Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Tekintettel arra, hogy egyes balliberális elemek – példának okáért a macstappancsok éke néven ismeretes, héberül saját bevallása szerint is anyanyelvi szinten beszélő román zsírkoca – folyamatosan azt sulykolják, hogy a rendőrségnek a gyülekezési törvény értelmében még magánterületen is joga van tömeget oszlatni, azt hiszem, az lesz a legjobb, ha megnézzük, mit is mond erről a törvény.

Mikor oszlathat az ÁVÓ?

1989. évi III. törvény

14. § (1) [ha] … a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg

Ez remélhetőleg nem lesz így.

továbbá ha bejelentéshez kötött rendezvényt tiltó határozat ellenére tartanak

Nos, mivel bejelenteni csak közterületen tartandó rendezvényt kell (tehát esetünkben ez azért nem történt meg, mert nincs is rá szükség), és bárminemű hivatalos tiltó határozat csak ilyen bejelentés nyomán születhet, így a napnál is világosabb, hogy ez a feloszlatási ok sem áll fent.

Persze van még egy nagyon fontos eset, amikor ezeken kívül szintén oszlathatnak a sünök.

Ha a gyülekezési jog gyakorlása a 2. § (3) bekezdésében foglaltakba ütközik

Nézzük tehát, mit is mond ki a kérdéses szakasz.

2. § (3) A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt

Nos, itt elvileg lehet bűncselekmény az egyesülési joggal való visszaélés, tehát például az, ha Kiss Róbert, vagy valamely más gárdakapitány egy jogerősen feloszlatott szervezet irányításában venne részt, mondjuk parancsokat adna ki azon régi Magyar Gárda Mozgalom tagjainak, melyet az Egyesülettel együtt szüntetett meg a bíróság.

Viszont jól tudjuk, hogy a gárdisták jogkövető magyar állampolgárokként elfogadták a független magyar bíróság akaratát, így természetesen mindannyian beletörődtek abba, hogy az a szervezet, melyhez eredetileg csatlakoztak, végérvényesen megszűnt létezni. Legjobb tudomásom szerint ennek megfelelően eszük ágában sincs bármilyen tevékenységet végezni az eredeti Magyar Gárda Mozgalom keretében.

Ők ehelyett már az újjáalakult Magyar Gárda Mozgalom, vagyis – ahogyan magukat nevezik – az Új Magyar Gárda Mozgalom tagjai, mely nem jogutódja a réginek, tehát jogilag az égvilágon semmi köze hozzá. Tekintettel arra, hogy az Új Gárda sorsáról még semmilyen bíróság nem határozott, így ennek irányítása nem valósíthat meg büntetendő cselekményt.

vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást,

Erről szintén csak azt tudom mondani, hogy – remélhetőleg – nem fog előfordulni.

valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

Ez az utolsó egy kicsit valóban kényes kérdés, ugyanis a bíróság éppen amiatt döntött a régi gárda feloszlatásáról, mert megítélése szerint a működése sértette a zsidók és cigányok jogait. A zsidókét azért, mert rossz dolgokra emlékeztette őket, a cigányokét pedig azért, mert szó volt róluk a Gárda tatárszentgyörgyi rendezvényén. Ebből sajnos egyenesen következik, hogy ha az Új Gárda ugyanazt csinálja, mint a régi, akkor jogokat sért, tehát még a magánterületen tartott rendezvénye is feloszlatható.

Nos, egy gárdista avatáson eddig nem igazán voltak jellemzőek a cigánybűnözésről szóló beszédek – pláne nem a tatárszentgyörgyiekhez hasonló hangnemben –, ráadásul most sem várható semmi ilyesmi, tehát a cigányok jogsérelme nem áll meg.

A zsidók jogsérelme kicsit bonyolultabb dolog. Az ő jogaikat a jelenleg érvényes állapot szerint többek között az utcán való masírozás sérti. Egy magánterület nem utca, tehát ezzel sem lesz semmi probléma.

A zsidók ezen túl állítólag a gárdisták ruhájától is félnek, azonban, mivel nemrég pontosan kiderült, hogy a rendőrség első jogértelmezésével ellentétben a gárdamellény mégsem jogsértő, így ezzel sem lehet probléma.

A harmadik bibi a gárdával, ami az ítélet szerint a zsidók jogait sérti, az a katonai alakzat. Nos, ilyen alakzat valóban lesz.

Vagyis ha a rendőrség oszlatni fog, akkor ezt csak és kizárólag azért fogja tenni, hogy szegény zsidók nehogy megijedjenek a katonai alakzattól.

A magyarok jogai pedig le vannak szarva.

Ha Te is így gondolod, NE gyere el délután Szentendrére. Ha szerinted helyes, hogy a zsidók művi viszketegsége fontosabb dolog legyen ebben az országban a magyar emberek legalapvetőbb emberi jogainál, akkor zokszó és ellenállás nélkül viseld el a rendőrség esetleges helyszíni oszlatását.

Mindenki döntse el, hogy alázatosan meg kíván-e hajolni néhány belvárosi zsidó szeszélyes ízlése előtt, vagy ehelyett inkább kiáll a szabadságért.

1848 és 1956 hősei reménykedve tekintenek ránk, hátha nem hozunk szégyent rájuk.

By SoDI

Ejj, de megszívtam én az előbb. ;P

Megdöbbenve láttam a térképen, hogy a holnapi Gárda-avatás helyszíne legalább egy órányi járásra van a HÉV végállomásától. Na mondom, akkor vajon hogyan jutnak oda az emberek?

Valahogy ezt meg kellene szervezni. Mindenki elmondja, mikor indul az autójával, és honnan, majd ezek után csatlakoznának hozzá a hazafiak.

Első gondolatom a Bombagyár túraszervezőjének használata volt, de ott láttam, hogy ugyanarra a helyszínre nem tudnak a látogatók külön-külön saját autót regisztrálni, legalábbis elég hülyén nézne ki a többi, már meglévő esemény között, ha több tucatnyi autós ajánlat jelenne meg külön csak a holnapi avatáshoz.

A következő gondolatom eme hiányosságot pótolandó egy saját rendszer leprogramozása volt. Nosza, neki is álltam, és az elmúlt egy órát ezzel töltöttem, kódolgatva, tervezgetve...

Aztán amikor teaszünetet tartottam, botlottam bele az alábbi információba:

A BKV-val érkezők számára a HÉV végállomásától ingyenes buszjáratok állnak az érdeklődők rendelkezésére.

/ forrás /

Vagyis hiába szarakodtam egy órán át, semmi értelme nem volt.

Abba is hagytam az egészet.

Mindegy, legalább elvoltam. :)

By SoDI

A cigányritkítókkal kapcsolatban csak az alábbi dolgokat nem sikerült megtudnunk:

• A hat előállított emberből miért csak ötöt gyanúsítanak?
• A maradék ötből miért csak négyet vettek őrizetbe?
• Ha hetek óta figyelték őket, miért volt érvényben a 100 milliós nyomravezetői díj?

Gondolom a válaszok úgy hangoznak, hogy a hatodik csóka csak velük bulizott éppen, az ötödik a vamzer, a megfigyelés alatt pedig még nem voltak biztos a nyomozók semmiben. De akkor is furcsa.

Kicsit egyszerűbb eset az, ami Sólyom Lászlóval történt.

Ma ugyanis végérvényesen bebizonyosodott, hogy teljesen felesleges nekünk a tótok érzékenységével törődni, miután ők is magasról leszarják a mi érzékenységünket. Úgy helyes tehát, ha mostantól amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten is.

By SoDI

Pál Marcit tegnap este támadás érte.

Íme az esemény leírása a saját szavaival:

Kicsinyes bosszú...

 Tegnap este, a tűzijáték után kb.1-órával gyorsan haladtam a Ferencziek terénél, (egyébként közforgalom elöl lezárt Kossuth Lajos utcában) mikor mellém ért egy fehér autó, kinyult egy kéz, és jó nagyott lökött rajtam. Fejre áltam..a kocsi úgy othagyott mint eb a sz@rát , de azt még láttam hogy: RB-s rendszáma volt...(kicsinyes bosszú)

A bal karom: könyökből kificamodott,kifordult, A jobb karom könyöknél erősen zuzodott, És a jobb tőrdem alatt is féltenyérnyi mély horzsolás van...a balkaromat mozdítani sem bírom...Egy másik sávban jött egy tűzoltó autó, ők segítettek, amikor a karomat a helyére biccentették: kicsit beszartam" úgy fájt...

By SoDI

Öröm látni, hogy a nemzeti ellenállás milyen gyakran tesz keresztbe a rendezvénybiztosítási kérdésekben egyértelműen a hatalom ócska és törvényszegő csicskájává degradálódott rendőrségnek. Ezzel együtt az események azt is megmutatják nekünk, hogy teljesen értelmetlen ellentmondást keresnünk a rendpártiság igénye és a hazafiakat üldöző ávósok - nagyon helyes - pocskondiázása között. Aki magyar hazafiakat zaklat, az egytől egyik leköpni való aljadék féreg, ha viszont ehelyett ugyanez az ember a valódi rendvédelmi feladatok felé fordítja az erejét, akkor egy csapásra értékes szövetségesünkké válik. Éppen ez az a körülmény, ami miatt a majdan megalakuló csendőrség emberállománya is könnyűszerrel lesz feltölthető. Ahogyan Rákosi is lelkiismeretfurdalás nélkül hasznosította a kisnyilasokat, ugyanígy mi is örömmel fogjuk használni a jelenlegi rendőri állományt, elvégre köztudomású tény, hogy egy hierarchikus szervezetben elsősorban a szervezeti kultúra az, ami formálja tagjait.

A Rudolf Hess emlékmenet körüli kálvária világosan megmutatta nekünk, hogy a hatalom még a saját törvényeit sem veszi komolyan, a gárdisták egri kalandja pedig arra világított rá, hogy ha kellően sokan szarjuk le magasról a törvénytelen intézkedéseket, akkor a rendőrség tehetetlenné válik.

Úgy néz ki, a legújabb erőpróba szombaton várható. Egyes hírek szerint az ÁVÓ annak ellenére szeretné a gárdisták magánterületen megtartott avatását is feloszlatni, hogy ilyesmire az égvilágon semml jogalapja sincs.

Nos, ha ez megtörténne, azzal 2006. október 23 után ismét egy újabb tabu dőlne le azok közül, melyeket eddig csak 1989 előtt tapasztalhatott meg az elnyomott magyarság. Utoljára akkor volt szokás, hogy a kormány ízlésének nem tetsző rendezvényeket a karhatalom akár még magánterületen is szétverte.

2006. október 23-ával kapcsolatban én mindig elmondom, hogy ha még egyszer előfordul Budapest utcáin legalább olyan súlyos, viperás-szemkilövetős visszaélés, akkor az elkövető hordák közül erkölcsi kötelessége a hazafiaknak legalább egyet-kettőt megnyomorítani, vagy kórházba juttatni.

(Ez egy teljesen törvényes felvetés, elvégre nyilvánvalóan KIZÁRT, hogy ilyesmi szükségszerűsége még egyszer előálljon.)

Ugyanilyen gondolatmenet alapján mondom azt, hogy ha a rendőrség a hétvégén valóban tömegoszlatásba kezd egy magánterületen összegyűlt tömeg kárára, akkor (és CSAK akkor)

ÜTNI KELL!

És ez akármilyen erősen is hangzik, a valóságban a legkevésbé sem számíthat uszításnak, vagy hatósági intézkedéssel szembeni izgatásnak, ugyanis világosan kell látnunk, hogy ilyen súlyos törvénytelenség egyszerűen NEM FORDULHAT ELŐ 2009-ben.

Izgatást elkövetni fogalmilag csak létező és elképzelhető hatósági intézkedéssel szemben lehet.

Az viszont LEHETETLEN esemény,
hogy a rendőrség ilyesmire vetemedjen.

Vannak tabuk, melyeket nem szabad átlépni. Én biztos vagyok benne, hogy ezt a szentendrei rendőrök is így látják. Mert ha a lappangó diktatúra véletlenül nyílt formát öltene, akkor onnantól értelmetlenné válna a törvényes és törvénytelen cselekedetek művi szétválasztása. Akkor a jó erkölcs maradna az egyetlen zsinórmérték.

Egy törvénytisztelő hatóság megérdemli az engedelmességet, és a feltétlen tiszteletet.

A nyíltan és erőszakosan jogtipró rezsim viszont - ezernyi történelmi példa alapján - mindössze kemény ellenállást érdemel a tisztességes emberektől.

A magánterületen avató gárdistákat
békén KELL hagyniuk!

Aki hazafi, az szombaton ott lesz Szentendrén!

Szebb jövőt!

By SoDI

Ilyenkor nem blogolok.

By SoDI

• Régebbi augusztus 20-i videóim ide kattintva

Meglepően sokaktól hallom vissza, hogy szerintük merő pénzkidobás a Profitképző Programba ölt minden fillérem. Egyes indexesek odáig mennek, hogy nem vagyok más, mint Schlingloff Sándor, és Csepregi Balázs lehúzható „gyárlakója”.

Alant azt foglalnám össze nagyon röviden, hogy mi alapján döntöttem az előfizetés mellett, és miért érzem úgy, hogy abszolút megéri a ráfordított pénzt. Azt elöljáróban mindenképp le kell szögeznem, hogy nem törekszem objektív módon kifejteni a program összes előnyét. A hivatalos bemutatást itt és itt tudjátok elolvasni.

Nos, a program háromféle csomagban érhető el. A legolcsóbb a 7.200, áfával 9.000 forintos havidíjú, melyet kezdésnek én magam is választottam. Ennek az árában nincsen benne a legtöbb online „webkonferencia” (vagyis élő, interaktív oktató-adás), de néhány napos késéssel elérhető mindegyiknek a felvétele.

Én egy időszakos, extra kedvezményt kihasználva fizettem elő a programra. Ennek keretében díjtalanul megkapom Schlingloff Sámdor „Professzionális Online Marketing 2.0” nevű ebook-ját (teljes áron 44.000.- +áfa) összesen hat részletben, valamint Csepregi Balázs „Gerilla Piacépítés Villámkurzus” tananyagát (teljes áron 68.000.- +áfa) nyolc részletben. Ilyenformán 14 hónap alatt jutok hozzá ehhez a két nagyszerű termékhez (melyek áfával számolt összesített értéke 140 ezer forint), miközben a Profitképző zárt anyagai szintén a rendelkezésemre állnak. Ha lebontjuk a két termék árát 14 részletre, akkor is azt kapjuk, hogy 1.000 forint rajtam a havi effektív veszteségük. De ezzel még nincs vége.

Ha ehhez hozzáveszem, hogy mindehhez kéthavonta egy-egy egész napos élő oktatás is tartozik, mely névlegesen programon kívüli kísérleti extra, ám ennek ellenére kizárólag a program résztvevői kapnak rá meghívást, akkor - figyelembe véve, hogy egy főre lebontva mennyibe kerül egy ehhez szükséges konferenciahelyiség kibérlése - láthatjuk, hogy az első évben túl sok extra hasznot nem nagyon realizálnak az én havonta elutalt 9.000 forintomon.

És hogy mi az a tartalom, ami miatt enélkül is örömmel lennék Schlingloffék előfizetője? Nos, tudni kell, hogy ő és Csepregi Balázs régóta tagjai a legprofibb amerikai marketing-guruk méregdrága coaching programjainak. Ezek átszámolva havi 100-200 ezer forintot kóstáló elit szolgáltatások, tehát egészen biztosak lehetünk benne, hogy a legmodernebb, leghatékonyabb technikákat oktatják ott, ami kereskedelmi forgalomban egyáltalán elérhető lehet. Ez az árszint is világosan jelzi egyébként, hogy az ember kifejezetten szerencsésnek mondhatja magát a Profitképző díjai miatt, ugyanis – Csepregi Balázs szavaival élve – havi 40 dollárért Amerikában legfeljebb kutyakozmetikai tanácsokat lehet kapni, de az adott piacon naprakész online marketing oktatást, edzést semmiképp sem. Ráadásul a Profitképzőben sokkal több történik az angol nyelvű források egyszerű magyarra fordításánál, szolgai adaptálásánál. Az elmúlt években felépített hazai tekintélyüket ugyanis Schlingloffék arra használják fel, hogy az ennek nyomán nagy számban hozzájuk forduló ügyfelek cégein rendre leteszteljék a sikerrel kecsegtető vadonatúj trükköket, technikákat. Ilyen módon magabiztos és naprakész tudásuk van arról, hogy mi az, ami működik a hazai piacon, és mi az, ami nem. (Mert az gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy az eltérő kultúrkör és néplélek okán a legtöbb technikát nem lehet szolgai módon a hazai viszonyok közé adaptálni.)

A Profitképző program további előnye, hogy a rendszeresen frissülő anyagok (csoportos konzultációk, és negyedórás, személyes – úgynevezett villám - konzultációk felvételei) mellé egyre több, önmagában is teljes értékű, különálló termékként árult oktatóanyag tartalma válik elérhetővé a zárt weblapjukon – az előfizetők számára abszolút ingyen. Ilyen például a „Weboldal készítés marketinges szívvel”, vagy a „Profi Indulás Sorozat és Online Marketing Audit”, melyeket egyenként is 9.900 Ft + áfa áron árulnak.

És hogy mit lehet találni a program zárt anyagai között? Nos, nemrégiben elétek tártam, hogy Schlingloff Sándor részéről milyen profi és gyakorlatias oktatóanyagok kerülnek ki az előfizetők elé, és szerencsére Csepregi Balázs teoretikusabb eszmefuttatásaiból is meg tudok mutatni egy az előbbihez hasonlóan szintén nyilvános videómegosztón csaliként közzétett ingyenes sorozatot.

Gondolom, mindezek után adja magát a kérdés, és így, ha nem térnék ki rá, az ügyeletes kötözködők részéről mindenképpen felbukkanna a kommentek között, hogy ha ennyire naprakész, és ütős az általam elsajátított üzleti tudás, akkor miért nem kamatoztatom az életemben és a vállalkozásaimban. Nos, erre az a nagyon egyszerű magyarázat, hogy rém lusta vagyok, valamint kényelmes, és éppen ezért vészesen alulmotivált. Ennek oka pedig elsősorban az, hogy az állandó blogolás miatt frusztrál az érzés, ha úgy telik el egy nap, hogy nem alkottam valamilyen tartalmat. Bár az igazsághoz szerencsére hozzátartozik, hogy végre rájöttem arra is, miként tudom megfelelően motiválni magamat, azonban ennek részleteire majd szeptemberben fogunk csak visszatérni.

A lényeg, hogy miután a Corvinuson az önálló érvényesülésre felkészítő tudás helyett elsősorban nagyobb cégek alkalmazotti pozícióiban hasznosítható szakismereteket adtak át nekünk még a gazdasági és vállalatvezetési témájú tárgyak kapcsán is, az ott több év alatt elsajátított alapoknak remek kiegészítését jelenti egy Profitképzőhöz hasonló, erősen gyakorlatorientált, a meglévő szervezeti rendszerek optimalizációja helyett az akár kezdetektől való építkezésre hangsúlyt helyező módszertan.

Annál is inkább, mert – mint ahogyan azt nemrégiben külön bejegyzésben is kifejtettem – sziklaszilárd meggyőződésem, hogy az üzleti sikerességemhez eddig elsősorban az hiányzott, hogy a hosszas és mélyreható informatikai és gazdasági tanulmányok mellett végre azzal is tisztában legyek, hogy mindez mire használható, vagyis hogy mindebből miként lesz pénz.

By SoDI

Ha üldözött szabadságharcos vagy,
költözz be Árpádhoz!

Ő majd megvéd!

xDDDDDD

  Kérünk Mindenkit, terjesszék!: Akik tartanak az őrizetbe vételtől a MAGYAROK NYILAI kapcsán, keressenek fel, vagy költözzenek be hozzám védelemért. Mivel 8 éve teljes, központilag elrendelt állambűnszervezeti elhallgatás alatt állok, így hozzám és környezetemhez botrányos módon nyúlni csak csontokat roppantó módon lehet. Ha az őrizetbe vett személyekkel szoros kapcsolatom lett volna, máig szabadlábon maradtak volna valamennyien! Viszont a védelmi lehetőség összes formáját megtagadom a kurucinfó valamennyi sajtósa ellenében! /Molnár F. Árpád/

By SoDI

By SoDI

Úgy néz ki, mostanában sláger a munka és a segélyezés kérdése. Tegnap én magam is egy hosszabb írást szenteltem a témának, ma pedig szinte egyszerre akadt meg a szemem két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó, ám ennek ellenére jobboldali, nemzeti állásponton.
Két effektív szélsőséget tárok tehát elétek, majd megkísérlem bemutatni a kettő közötti optimumot úgy, ahogyan én látom.

Az első felszólalónk Molnár F. Árpád, aki a Tamás Gáspár Miklós által képviselt, és Tóta W. Árpád által alaposan lehordott alapjövedelem koncepciójához erősen közel álló álláspontot fejt ki. (Tóta cikkére egyébként külön írásban is válaszoltam itt a blogon.) És bár Molnár szerencsétlenül szélsőséges példákkal támasztja alá a kezdeményezés előnyeit, ám ennek ellenére igazat szól, elvégre régóta triviális közgazdasági alapigazságnak számít, hogy napjainkban a társadalom annyi értéket termel, hogy abból a személyes szerepétől függetlenül minden egyes embernek biztosítható a megélhetése.

További határozott pozitívum Molnár mondanivalójában, hogy nem esik bele abba az ostoba marxista hibába, mint a témát a demagógia irányából megközelítő legtöbb elemző, és esze ágában sincs a munkaerőnek önmagában értéket tulajdonítani. Nem kelti azt a látszatot, mintha a magáért való kemény munka, és erőfeszítés bármiféle értékkel is bírna. Helyette úgy fogalmaz, és – valljuk be – ez sokkalta közelebb áll a valósághoz, hogy a munkaerő valójában ingyen van, és nem kerül pénzbe. És bár ez első látásra ellentmondani látszik a munkaerőpiac alapvető törvényszerűségeinek, ahol a köznyelvi fordulat szerint a munkaerejét bocsátja áruba az ember, ám én úgy gondolom, hogy sokkal szemléletesebb, ha ehelyett inkább úgy tekintjük, hogy az értéklétrehozó képességét és igyekezetét adja bérbe a munkavállaló, mert így sokkal jobban érzékelhető a munka valódi értelme, ami nem más, mint az értékteremtés. Ha mélyebbre nézünk tehát, akkor láthatjuk, hogy Molnár F. Árpád elsőre furcsának hangzó feltevése koránt sem rugaszkodik el a valóságtól, elvégre ha az ő koncepciója szerint a legszükségesebb területeken kívül kizárjuk a pénzalapú elszámolást, és helyette kvázi kötetlen barterezésben gondolkodunk, akkor máris láthatjuk, hogy könnyű mentesíteni magunkat attól a szemlélettől, mely a munkaerőhöz feltétlenül művi pénzértéket rendel. (Ez egyébként azért is pozitív elgondolás a szememben, mert a Budaházy-féle Hunnia gazdasági rendszere is hasonló elgondolásra épül)

Saját magam Árpád azon megállapításával sem tudok különösebben vitatkozni, amikor az emberi méltóságot és tisztességet védi az értelmetlen közmunkáktól. Nincs annál megalázóbb ugyanis, mint amikor valakivel csak azért ásatnak ki egy gödröt, hogy azt másokkal a következő nap betemettessék. És ha valaki úgy gondolja, hogy ez a munka-visszafogó gondolat a közgazdasági alapigazságoktól teljességgel elrugaszkodott nézőpont lenne, annak csak Bokros Lajos professzor úr azon megállapítását idézném, miszerint a minimálbér valójában foglalkoztatási tilalom mindazok számára, akik képtelenek legalább az annak megfelelő hozzáadott érték megtermelésére. És bár a professzor úr ezt konkrétan annak illusztrálására hozta fel, hogy – szerinte – miért kell eltörölni a minimálbért, az általa világossá tett tényszerűség - nyilván a szándékaitól függetlenül - a napnál is világosabban mutat rá arra, hogy ez a bérminimum a gyakorlatában az embertelen munkakörülmények elleni harc egyik legfontosabb eszköze.

Na most – mint ahogyan azt a hétvégén Tamás Gáspár Miklós is világosan kifejtette – az Országgyűlés által megszavazott közmunkaprogram éppen ezt a méltóságvédő funkcionalitást olvasztotta semmivé néhány irigy ember demagóg irigysége miatt.

A másik videó, a másik véglet Szaniszló Ferenc véleménye, mellyel a magyar New Deal iránt emeli fel a szavát. Érvelése szerint ha a munkanélkülieket kötelezően kiterelnénk ártéri víztározók, és öntözőcsatornák építésére, akkor azzal az ő érdeküket is szolgálnánk, mert így lehetőséget biztosíthatunk nekik arra, hogy értelmes módon foglalhassák el magukat.

Személy szerint azért nem vagyok kibékülve ezzel a megoldással, mert egyrészt abból a cionista agyrémből indul ki, miszerint az élet természetes velejárója a gazdaság erőltetett felpörgetése, és – lehetőség szerint – folyamatos növekedése, másrészt nem számol azzal, hogy egy hasonló programban résztvevő polgárok alapvető méltóságának, és emberhez méltó munkakörülményeinek megőrzése csak jelentős extra források bevonásával lehetséges, melynek viszont a legkevésbé sincs meg a fedezete.

De ellenkező oldalon természetesen ugyanennyire kivitelezhetetlen Molnár F. Árpád javaslata is, elvégre ép ésszel senki sem tarthatja elfogadhatónak az azzal járó általános életszínvonalbeli visszaesést, és a világ elöli, észak-koreai mintát követő bezárkózást.

A saját, ezen a blogon korábban már részletesen is kifejtett véleményem szerint minden olyan ember megélhetését finanszíroznia kell az államnak, akinek az emberi méltóság legalapvetőbb követelményeit teljesítő körülmények közötti foglalkoztatása több költséggel járna, mint haszonnal. El kell fogadni, hogy vannak olyan egészséges, munkaképes korú, de képzetlen egyének, akiknek olcsóbb a segélyezése, mint a foglalkoztatása.

A segélyezés rendszeréből tehát mindössze a nyilvánvaló visszaéléseket kell eltüntetni. Remek megoldás erre a Monokon ősztől bevezetett szociális kártya. Ha a kártyával van lehetőség kábeltévé –és netszámlát is fizetni (ezen pedig ne röhögjön senki, manapság már meglepően sok cigányputriban neteznek, és ez így van jól, mert senki sem zárható ki az információs társadalomból), akkor nincs is ezzel az égvilágon semmi probléma.

Mindezzel együtt persze remek ötlet a munkaerő-igényes állami beruházások beindítása is, de kizárólag olyan módon, hogy az ottani elfoglaltság a kielégítő kereset okán ne kényszer, hanem inspiráló lehetőség legyen a környék lakóinak. (Manapság az ország keleti felén sok munkahely marad betöltetlen, de akik eme tény miatt mérgelődnek, azok nem gondolnak bele, hogy elsősorban az általuk elérhető fizetés kirívóan alacsony szintje riasztja vissza az embereket.)

Az általam leírt rendszerrel egyszerre biztosítható Molnár F. Árpád, és Szaniszló Ferenc javaslatainak legtöbb előnye.

• Nem sérülne a segélyezettek emberi méltósága.
• Nem járna plusz költséggel.
• Továbbra is megmaradna a szociális ellátás bűnözésmegelőző funkciója (aki tud enni, az kisebb eséllyel bűnözik).
• Megszűnnének a visszaélések (játékgépezés, uzsorázás).
• A szorgalmasabbaknak lehetőséget teremtene a felemelkedésre.
• Fejlesztené az ország infrastruktúráját.

Ilyen egyszerű ez.

Csak arra kell figyelni, hogy ne essünk a ló egyik oldalára sem.

By SoDI

Régen szerepelt itt a blogon táncos AMV.

Ezt most pótlom, mert nagyon tetszik a zenéje. :)

Valaki  beírta, hogy ez szerinte langyi dolog, ami a valóságban a legkevésbé sincs így, elvégre ha valaki táncoló alakokból akar AMV-t összevágni, akkor kénytelen lányalakokat felhasználni, mert a japó rajzolóknak általában ez a kedvenc témájuk. Nincs mit tenni: a stílus determinálja a végeredményt.

By SoDI

Ma délután vitába keveredtem az Indexfórumos zsidókkal arról, hogy vajon kik és miért lőtték Dunába 1944-ben a pesti zsidókat.

Erről ugye pillanatnyilag három verzió él a köztudatban.

1. Az első verzió azé a Kroko tanár úré, aki saját bevallása szerint mindig alapos kutatómunka alapján fogalmazza meg történelmi állításait, melyekkel így egyetlen hivatásos történész sem lehet képes vitába szállni. A Kroko által felfedezett tények szerint a Duna-parti statáriális kivégzésekre azért került sor, mert egyes zsidó honfitársaink folyamatosan informálták a szovjet ellenséget a város védelméről, mely magatartás háborús időkben a világ minden táján halálbüntetést von maga után, nincs tehát ebben semmi rendkívüli. (Kroko véleményét rövid összefoglalóban megtekinthetitek ide, hosszabban pedig ide kattintva.)
2. A második verzió a szintén történelmi alaposságáról ismert Mónus Ároné. Szerinte - idézem - „nyilas egyenruhába beöltözött zsidók asszimilálódott, magyar érzelműnek vélt zsidókat összegyűjtöttek és a Dunába lőttek”. (Bővebben itt)
3. A harmadik verzió szerint egyes, a nyilas mozgalomra szégyent hozó lumpen elemek önhatalmúlag, a pártvezetés tudta és beleegyezése nélkül követték el a szerencsétlen túlkapásaikat. (Ez egyébként Domokos Endre verziója is.)
   

 Szerintetek mi az igazság?

By SoDI

Amennyiben ráértek néhány percre küldjétek el a mellékelt kérdéseket (esetleg kiegészítve egyedi kérdésekkel például mennyi és milyen tipusú könnygázt használtak fel,mennyi volt ezen anyagok beszerzési ára.....hány kutyát hoztak Budapestre.....stb)
A kérdést és az ÁVH válaszát küldjétek meg címemre...

Kösz!!!!!!!!!!!!!!!!! és jó szórakozást
Üdv há-PÉ

  Polgár légy ne alattvaló !
Kűzdj a jogaidért,mert más nem teszi helyetted !

A mellékletek letöltése (ZIP, 28 Kb)

Hermán úr e-mail címe: hermanino[kukac]gmail[pont]com

By SoDI

Lehet, hogy sokak számára már unalmas, hogy gyakorta elszakadok a közéleti témáktól, azonban a legnagyobb sajnálatomra kénytelen vagyok megvédeni magamat, amikor hazugságok kezdenek el terjedni rólam.

Annak ellenére, hogy én az esetek többségében igyekszem a lehető legpontosabban kibontani a személyiségemet, egyre gyakrabban találkozom olyan rágalmakkal, miszerint lenéző lennék a munkásrétegek irányában.

Ezzel kapcsolatban érdemes szétválasztani a saját életemet, és az egyes ellenfeleim által ebből levont téves következtetéseket azoktól az esetektől, amikor mindössze politikai elemzés gyanánt értékelem bizonyos események szociológiai hátterét. Csak hogy egy példát mondjak: általánosságban illetlen dolog dehonesztálóan nyilatkozni azokról, akik lakótelepen élnek, ugyanakkor az még korántsem lép túl az elemző értékelés keretein, ha valaki rávilágít arra, hogy a komcsik panelrengetegekben produkált országos átlag feletti eredményei elsősorban annak köszönhetőek, hogy ott szokatlan koncentrációban fordulnak elő a – finom eufemizmussal szólva – kevésbé kvalifikált néprétegek képviselői. Vagyis bunkóság leszólni a panelprolikat, de független elemzésnek számít rámutatni, hogy az ő ostobaságuk miatt szív az ország  a mai napig bolsevik vezetés alatt.

Akinek pedig nem inge, ne vegye magára.

Ilyen módon tehát ha én egy igénytelen sátánista összejövetelről számolok be, akkor kizárólag ebben a kontextusban értelmezendő, amikor a közelben álló szocialista kockaházról lealacsonyító jelzők használatával értekezem, elvégre kétségbevonhatatlan tény, hogy egy frekventáltabb, polgáribb negyedben hasonló gyalázat – már csak a lakók összetétele okán is – teljességgel elképzelhetetlen.

A felülreprezentáltság tényének egyszerű megállapítása viszont még egyáltalán nem számít általánosításnak.

Ennél még egyszerűbb kérdés, amikor a magyar munkásokat önmagukért kiállni képtelen bérrabszolgaként jellemzem. A legkevésbé sem vagyok képes belátni, hogy mi a probléma ezzel, miközben Tamás Gáspár Miklóstól kezdve Bogár Lászlón át Morvai Krisztináig igen széles társadalmi támogatottsággal rendelkező kör nyilvánítja ki folyamatosan, hogy a magyar dolgozót kizsákmányolják, és a vele szemben elkövetett egyik legnagyobb bűn, hogy a gyenge szakszervezeteit, és általános munkaigénytelenségét egyesek a világ előtt hatalmas komparatív előnyként kommunikálják.

Attól még, mert valamivel kapcsolatban elhangzik egy jelző, még korántsem biztos, hogy ez pejoratív értelemben történik.

De lépjünk is tovább. Hasonló, gyakran visszatérő rágalom velem szemben, hogy én állítólag munkaundorral küszködő, a kemény munkát lenéző semmirekellő lennék. Nos, ennek már önmagában kiváló cáfolatát nyújtja a lakásmaffia-ügyem kiindulópontja, ugyanis éppen egy komplex informatikai fejlesztőmunkámból bontakozott ki az egész bonyodalom. A néhány százezres archiválási munka kapcsán merült fel állítólagosan már eldöntött tényként, hogy a tanár úr irányítása alatt lévő alapítvány megkapja egy vidéki kastély üzemeltetési jogát, melynek keretében egy múzeumot alakít ki benne a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium megbízásából. Ez jó 10 évre rendszeres munkalehetőséget biztosított volna számomra a kapcsolódó informatikai –és marketingmunkálatok koordinálásáért cserébe. Az a tény, hogy én hatalmas kedvvel és lelkesedéssel vetettem bele magam ebbe a munkába, szívességből még pénzzel és jelzálog vállalásával is megtámogatva az átmenetileg elakadt projektet, eleve kizárja, hogy munkakerülő attitűddel lennék jellemezhető.

Igenis inspirál a kihívásokat jelentő kemény munka, amennyiben rendesen megfizetik. Az, hogy én elsősorban a kötetlen munkaidőben végezhető, projekt-jellegű elfoglaltságokat keresem, a legkevésbé sem zárja ki ezt, elvégre vannak olyan személyiségek, akik úgy képesek a leghatékonyabban értékeket teremteni, ha nem állnak mögöttük munkaidő-fetisiszta (vagyis voltaképp rejtetten marxista) hajcsárok, hanem ezek a szoros és folyamatos kontroll helyett mindössze az eredményeket várják el megrendelői minőségükben, a ráfordított munkaórák értelmetlen számonkérése nélkül.

A napi akár 10-12 óra munkavégzést is örömmel vállalom, amennyiben megfelelő ellentételezést várhatok cserébe. De feleslegesen nem vagyok hajlandó elpazarolni az energiáimat.

Amióta felépült a modern világ, az igazán nagy értékek a hatástöbbszörözés segítségével jöttek létre, vagyis azok számítanak a társadalom kiemelkedően értékes tagjainak, akik ezen a módon képesek egységnyi erőfeszítéssel kellően sok embertársukat kiszolgálni. A hangsúly tehát a szolgálaton van, nem pedig az önmagáért való erőfeszítésen.

Ha nem áll rendelkezésre a hangrögzítésre, és ennek tetszőleges sokszorosítására alkalmas technológia, Elvisből soha nem lett volna sztár. És ugyanez igaz a Facebook 23 évesen dollármilliárdossá váló alapítójára is. Őrültség lenne bármelyiküktől is elvitatni a teljesítményük mögött álló kemény is kitartó munkát, ugyanakkor azzal is pontosan tisztában kell lennünk, hogy ez csak egyetlen komponense volt a sikerüknek.

Én éppen a fenti felismerés alapján (miszerint a szorgalom önmagában kevés az eredményesség eléréséhez, hiszen párosulnia kell annak a tudásával is, hogy milyen irányba érdemes fordítani az emberben feszülő alkotó energiákat) döntöttem úgy, hogy a korai erőpazarlás helyett inkább egy olyan felkészülési szakasz mellett teszem le a voksom, mely könnyebben teremti meg az indulás utáni exponenciális növekedés, de legalábbis a fokozott munkahatékonyság esélyét, mint egy átlagos időtartamú tanulás.

Van egy sziklaszilárd hitem, miszerint egy ember teljesítménye elsősorban élethossz vonatkozásában értelmezhető, melynél így értelemszerűen felesleges rövidebb szakaszokat önkényesen kiragadni, akár azon az alapon, hogy még csak arról tudunk. Ezzel az állásponttal persze lehet vitatkozni, de a lényeg akkor is az marad, hogy ha én távlatokban szeretném embertársaim javát szolgálni, az még korántsem számíthat jellemhibának. Elvégre a célom a minél nagyobb és teljesebb szolgálat, ezt pedig szerintem inkább értékelni illene egy fiatalban.

By SoDI

Na, mivel vasárnap van, nem nagyon volt kedvem videót vágni, helyette elétek tárom Tamás Gáspár Miklós tegnap elmondott beszédét.

Teszem ezt főként azért, mert bár alapesetben a legprimitívebb fasisztázást várná tőle az ember, ám ennek ellenére ezúttal meglepően értelmes gondolatokkal hozakodott elő. Sajnos a mondókája végén kámforrá vált, így nem volt alkalmam megkérdezni tőle, hogy ha szociális kérdésekben feltűnően hasonlóan vélekedik, mint az úgynevezett fasiszták, akkor mégis mi a különbség a fasizmus, és az antifasizmus között, valamint hogy utóbbi képviseletében mi értelme van harcolni az előbbi ellen.

Elvégre valójában a hazafiak sem akarnak kiváltságokat, csupán mások igazságtalan kiváltságait szeretnék megszüntetni.

Gazdasági tekintetben a Jobbik által megjelenített nemzeti radikális állásponttól talán csak a segélyezettek kérdésében tér el TGM véleménye, ám tekintve, hogy én ebben a pontban egy határozott különvéleményt vallok a hazafiak között, engem még ez sem zavar.

Nyomasztó, amikor az ellenség nem hajlandó az elvártaknak megfelelően agyilag zokni lenni. Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor a legutóbbi holokamu-dzsemborin a főzsidó juszt sem volt annyira ostoba, mint ahogyan azt Suchman papa előre beharangozta, és kefélés helyett inkább forró hamuval tisztította meg a Duna-parti bronzcipőket.

Ha nem indul, kattints ide!

By SoDI

By SoDI