi az R hang, hogy Farkasházy Tivadar, vagy Habsburg Ottó hülyét kapna, ha oda születik. ;)

Nagyon úgy néz ki, hogy a liberálisok nem képesek felfogni a tüntetéseken érvényes szabályokat. Nem bír eljutni az agyukig, hogy ilyen helyzetben korlátozottá válik a személyiségi jogaik által nyújtott védelem, hiszen a nyilvános kiállással - történjen ez bármilyen célzattal is - az ottlétük idejére közszereplővé léptetik elő magukat.

Ugyanígy nem fogja ezt fel az a liberális provokátor, Krüger Ottó sem, aki - miután megtalálta az arcképét itt a blogon - toporzékolni kezdett, és a következő sorokat okádta a billentyűzetére, majd küldte el nekem e-mailben:

Kedves Blogger!

A 2007. március 29-én kelt írásodban megsértetted a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény VII. fejezetében foglalt személyiségi jogaimat, amikor nagy nyilvánosság előtt közzétetted a képmásomat.

http://sodi.freeblog.hu/archives/2007/03/29/Koztorvenyes_labancok/

Tetted ezt becsmérlő jelzők kíséretében, így a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 179. §-ába ütköző rágalmazás bűncselekményét is elkövetted.

Felszólítalak, hogy 8 órán belül távolítsd el a blogodról a hivatkozott írást, különben kénytelen leszek jogi lépéseket tenni az ügyben. 

Üdvözlettel: 

Krüger Ottó

Tekintve, hogy Krüger úr elkövette azt az óriási hibát, hogy saját domain alól írt, a domain.hu-n visszakeresett adatai alapján pontosabban is megtudtam, hogy ki ő.

A Budapest, III. kerület, Nefelejcs utca 42-ben lakik, a mobilszáma pedig .

Kevés utánajárás után azt is sikerült kiderítenem, hogy az ELTE BTK elsőéves magyar szakos hallgatója.

Na, eddig még nem volt okod perelni, most már perelhetsz! 

Leszarom!

Itt az ideje, hogy valaki végre felvegye a kesztyűt, és megmutassuk, hogy a Krüger úrhoz hasonló liberális szélsőségesek nem terrorizálhatják büntetlenül azokat, akik bátran kiállnak a magyarság védelmében! Ez a hazai torz jogrendszerben a részemről az öngyilkossággal egyenlő, de itt most elvekről van szó, melyek védelmében az eleve vesztes ügybe is büszkén veti bele magát az ember!

Ha valaki támaogatni akar a harcomban, az a 11773119-00018571-00000000 OTP bankszámlaszámra utalt összegekkel tudja ezt megtenni.

Mutassuk meg közösen a vérszemet kapott szadeszeseknek, hogy hol lakik a magyarok úristene! Mutassuk meg nekik, hogy az ő pályájukon, a zsidók uralta jogi területen is legyűzhetjük őket!

Legyen végre vége a meghunyászkodásnak! 

By SoDI

Április 1 van. Krüger Ottó nem létezik, a fenti képen látható fiatalembert nem így hívják. Nem küldött nekem e-mailt. Nem tudok róla, hogy az ELTE BTK-ra járna. A III. ker. Nefelejcs utcának nincs 42-es száma. A beírt mobilszám a sajátom. Az OTP számlaszám valódi, oda nyugodtan lehet pénzt küldeni. :-)