Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Ma keményen leleplezzük a Moszad ügynökeit.

A minap elfelejtettem leköpni az MTV ostromlóit. Meg is kaptam e súlyos mulasztásomért, hogy húzzak el Izraelbe provokátorkodni. A zsidó provokátor tehát onnan ismerszik meg, hogy nem ítéli el az MTV ostromát.

Ennek alapján nézzünk néhány zsidó provokátort, ahol lehet, szó szerinti idézetekkel.

#1 zsidó provokátor
	"Sarokba vagyunk szorítva. Nincs más lehetőségünk, mint az utcai barikádok." "Ez forradalom!" "Semmi csodálkoznivaló nem lehet azon, hogy a magyar televíziót megostromolták és elfoglalták a magyar fiatalok. Egyetlenegy dolgot sajnálok, hogy nem tartottuk meg." "Mindannyian azt gondoltuk, én magam is azt gondoltam, hogy az egész ország talpra áll, és kitört a forradalom." Forrás: HírTV videó, innen
#2 zsidó provokátor
	Az MTV ostroma után:  "Nesze neked, Gyurcsótány, ezt próbáld a szőnyeg alá söpörni! Megtörtént, ami 1956 óta nem. Megmozdultak a magyarok, és akárhogy csőcselékezik a TV2, meg törvényes keretekről pampognak a politikusok, bizony odacsaptunk, nem lehet többé Európa lábtörlőjeként kezelni." Forrás: pólóblog, innen
#3 zsidó provokátor
	"Azt kell mondanom, hogy forradalmi hangulat van, talán hallják önök is" "A rendőrök könyörtelenül szembeszegültek, nekimentek a tömegnek, miközben korábban azt skandálta a tömeg, hogy magyar rendőr magyar embert nem bánt" "Úgy tűnik (...), tényleg a fiatalok azok, akik követelik a szabad sajtót." "Meg kell mondanom, hogy amit a Kossuth téren Wittner Mária mondott, hogy forradalom van, az most valóra vált. Wittner Mária október 23-ára akarta az újabb rendszerváltozást, vagy az igazi rendszerváltozást, de úgy látszik, a tömeg ezt már nem bírta kivárni" Forrás: ORTT irat, innen
#4 zsidó provokátor
	Mint (Gonda László) mondja Tomcat ártatlan, és a blogger szabadon bocsátását követeli. Megköveti önmagát is, amiért kezdetben, ősszel még hajlott a provokátoros verziók befogadására, de ma már hősként tiszteli az MTV ostromlóit. Forrás: kuruc.info, innen
#5 zsidó provokátor
	"Ilyen visszacsatolás volt az MTV ostroma a magyarság részéről (...)." Forrás: SoDI blog, innen

Fúúj! 

Húzzunk el mind Izraelbe!

Köszönöm a figyelmet.  

By SoDI

Na, úgy néz ki, Göbl úr sorsára jutok, ugyanis mégsem fogok megöregedni a nyomozás alatt. Vádat emelnek ellenem.

Az iratbetekintés - az ügyvédem szerint - bizony ezt jelenti.

Röviden a tények:

• újságíróként dolgoztam a helyszínen
• a szembesítésnél nem ismertek fel a rendőrök
• a barikádnál készült felvételeken nem szerepelek sehol
• a letartóztatásomat bemutató videón jól látható, hogy ott nem volt egyetlen tüntető sem

Szóval izgalmas kérdés, hogy akkor mégis mi alapján gondolnak bíróság elé állítani, de még nekem is két hetet kell várnom arra, hogy ezt megtudjam.

Mivel tényleg nem csináltam semmit, terhelő videó nem kerülhetett elő. Az engem feljelentő rendőrök ráadásul bevallották, hogy olvasás nélkül írták alá a saját vallomásaikat.

Most rohanhatnék én is a sajtóhoz, de kivárok 19-éig, amikor végre megtudom, hogy konkrétan mivel gyanúsítottak eddig (ugyanis a mai napig nem mondták el nekem, hogy szerintük én pontosan mivel valósítottam meg bármilyen bűncselekményt).

Kereshetnék én is tanúkat, de mivel tökéletes volt a nyugalom, amikor ott jártam, így nem hiszem, hogy akadna bárki is, aki emlékezne rám. Ugyanakkor, akinek van bármilyen saját, 2006. október 24-re virradó éjjel készült felvétele az Erzsébet-hídi barikádról, illetve az azt követő oszlatásról, akkor megköszönném, ha dobna egy mailt a címre!

Ettől ma reggel hirtelen rám tört a "eddig nem akartam taposni, de most rettegjetek, mocskok". meg a "ha kiterítenek ártatlanul is, akkor megyek, és gyorsan elkövetek valamit, hogy legalább legyen rá alapjuk"-féle hangulat, azonban jobban belegondolva, ez inkább előny, mint hátrány, mert az ehhez hasonló belső feszültség az, ami igazán nagy cselekedetekre sarkallja az embert, és így éppen ez az, ami hasznossá tud tenni engem a hosszútávú nemzeti harcunkban.

By SoDI

Na, miután előttem már mindenki összefoglalta a maga módján, miért kell ott lennünk holnap a Gyorskocsi utcában, talán illendő nekem is leírnom a saját gondolataimat.

Arról már értekeztem nem is oly régen, hogy a Tomcat-tel szemben esetlegesen ellenszenvet érző, de a jogbiztonságot és a demokratikus értékeket fontosnak gondoló baloldali embereknek mi alapján illendő tiltakozniuk az ellen, ami vele történik. Most azokhoz a jobboldaliakhoz kívánok szólni, akiknek esetleg az jár a fejükben, hogy "miért mennék ki pont Tomcat-ért?".

Nos, látnunk kell, hogy ősz óta mind a hatalom, mind a mi részünkről folyamatos erőpróbák zajlanak. Szárnypróbálgatások, az ellenség mozgásterének, és tűrőképességének folyamatos méricskélése. De a kormányzat nem csak a nemzeti radikálisokkal, hanem szélesebb körben az egész magyar társadalommal szemben játssza ezt a játékot, amikor különböző intézkedésekkel, és szándékosan kiszivárogtatott tervdokumentumokkal folyamatosan puhatolja, hogy meddig mehet el büntetlenül.

De nem csak a hatalom, Tomcat is ezt teszi. Ez egy kísérletsorozat, ahol a szembenálló felek igyekeznek megtalálni azt a kvázi egyensúlyhelyzetet, ami végső soron nekik kedvez. Helyezkedés folyik, és közben a kölcsönös visszacsatolások kiértékelése arról, hogy a másiknál hol van az a pont, aminél tovább már semmilyen körülmények között sem hajlandó engedni az ellenfelét.

Ilyen visszacsatolás volt az MTV ostroma a magyarság részéről, az október 23-án kilőtt szem a hatalom részéről, majd végül a Tomcat elleni eljárás. Csupa finom utalás. :)

Ez egy nagy sakktábla, ahol a kormányzat megint lépett egyet, és most vár, hogy mit reagálunk. Kíváncsi rá, hogy támadhat-e tovább, vagy ez esetleg már túl merész lépés volt.

Ha nem akarjuk, hogy a cionbolsevik ármány elhatalmasodjon, gúzsba kötve az összes maradék szabadságjogunkat, akkor nem állhatunk fel az asztaltól. Tovább kell játszanunk. Meg kell adni a visszacsatolást. Meg kell küldeni a válaszüzenetet. Ki kell jelölni, hogy ez egy újabb határ. Egy határ, amit már nem engedünk átlépni.

Ez nem kizárólagosan Tomcat ügye, ez egy szimbólum, ami mindannyiunkról szól.

Holnap azért kell kimenni, hogy jelzést adjunk. Hogy kérjünk.

Most még békésen.

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?

Petőfi Sándor

FREE TOMCAT! 

2007. június 6, szerda
Gyorskocsi utcai BV

17:00 - 19:00

By SoDI

A Kormányzati Forradalmi Intézet
ezúton jelenti be megalakulását.

• A Kormányzati Forradalmi Intézet feladata a kormányzat és az alkotmányos rend megdöntésének előkészítése. Reményünket fejezzük ki, hogy az Intézet által elkészített tanulmányok alapján, az ország érdekét szem előtt tartva felelős vezetőink is belátják, hogy az egyetlen üdvözítő megoldás önmaguknak egy belülről támogatott forradalom keretében történő felszámolása, melynek kiváló kezdeti lépése lehet saját családtagjaik véres kivégzése, majd az öngyilkosság.
• A Kormányzati Forradalmi Intézet ezennel kinyilvánítja, hogy hivatalos kormányszerv, így jelentéseit közvetlenül megküldi Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, és Szilvásy György kancelláriaminiszter részére.
• A Kormányzati Forradalmi Intézet jó kapcsolatot igyekszik kialakítani a Kormányzati Tanácsadó Jósdával, remélve, hogy a kutatási eredmények megosztásával a jövőben konstruktív együttműködésre nyílik lehetőség az ezidáig izoláltan működő kormányszervek között.

Budapest, 2007. május 30.

A Kormányzati Forradalmi Intézet elnöksége

Na, szal meg vagyok hívva vendégségbe.

Milyen kedvesek! 

Jövő pénteken várnak. Ottalvósan. Bizony. Nem szaroznak. Így egyenesen le van írva, hogy "egész éjjel itt fogunk nyomorgatni, köcsög". Szemtől szembe közlik, hogy márpedig itten egy alvásmegvonásos kínvallatás lesz. Itt tartunk. 2007-ben.

Miután egyértelműen emberi jogokat sért ilyen hosszan vallatni valakit, megfosztva őt annak a lehetőségétől is, hogy kipihenten adhason tárgyilagos válaszokat, így - bár eddig még nem kerestem meg a különböző jogvédőket - kedden az első dolgom ez lesz. Az olyan kihallgatás, ami nincs 2-3 órában maximálva, nonszensz! Ha annyi mindent meg akarnak tudni, bontsák fel több alkalomra!

Ami igazán sokkoló, hogy ezek annyira elemükben érzik magukat, annyira eluralkodott rajtuk a csak rendőrállamok népességnyomorgatóira jellemző mindenhatósági attitűd, hogy már nem is titkolják, mennyire ki akarnak fárasztani, és így erős pszichikai ráhatással, ha úgy tetszik kínzással akarnak vallomásra kényszeríteni!

Lehet, hogy túl szegényes a fantáziám, de egyszerűen nem tudok elképzelni olyan kihallgatást, melynél ésszerű keretek között indokolt lehet a 2-3 óránál hosszabb időtartam. Minden más mögött csak szándékos ártó szándékot vagyok képes sejteni. Nem vagyok ügyvéd, de most csak arra tudok gondolni, hogy megfelelő jogi konzultáció előtt feljelentést tegyek kényszervallatás előkészületének bűntette miatt! Alapos okom van feltételezni, hogy ennek az időtartam-megjelölésnek csak és kizárólag ez lehet a célja.

Szóval, te, ismeretlen nyomorék, aki kényszervallatást tervezgetsz, rettegj tőlem! :) Itt valaki bűncselekményre készül, és én törvénytisztelő állampolgárként keményen a torkára lépek, ha jól sejtem, hogy van rá jogi lehetőségem.

A másik dolog, amit nagyon nem értek az az, hogy - amennyiben jól gondolom, hogy itt valami őszi tüntetésről van szó -, akkor mi a fasz köze van ehhez a rendőrségnek? Ha rendőrök ellen folyik az eljárás, akkor ez a katonai ügyészségre tartozik. Ha valamelyik ártatlan sorstársam ellen, akkor a polgári nyomozó ügyészségre. Egyik esetben sem a rendőrségre! Ez agyrém!

Ellenérdekelt felek vagyunk! Ők voltak, akik alaptalanul megrágalmaztak engem! Ellenségek vagyunk! Elfogultak saját magukkal szemben! Így képtelenség, hogy bármilyen szinten is együttműködést várjanak tőlem!

Ez szintén a jogbiztonság lábbal tiprása!

Mindenesetre, ha valaki tudja, hogy milyen ügy lehet ez a 01130-6016/2006 bü., akkor nagyon kérem, hogy írja már meg blogkommentben, vagy a ! e-mail címre!

Kedden én is megpróbálom kideríteni, de addig is kíváncsi lennék. Előre is köszi.

By SoDI

Soha nem lesz vége.

Soha, soha, soha!

Lediplomázok, megházasodok, gyereket nevelek, megöregedek, és amikor a kandalló melegénél ősz szakállamat simogatva mesélek a régi időkről kisunokáimnak, egyszer csak csönget a postás, és hozza az örömhírt: végre megvan a döntés!

Közben az ügyészeknél már több generáció váltotta egymást. Az utolsó kihallgatást egy olyan előadó tartotta, aki 2006 október 23-án még bölcsödébe járt...

A szembesítésnél rozoga vénemberek próbáltak visszaemlékezni a 2006-ban történtekre, akárcsak a '90-es években az '56-os tényfeltárásoknál, vagy a megkésett nácipereknél. Sajnos a Fővám térről a kislányomnak kellett hazafuvaroznia, miután múltkor a megromlott látásom miatt egy óvatlan kormánymozdulattal véletlenül nekirepültem a Parlament kupolájának, és így ideiglenesen bevonták a jogosítványomat.

Ez kész vicc. Lassan már külön aktát kell nyitnom az ügyészség leveleinek, annyiszor hosszabbították meg a nyomozást. Most is ez történt.

A büntetőeljárásokban jártas ügyvédem szerint ez nem szokványos, általában nem kotlanak ennyi ideig egy döntésen. Ugyan most már biztosak lehetünk benne, hogy jóóóóóóól megfontolják;), és így magas szakmai színvonalon álló határozat fog születni a végén, de ez egy kicsit tényleg kezd idegesítő lenni.

Azt hiszem, a jövő héten megpróbálom megtudakolni Morvai néni, illetve Gaudi-Nagy ügyvéd úr alapítványától, hogy vannak-e még olyanok, akikkel ezt csinálják, vagy csak a blogomat jutalmazzák ilyen kitüntetetten. :) (Mivel én nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, nagyon szeretnék az előbbiben hinni).

Lehet, hogy ez valami finom üzenet, hogy legyek jó kisfiú, mert ha balhé van, akkor erre a folyamatban lévő ügyre hivatkozva megyek automatikusan az előzetesbe, mint Tomcat. Nos, most a vizsgaidőszakban nem kell aggódniuk. Nem hogy államrendet dönteni, de még aludni sincs nagyon időm. :)

By SoDI

Távol álljon tőlem, hogy kisebbítsem az ÁVÓ túlkapásait, vagy hogy kigúnyoljak bárkit, aki áldozatul esett az őszi koncepciós eljárásoknak, azonban a tárgyilagosság jegyében úgy érzem, a valóság önmagában is épp elég szörnyű, ezért teljesen felesleges igaztalan dolgokkal súlyosbítani. Pedig sokan megteszik. Erről az első tapasztalataim akkor voltak, amikor ősszel a három napos fogságom után hazajöttem, és ugyanarról a dologról olvastam borzalmas rémtörténeteket, melyeket én szintén átélve inkább egy némileg kényelmetlen, de összességében érdekes kalandként éltem meg.

Illusztrálom, hogy mire gondolok...

Október 23-án Novák Elődnek nagyon hasonló élményben volt része, mint nekem. Néhány óra különbséggel ugyanabban a gyűjtőcellában raboskodtunk, így - bár személyesen nem találkoztunk -, mindkettőnknek szerencséje volt hosszasan elbeszélgetni a tankos bácsival.

Sőt, mindketten pontról pontra ugyanott, ugyanakkor, ugyanazon eljárásokon mentünk keresztül. Mint nyilván mindenki más is, akit a Gyorskocsiba bevittek azon az estén. Ehhez képest nézzük, mi csapódott le neki ebből, és mi nekem.

• Novák Előd börtönnapló
• SoDI börtönnapló 

Novák Előd: 

"Levisznek újabb, alaposabb ruházatátvizsgálásra. Cuccaimat visszakapom, jegyzőkönyv; majd egy perc múlva ismét átadom, jegyzőkönyv. Teljesen értelmetlen. Meztelenre kell vetkőznöm, elhúznak egy függönyt, mögé velem már csak egy gumikesztyűs smasszer lép. Diszkréció? Vagy inkább tanúk eltűntetése? Nyelek egyet… De csak a levetett ruhámat tapogatja végig. Motozásra, azaz testüregek átvizsgálására egyébként csak orvos jogosult – elvileg."

SoDI:

Nem értem, hogy miért sír a diszkréció hiánya miatt. Az a függöny rendesen takarja az embert, így a vizsgálatot végző emberen kívül senkinek sincs rálátása arra, hogy mi történik. A másik, hogy ez nem testüreg átvizsgálás, hanem sima szemrevételezés, hogy nem-e ragasztottál szikszalaggal a combodhoz valami kést. Ehhez pedig nem kell orvos.

Novák Előd:

"A leterheltség miatt más szabálytalanságok is vannak. A kifüggesztett házirendre hivatkozunk néha, de azt mondják: azt most felejtsük el."

SoDI:

Való igaz, hogy nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, és nagyon nehéz volt megszervezniük a rabosítást. Azonban érdemes megemlíteni, hogy amikor én reggel panaszkodtam nekik, hogy elvileg a kihallgatás és az őrizetbe vétel után már járna nekem  a fekhely a szabályzat szerint, ehhez képest még mindig a gyüjtőfogda hideg kövén vagyok kénytelen aludni, őszinte hangon azt mondták, hogy 'elnézést', pontosan tudják, hogy igazam van, de a 'türelmemet kérik'. Ők minden erejükkel azon vannak, hogy normalizálják a helyzetet, de váratlan volt ez a túrzsúfoltság. Mindenféle arrogancia nélkül, megadva az embernek kijáró tiszteletet. Nem hiszem, hogy ezek után bármit is fel kellene rónom nekik.

Ehhez képest Novák Előd arról ír, hogy beszólt nekik, erre meg ők visszaszóltak. Húúúúú! Micsoda túlkapás! Szörnyű, tényleg...

Mindent összevetve, amíg ő egy szabálytalanságokkal teli, ÁVÓ-s időket idéző eljárást írt le (az erre utaló megjegyzések nagyon gyakoriak a beszámolójában), addig én egy apró kezdeti kényelmetlenséggel színesített érdekes élményként emlékszem ugyanerre, ahol, ha lett volna olvasnivaló, simán ellettem volna még akár egy hónapig is, ha éppen nyári szünet van, és így nem mulasztok el semmit.

Pedig:

• Engem 8 év letöltendő börtönnel sújtható dologgal rágalmaztak meg, míg őt nem.
• Az ügyészségen utólag elmondták, egy hajszálon múlt, hogy nem kerültem előzetesbe. Nála (egy sima szabálysértés miatt) ilyesféle veszély nem állt fent.

De Novák Előd csak az egyik fele a történetnek. Amíg sorstársaim (akikkel szemben, akárcsak ellenem, csoportosan, felfegyverkezve, hivatalos személy elleni erőszak a gyanú) sorra panaszkodnak, az eljárás minden apró mozzanatában politikai nyomásra történő megfélemlítést látva, addig érdekes módon én, akinél talán még indokolt is lenne keményen tartania a hatalomnak a gyeplőt (Államrend Megdöntése Projekt ugye, amit már a letartóztatásom előtt elkezdtem írni), a legapróbb szabálytalanságot sem tapasztaltam, pedig két rendőrségi, és a szembesítésekkel együtt négy ügyészségi kihallgatáson vagyok már túl.

Senkinek nem vonom kétségbe a szavát, soha nem tennék ilyet, azonban Novák Előd beszámolóját olvasva, és Morvai néni DVD-jét nézve egyre erősebb bennem a meggyőződés, hogy a mártírtörténetekben helyenként némi hangulatkeltő elem is felbukkan.

Én viszont soha nem fogom kiszínezni a velem történteket, mert az, hogy egy békésen dolgozó tudósítót az azonosító nélküli álarcos rohamrendőrök megbilincselnek, ezután megütnek csak azért, mert filmezni mert, majd teljesen alaptalanul súlyos rágalmakkal illetik, az ügyhöz a társaik fiktív jelentéseit pedig bevallottan olvasás nélkül írják alá, önmagában is elég durva. Felesleges erre minden további díszítés.

Ha már annyira mártírok akarunk lenni, legalább csináljuk stílusosan, és haljunk is bele! :DD

Még szobrunk is lehet, és az tök jó.

By SoDI

Vajon miért van az, hogy most, amikor Toroczkai építkezésről, Budaházy kivárásról beszél, és még a kuruc.info szerkesztői sem tesznek közzé naponta erőszakos felhívásokat, hirtelen megszaporodtak Csintalan műsorában azok a 70 év körüli nénikék, akik nagyon szívesen fognának fegyvert, és mennének neki a Parlamentnek?

Már persze ha fiatalabbak lennének...

By SoDI

Miután az előző bejegyzésemben nagyvonalúan átugrottam e vészterhes korszak rémtettei fölött, úgy gondolom, talán érdemes elmesélnem, hogy miért nem tettem említést Kádár János 1956 előtti kegyetlenkedéseiről.

Rólam tudni kell, hogy nem szeretek forrásmunkák alapján dolgozni, mindig is utáltam az olyan iskolai elfoglaltságokat, ahol ez volt a feladat. Úgy gondolom ugyanis, hogy nem számít túl nagy szakmai teljesítménynek, ha valaki tíz tanulmányból ír egy tizenegyediket, mert sokkal érdekesebb szellemi kihívás az, ha hellyel-közzel közismert tényeket elemzünk, és helyezünk új megvilágításba.

Kádár János személyének is azzal az előfeltevéssel ugrottam neki, hogy az általános műveltség keretében bennem élő kép elegendő alapot nyújt ahhoz, hogy átfogóan vizsgálhassam meg a történelmi szerepét. Tévedtem, de mégsem szégyenkezem emiatt, mert ez a tévedés rávilágított arra, hogy miként élhet közöttünk több millió olyan ember, akik a rémes kommunista bűnök ellenére máig a gyilkosok szellemi örökösei mellett állnak ki.

Én magam egészen eddig annyit tudtam Kádárról, amit az általános iskolai, majd később a gimnáziumi tananyagban elénk tártak. Ez bővült ki idővel a különböző nemzeti érzelmű újságok (úgy mint kuruc.info, hunhír, vagy Hazánkért) cikkeivel. Úgy hittem, hogy az, amit a kötelező tananyag keretében megtanítottak nekünk, kiegészülve a nemzeti radikális újságírók álláspontjával, már elég ahhoz, hogy közel teljes képem legyen Kádár történelmi szerepéről.

Pedig Kádár János volt az, aki megszervezte az ÁVH-t, mint hatóságot. Ő csalta tőrbe és kínoztatta meg Rajk Lászlót, és ő volt a kuláknak kikiáltott parasztság és polgárság egyik legkegyetlenebb megnyomorítója. Ráadásul szánt szándékkal nagyobb hazug volt, mint Gyurcsány, elvégre az ő hazugságai nagyon közvetlenül okozták több ezer ember halálát.

Miután feleslegesnek tartom még egyszer leírni azt, amit valaki már remekül összefoglalt helyettem, így azt tudom ajánlani annak, akit a fenti igazságok háttere mélyebben is érdekel, hogy olvassa el Nagy Jenő (Szem) blogtárstól az igazságot.

Ami igazán meglepő az nem is ezeknek a rejtett részleteknek a rémisztő sora, hanem hogy ha én, aki azért valamennyire ügyelek a széles látókörre, ma délután fél egykor hallottam erről először, akkor képzeljük el, hogy milyen tudással élhet az a sokmillió honfitársunk, akik rendszeresen az MSZP-re adják le a voksukat! Belegondolni is rossz, hogy vajon milyen hamis, torz kép élhet bennük róla!

Emberek!

Nem lehet, hogy a tájékoztatás hiánya okozza itt a legnagyobb gondot?

By SoDI

Úgy tűnik, túl hosszúra sikeredett az előző bejegyzésem. Viszont, mivel túl sok értékes gondolat van benne ahhoz, hogy elvesszen azok elől, akik nem hajlandóak ennyit olvasni, összefoglalom nektek a lényegét.

Rajzolok, leírom a gondolataimat, videót vágok...

Meg sem érdemlitek, vazz. :)

Sokan betámadtak engem a lelki tréning gondolata miatt, pedig ha visszaolvastok a blogomban, akkor láthatjátok, hogy én mindvégig ugyanúgy láttam a dolgokat, mint Budaházy György. Olyan is kommentelt, aki azzal jött, hogy ő milyen régen antikommunista, de mint ahogy az életkor is csak egy állapot, úgy önmagában az erőpocsékolás időtartama sem erény. Mert ha a harc valamilyen módszerrel nem vezet eredményre, akkor változtatni kell a taktikán.

Ezen a videón is láthatjuk, hogy Budaházy szintén az őszi tűzkeresztségről beszél, és a kampányolásról, vagyis a lelki tréningről. Ti viszont Váncsák vagytok, mert vállalati projekt módjára gondoltok a harcra, ami őrültség, elvégre ez egy sokkal nagyobb feladat! Itt nem a részeredmények a fontosak, hanem hogy ne térjünk le az útról!

Sokan jöttetek azzal is, hogy Toroczkai mögé nehéz embereket toborozni. Ezt is meg tudjuk oldani, ha tanulunk a szcientológusoktól. Ők sohasem közvetlenül, hanem cégeken, tanfolyamokon, és alapítványokon keresztül cserkészik be az embereket! Nekünk is ezt kell tenni! Ha úgy tetszik - NBH-s terminológiával - Hunniának fedőszervekre van szüksége!

Na, remélem, ez így már nem túl hosszú.

Asszem, az ilyen terjedelmesebb gondolatokat innentől inkább videóblog formájában fogom előadni. Kamerába olvasom, mert akkor csak hátra kell dőlni, és nézni engem. Na, milyen ötlet?

By SoDI

Egyenként, sok-sok kis Váncsa. 

Tisztelet a kivételnek.

A bejegyzés végére az is kiderül, hogy miért vagytok azok.

Annak ellenére, hogy tudom, az igazság birtoklásának kisajátítása csak a megalomániás skizofrénekre jellemző, most mégis arról vagyok kénytelen írni, hogy miért látom tisztábban a valóságot, és a közös lehetőségeinket, mint a többség. Ha valaki emiatt őrültnek kíván elkönyvelni engem, még a jelen bejegyzésben kifejtett összefüggések tükrében is, akkor azt hiszem, büszkén kell vállalnom ezt.

Ma többek között azt is meg fogjuk nézni, hogyan tanulhatunk Hunnia felépítése közben a szcientológusoktól. Ami a személyes érzéseimet illeti, tökéletesen semleges vagyok az egyház irányában, nem tekintek L. Ron Hubbardra követendő idolként, azonban kezdem úgy látni, hogy munkásságának lényegét megragadva eredményesen kerülhetünk közelebb Gyurcsány országának a felszámolásához. Érdemes tehát figyelmesen végigolvasni a soraimat. :)

Ha a jövőbe akarunk tekinteni, akkor első lépésként számot kell vetnünk a múlttal. Az elmúlt napokban igen sokan támadtak meg a lelki tréning gondolata miatt, pedig én továbbra is hiszem, hogy az ősz erről szólt. Ennek alátámasztására azt tudom felhozni, hogy ha visszaolvastok a blogban, akkor láthatjátok, hogy az éppen aktuális eseményeket - nagyrészt tőle függetlenül - mindig nagyon hasonlóan ítéltem meg, mint Budaházy György. (Az egyetlen kivétel talán az volt, amikor november 4 előtt ellenérzéseimet fejeztem ki azzal kapcsolatban, hogy a kuruc.info a rendőrök elleni erőszak mellett állt ki, de ezt a kritikát máig vállalható véleménynek tartom, ugyanis az öncélú erőszak nyilvánvalóan nem lehet megoldás.) Amikor zajlottak az események, én is amellett voltam, hogy nem szabad félni, ki kell menni az utcára, ott kell lenni mindenhol, és erőt kell mutatni. Az események után is amellett voltam, hogy ezt a hatalmat mihamarabb fel kell számolni, és ennek érdekében sürgősen meg kell szervezni magunkat, melyre egy saját koncepciót is elkezdtem kidolgozni Államrend Megdöntése Projekt fantázianév alatt. És most azt mondom, hogy kampányolni kell, megvárni az ősszel a lelkekben elhintett elégedetlenség kicsírázását, összezárni, és felkészülni arra, hogy csak akkor támadjunk - de akkor támadjunk! - amikor már ehhez mérten megfelelő gazdasági és hagyományos erőt vagyunk képesek felmutatni. Hogy ehhez mi kell?

Igenis, a lelki tréning!

A kommunisták elkergetése közös ügyünk, és minden cselekedet, amit bárki is ennek érdekében tesz, dicsérendő, ugyanakkor a fontossági sorrendben én ennek ellenére igencsak hátra sorolom azt a szempontot, hogy ki hány éve, vagy évtizede küzd ezért. Ugyanis nem csak a tettek számítanak, hanem az is, hogy reális alapokon álltak-e, vagyis hogy alkalmasak voltak-e arra, hogy valóban közelebb kerüljön általuk a végcél, vagy csupán hatás nélküli erőpocsékolásra voltak jók.

Valamit csinálni kevés. Nem mindegy, hogyan csináljuk. 

Ha az ember tesz valamit, akkor szerintem elvárható követelmény, hogy annak legyen valami hatása is. Ez a hatás lehet akár lelki, elvégre a közhangulat megfelelő irányban történő alakítása is legalább olyan látványos eredmény, mint egy sokemeletes épület felemelése, de az olyan tettek, melyek még efelé sem terelték az eseményeket, egyértelműen hiábavalónak tekinthetőek.

Ez az egyszerű tény az, amit sokan tévesen értelmeznek, és a munkafolyamatok menetének szükségességéből projektszemléletre asszociálnak. Pedig a posztkommunista kövületek elleni harc, a forradalmi hevület, és a nemzeti önvédelem nem egy projekt!

Mert mikor is beszélünk projektről? Amikor adott időre, adott erőforrások felhasználásával adott célt akarunk elérni. Ehhez most nekünk két dolog is hiányzik. Egyrészt nem ismerjük pontosan az erőforrásainkat, mert az értelmetlen viták miatt szétforgácsolódtunk, másrészt ennek folyományaként, mivel saját lehetőségeinkkel sem vagyunk tisztában, képtelenek vagyunk konkrét időtartamot megjelölni.

Váncsa éppen azon élcelődik, hogy most nincs határozott célunk, aminek az elérését kitűzhettük volna magunk elé, és így a forradalmunk önmagáért van, azonban szerintem óriási hibát követnek el azok, akik felidegesítik magukat ezen megállapítás miatt, elvégre észre kell vennünk, hogy jelen pillanatban ez nem a gyengeségünk, hanem éppen hogy a legnagyobb erősségünk!

Figyeljünk már oda Budaházyra!

Ha nem megy a fenti videó, kattints ide vagy ide!

Ugyanazt mondja, amit én! Ősszel megtaláltuk az utat, és most kampányolni kell, tovább kell folytatni a lelki tréninget. Könyörgöm, már nem csak a funkcionális analfabétizmussal kell megküzdenünk? Már az élő szót sem értjük?

Ti viszont többségetekben nem azt mondjátok, amit én, vagy Budaházy, hanem Váncsához hasonlóan, materialista alapokra helyezkedve, mindenféle részcélok megjelölését várnátok el, mert ez a nyomorult, minden spirituális megközelítéstől elidegenítő neoliberális gazdasági környezet belétek oltotta azt az attitűdöt, ami miatt kizárólag a vállalati projektszemlélet szempontrendszere alapján vagytok képesek vizsgálni a dolgokat. Pedig ez óriási hiba! Hol marad ebből az őseink szelleme?!

Pedig ha elrugaszkodunk a földhözragadt marxista világszemlélettől, akkor megláthatjuk, hogy bizony reszkethetnek az ellenségeink, mert örökre elfelejtjük a tyúklépéseket, és - felismerve, hogy a 'kompromisszum' a 'konszenzus', de főleg a 'győzelem' ellentéte - soha többé nem leszünk hajlandóak olyan részcélokra koncentrálni, melyek csak arra jók, hogy eltereljék a figyelmünket a valódi problémákról! Gyurcsányország soha többé nem tud elvakítani minket apró engedelmeivel, és látszateredmények átengedésével. Hunnia koncepciója éppen ezért lehet valódi veszély a koszos bolsikra nézve, ha komolyan gondoljuk, és ennek megfelelően hajlandóak is vagyunk tenni érte.

Itt érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, hogy nem jelent-e túlságosan nagy akadályt, hogy Toroczkai Lásztló, és Budaházy György nagyon sok ember szemében vállalhatatlan figurák, ami egyszerűen lehetetlenné teszi egy bizonyos szubkulturális körön kívül az építkezést. Mint ahogy már az elején is jeleztem, erre a kérdésre a választ a szcientológusoknál találjuk meg.

Ha megfigyeljük, bár nem titkolják, hogy ők állnak sok szervezet mögött, mégis egymástól függetlenítve működtetnek alapítványokat (pl. a CCHR-t, melyről már írtam nem is olyan régen), vállalkozói klubokat (pl. WISE), iskolákat, és cégeket. A lényeg, hogy ezekkel a különböző szolgáltatásokkal észrevétlenül meg tudnak nyerni az ügyüknek olyan embereket is, akik önmagában a 'szcientológia', vagy 'egyház' szavak hatására szinte biztos, hogy soha nem  kerülnének kapcsolatba velük. Szerintem nekünk pontosan ugyanezt kellene csinálnunk!

Pártokat, alapítványokat, cégeket, klubokat kell alapítani, amelyek Hunnia egy-egy részcélját testesítik meg; valódi feladatuk az ahhoz kapcsolódó felvilágosító munka, de ahol nem rögtön azzal támadjuk le az embereket, hogy 'Budaházy', vagy 'árpádsáv', mert akkor lehet hogy azzal a lendülettel, amivel jöttek, tovább is állnak. Az ilyen kihelyezett képviseletek alkalmasak lesznek arra, hogy olyan embereket is a terveink mellé állítsanak, akik belátva a koncepciónk helyénvalóságát és működőképességét, ezek után jó eséllyel hajlandóak legyenek rá, hogy akkor is félre tegyék Budaházyval vagy Toroczkaival kapcsolatos ellenérzéseiket, ha a következő lépésben egy olyan együttműködésre kérjük őket, ahol már határozott szerep jut ennek a két embernek, vagy az ő közvetlen irányításuk alá tartozó csoportoknak, illetve programoknak.

Kell saját Hunnia CCHR, saját Hunnia Hubbard College, és saját Hunnia WISE.

Persze egyéni céljainknak megfelelően. Nem azt mondom tehát, hogy bármilyen elvi mozzanatot is át kellene vennünk a szcientológusoktól, de a szervezeti felépítésüket igenis elleshetnénk, elvégre az több mint tökéletes!

By SoDI

Ha már egyszer a Civil Jogász Bizottság miatt újra előjött október 23 témája, megint kaptok egy akkori felvételt.

Sajnos, mivel az ellenem folyó eljárás fontos részlete lehet, ezért azt most még nem mutathatom meg, hogy hol voltam az oszlatás kezdetén (elég, ha csak az ügyészség tudja, mit bizonyítanak a videók), de azt, hogy előtte mi történt, ettől még láthatjátok.

By SoDI

Mivel Morvai néni valamiért úgy érezte, hirtelen ideje elővenni a múlt őszi rendőrterror ügyeit, és naponta mutogatni embereket, akiket megvertek a rendőrök, sőt, akik ellen ennek ellenére a mai napig eljárás folyik csoportosan, felfegyverkezve hivatalos személy elleni erőszak vádjával, én is követem a trendet.  Elvégre...

1. engem is megvertek,
2. ellenem is ugyanezért van folyamatban egy büntetőeljárás.

Most olyan jegyzőkönyveket kaptok, amiket még nem mutattam meg itt a blogon. Mivel folyamatban lévő ügyről van szó, azokat a részleteket, amelyek jól jöhetnek a bűnöző rendőröknek, kitakartam, illetve kihagytam.

Az ellenem elkövetett erőszak részleteit a bejegyzés végén emelem ki.

2006. október 24:
Rendőrségi kihallgatás:

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:

2006. október 24:
Őrizetbevételi jegyzőkönyv:

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:

2006. október 26:
Őrizetbevétel megszüntetése:

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:

2007. március 13:
Ügyészségi kihallgatás:

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:

Részletek a bántalmazásomról:

Ennyi lenne.

Hogy ez most miért időszerű? Franc tudja, kérdezzétek Morvai nénit! Mondom, én csak divatozok. :-)) Ha már egyszer sorstársaim ügyei folynak a csapból is, akkor én is beállok a sorba. ;P 

Mielőtt valaki azzal jön, hogy miért poénkodom el ezt a komoly ügyet:

Ez az ügyvédemnek is az idegeire megy. "Ne csináld már ezt! Ez egy kihallgatás, itt téged gyanúsítanak. Nem sztorizni, nem poénkodni megyünk oda. Feltett kérdésekre röviden, tömören válaszolni, nem anekdotázni, és főleg nem elméleti politizálni." :-)

By SoDI

Ui.: Itt látható egy videó a letartóztatásomról.

Nem vicc!

Beszarás!

Váncsa István ÉS-beli cikkéből emel ki részleteket a Népszabadság, ahol a szerző személyesen tőlem idéz.

'Nem az a lényeg, hogy mit érünk el, hanem hogy átjön-e az üzenet. Az üzenet annyi, hogy soha nem alszik ki a láng. Ez nagyon fontos. A kormány megbukni nem fog, de itt a lelki tréningezés a lényeg.'

Igen, igen! Ezt én írtam, közelebbről Blogadmin egyik bejegyzéséhez, kommentként.

Azt mondja Váncsa, hogy a gondolatsorom "a magyar forradalom lényegét páratlan tömörséggel ragadja meg".

Bizony! De nem úgy, ahogyan ő próbálja meg kigúnyolni a nemzet ügyét! Mert itt nem az a lényeg, hogy hiábavaló-e a spontán megmozdulás, hanem hogy az a láng tényleg SOHA nem fog kihunyni!

Soha!

By SoDI

Hát, mit mondjak, emberes feladatnak bizonyult összefoglalni Toroczkai és Budaházy másfél órás, Hunnia melletti évelését úgy, hogy beleférjen 10 percbe (maximális YouTube terjedelem), mégis tartalmazzon minden lényeges mozzanatot, de csak sikerült! :) 

A végén már a szívem vérzett minden egyes másodpercért, amit innen-onnan ki kellett gyomlálnom, de így legalább egy olyan összefoglalót kaptok, ami tényleg csak a lényeget mutatja.

Ha nem megy a fenti videó, akkor kattints ide, ide, vagy ide!

Na, azután mondja valaki, hogy hülye vagyok, amiért őszintén hiszek ebben az egészben, hogy végignézte ezt!

By SoDI

Ui.: Ugyanerről az eseményről Megmondó blogtárs videója itt található. Ő velem szemben nem a tartalomra, inkább a hangulatra ment rá.

(További videók mástól itt és itt.)

Főkapitány bácsi már megint mókás kedvében van.

Ismét diktatúrásdit kezdett játszani, pedig erre méltó lépés a forradalmárosdi. Össznépi hacacáré, nehogy unatkozzunk.

A gyülekezési törvény világosan kimondja, hogy ha egy tüntetés a bíróságok működését nem zavarja, akkor kizárólag akkor tiltható be, ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. Ehhez képest vasprefektus elvtárs nemzetközi egyezményekre hivatkozik, és lázadást emleget. Számít rá.

Gyerekek, hát lenne szívetek csalódást okozni Peti bácsinak? ;)

De viccen kívül, hogy egy bejelentett felvonulásnak mi köze van a lázadáshoz, nem nagyon értem. De mindegy is, erre a nonszensz faszságra mindenképpen lépni kell valamit!

Úgyhogy holnap suli után a Teve utcában kezdek, majd elmondom, miért. (Nem, a Hősök terére nem jelentek be semmit).

By SoDI

Alighanem egy szánalmas baloldali médiahackkel állunk szemben, de ennek ellenére úgy gondolom, poénos csattanó lenne, ha az Országos Civil Blokád - a meghirdetők valós szándékával szemben - mégis megvalósulna.

Mindamellett, mivel a Nemzeti Nyomozóiroda megindította az eljárást az ott közzétett tartalom alapján, muszáj nagyon óvatosan közelítenünk a kérdéshez, mert magában a szervezésben való tevékeny részvétel is megvalósítja a lázadás előkészületének a bűntettét, melyet több éves börtönvendégséggel szokás mifelénk jutalmazni.

Így természetesen én senkit nem buzdítok arra, hogy bármilyen törvénytelenséget kövessen el április 30-án, ugyanakkor elméleti szinten ezzel együtt érdekes játéknak tartom megvizsgálni annak a lehetőségét, hogyan lehetne növelni az akció hatékonyságát, amennyiben komolyan gondolnánk.

Az alábbi sorok tehát a fenti elmejáték kapcsán születtek meg, a bennük leírt ötletek gyakorlati megvalósítását senkinek nem javaslom, aki nem tartja saját életére vetítve elfogadhatónak a közreműködésért járó súlyos törvényi retorziókat. (Hogy ki mit tart elfogadhatónak, az ugye ezzel együtt nézőpont kérdése, mint ahogy azt az alábbi idézet is találóan jelzi):

"Sehonnai bitang ember,
Ki most ha kell halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete."

Petőfi Sándor - Nemzeti Dal

Henry David Thoreau találóan fogalmazta meg, hogy egy demokratikus jog­ál­lamban élő polgároknak joguk van és képesek is az állam működéséről er­kölcsi ítéletet mondani, és ha szükségét érzik, akár jogellenes módon is elősegíteni az alkotmányos rend továbbfejlesztését, de ezzel együtt érdemes megjegyezni, hogy a tiltakozás ezen eszközének az is szerves része, hogy aki él vele, az általában a következmények tudatos felvállalásával együtt teszi.

Hogy a mostani, túl korai vállalásról én miért kívánok mindenkit lebeszélni, arról később, előbb lássuk a blokádfelhívás részleteit.

• Akció: Az úttestre felállítható táblák, és támasztókeretük létrehozása. A táblák a következőt tartalmazzák: STOP ! Szögekkel biztosított útzár! - Négyzet alakú, a két szemközti sarkán derékszögben felhajtott acél kerékszögek nagymennyiségű előállítása.
• Probléma: Megfelelő tömegben nehezen oldható meg a táblák legyártása úgy, hogy a hatóságok ne szerezzenek róla tudomást, és ne foglalják le őket még azelőtt, hogy sor kerülne a felhasználásukra - mint ahogy az a molotov-koktélos gyerek esetében is történt március 15-e kapcsán.

• Akció: Április elején a médiák segítségével a lakosság figyelem felhívása a blokádra, a kormány felé a követelések eljuttatása.
• Probléma: A hatékony tájékoztatáshoz a jelenleginél sokkal nagyobb médiahátszél kellene, mely az elindult nyomozás ellenére jelenleg a legkevésbé sincs meg. (Ja, és nem "médiák", hanem média).

• Akció: Útzáranként minimum 9 ember kiállítása, akik minimum 3-asával 8 óránként váltásban a helyszín biztosításában vesznek részt.
• Probléma: Igaz, hogy ha valóban kellően sok helyen jelennek meg az akcióban résztvevő emberek, akkor ez a taxisblokádhoz hasonlóan képes igen szűken behatárolni a rendőrség mozgásterét, azonban nem érzem úgy, hogy a közhangulat pillanatnyilag megfelelő lenne ilyen kritikus tömeg megmozdítására. Ehhez egy, az öszödi beszédhez hasonló katartikus sokkhatásra lenne szükség. Persze ez megfelelő eszközökkel mesterségesen is előidézhető, azonban sem az előkészületek, sem az akcióterv pontjai között nem látok erre vonatkozó utalást, így úgy kell tekintenünk, hogy nincs ilyen. Enélkül viszont értelmetlen az egész, a blokád résztvevői pedig feleslegesen kockáztatnak.

• Akció: Egyeztetés a helyi motorosokkal, biciklisekkel a blokádpontok közt egy információs futárlánc létrehozására. - Internet és telefonos kapcsolattal rendelkező koordinátor/ok kinevezése, akik folyamatos kommunikációs kapcsolatban vannak a blokádok megvalósítóival.
• Probléma: Ha túl sok ember van bevonva a szervezésbe, akkor a nagy számok törvénye szerint gyakorlatilag biztosra vehető, hogy akad köztük néhány rendőr, és NBH ügynök. A mobiltelefonok korában a futárlánc szervezése így túlságosan nyitottá, és veszélyessé teszi a rendszer magját. Az Internetes kapcsolattartás nem rossz gondolat, de részletesebb tervek nélkül ad-hoc megjelölve, ugyancsak a beépülő hatósági személyek miatt, több kárt okozhat a nem kellően átgondolt értesítési hierarchia, mint amennyi hasznot hoz.

Egy előre megjelölt dátum ugyanakkor nem feltétlenül jelent hátrányt - annak ellenére sem, hogy ez segítséget nyújt a rendőrségnek a felkészülésre -, mivel tervezhetővé teszi mindenki számára a lépéseket, és nem merülnek fel olyan szervezési akadályok, hogy mondjuk az egyes résztvevők magánélete feloldhatatlanul ütközik a derült égből villámcsapásként megkezdett blokáddal, mely ütközés nagy tömegben a biztos bukás záloga lenne.

Bár a taxisblokád kétség kívül referenciapontként értékelhető, azonban látnunk kell, hogy a mai közéleti várakozások merőben különböznek a 90-es évek elején az emberekben élő általános reményektől, így a spontán megmozdulásnak - minden ellenkező történelmi példa ellenére - jelenleg nincs esélye a győzelemre.

Amire szükség lenne tehát, az a kimerítő alaposságú tervezés, kellően konspiratív szervezés, és katalizátorként egy váratlan társadalmi gyújtóesemény, amire rá lehet feküdni. Viszont...

1. egy TERV mit sem ér megvalósítás nélkül (fióknak dolgozunk, vagy a jövőnek?)
2. a tevőleges SZERVEZÉS mit sem ér mozgósító erő nélkül (motiváció híján hiába vagyunk összehangoltak)
3. a MOZGÓSÍTÓ ERŐ mit sem ér koordináció nélkül (lásd az öszödi beszéd utáni nyomtalanul kialvó lángot)

Szerintem az eredményes fellépés szükséges feltétele a fenti három pont egyszerre, és egy időben történő teljesülése.

Éppen ezért, amíg nincsenek KONKRÉT jelei annak, hogy MIND A HÁROM komponens jelen van, arra kérnék mindenkit, hogy NE ugorjon be semmilyen baloldali provokációba, melynek csak az lehet a célja, hogy a túl korai lépésekkel börtönbe kerüljenek mindazok a hazafiak, akik később, megfelelő időben és helyen cselekedve tényleg eredményre tudnák vinni a közös ügyeket!

Az április 30-ig hátralévő bő két hét bár megfelelően profi és összehangolt irányítás mellett akár még elegendő is lehetne a hatásos mozgósítás megszervezésére, azonban - mivel a szükséges feltételek jelenlétének nincsenek látható jelei, ráadásul a kiszemelt konkrét eszközök is tökéletesen alkalmatlanok a valós eredményességhez - a pillanatnyilag fennálló helyzet szerintem ennél némileg hosszabb időt kíván meg.

A tavasz korai, a nyár hagyományosan reménytelen, mindehelyett inkább ismét az őszben kellene gondolkodni.

A korábbi hibákból tanulva a következő, valamely forradalmunkra emlékező nemzeti ünnepünk alkalmas lehet erre, de ha csak az elszúrt mozzanatok kritikátlan megismétlésére telik tőlünk, akkor reménytelen minden fáradozás.

Nem kívánok csitítgatni senkit, nem vagyok a "türelem" üzenete mögé rejtett hazug békeharcos, nem a beletörődést propagálom, csupán azt, hogy ne tegyünk értelmetlen lépéseket.

Márpedig az április 30, sőt, ősz előtt bármi hasonló megmozdulás igencsak értelmetlennek tűnik a jelenlegi ismereteim alapján. (Ugyanakkor persze, ha vannak olyan körülmények, melyekről nem tudok, szívesen fogadom a róluk szóló híreket.)

By SoDI

Na, alig negyed órája jöttem el az ügyészségről, jelen sorokat már az egyetemről írom. Mindjárt órára kell mennem, úgyhogy nagyon vázlatosan foglalom csak össze, hogy mi volt, hátha érdekel valakit.

A lényeg, hogy a többek között engem is előállító rendőrök után nyomoznak.

A következő kérdések hangzottak el:

• Mit mondtak nekem, hogyan zajlott az intézkedés?
• Láttam-e, hogy melyikük ütött gyomorszájon?
• Hányan álltak körülöttem, amikor ez történt?
• Mi volt rajtuk?
• Láttam-e a másik két sráccal szembeni intézkedést, akiket velem együtt vittek be?
• Láttam-e kék festéket az ő ruhájukon?
• Láttam-e, hogy a rendőrök bántalmazzák őket?

Tekintve, hogy folyamatban lévő ügyről van szó, és bár nem tiltja semmi, mégsem akarom akadályozni a nyomozás menetét, így azt most nem részletezném, hogy ezekre milyen választ adtam. Legyen elég ennyi.

Na húzok gyorsan órára...

By SoDI

Ha valaki annak idején nem figyelt volna a történelemórákon, most bepótolhatja, ugyanis Feri bácsi a blogján folytatja a Művészetek Palotájában megkezdett oktatást. Senki sem marad tudásra szomjasan. Olyan gyönyörű igazságokra világít rá, olyan lehengerlően éles elme! Nem is tudtam megállni, hogy ne halmozzam el a dicséreteimmel.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy nem sajnálja a drága idejét, és ennyi energiát feláldoz csak azért, hogy ilyen szemléletes történelmi párhuzamokra világíthasson rá nekünk. Külön figyelemre méltó a fáradozása, mellyel a könnyebb érthetőség kedvéért a mai viszonyokra vetíti az 1848-ban történteket. Mesteri meglátásra vall, ahogyan a hazai közélet egyéb szereplőivel együtt saját magát is elhelyezi a politikai térben.
Bár az én szívemhez közelebb állna egy 1956-os hasonlat, mellyel a Tisztelt  Miniszterelnök Urat valamelyik párthivatalnok helyébe képzelem, amint a Köztársaság téri sortűz után éppen elbeszélgetnek vele az emberek, de ne legyünk telhetetlenek, elvégre 1848 is értékes tanulságokkal szolgál nekünk.
Mindenki nevében, aki ősszel és március 15-én este az utcán volt, hálásan köszönöm, hogy rámutatott, a márciusi ifjak közül kiknek a szerepét töltjük be a mai politikai palettán. Azt hiszem, a saját oldalamon is kivétel nélkül mindenkit jó szívvel tudok a Tisztelt Miniszterelnök Úr követésére bátorítani, aki el kíván határolódni Petőfi Sándor radikalizmusától, és populista szociális demagógiájától.

Maradok tisztelettel:
SoDI

Kíváncsi vagyok, elég tökös lesz-e a moderátoruk ahhoz, hogy átengedje. update: Elég tökös volt. :)

"... mi állunk a jó oldalon. "

Gyurcsány Ferenc

No hát akkor nincs más hátra, a sötét oldal berkeibe szólítalak titeket!

By SoDI

Amikor néhány hete (többek között itt is) kifejtettem, hogy a nyugati típusú demokráciák építésének egy fokán teljesen természetes az autógyújtogató, vandál tiltakozások megjelenése, és ez közel sem az elmaradottság, hanem éppen hogy az előremutató, sőt, helyénvaló fejlődés jele, akkor nagyon sokan leugattak engem azzal, hogy hülye vagyok, meg hogy "ez még viccnek is nagyon rossz".

Aztán, lám, nekem lett igazam!

Megint.

By SoDI

Ui.: És csak azért, hogy a pszichológia terén képzett kedves olvasóim örömmel diagnosztizálhassák nálam a megalomániás skizofrén pszichózis tüneteit, álljon itt néhány példa arra, hogy miért utálom, ha az ostobák nem hiszik el, amikor én világosan megmondom, hogy miből mikor mi lesz. :-))

A lakásmaffia ügyemben sipákoltak az ügyvédeim, hogy milyen nagy veszélyben van a lakásom. Én megmondtam nekik, hogy nincs baj. Nekem lett igazam!

Az október 23-ai ügyemben sipákolt anyám, hogy súlyos helyzetben vagyok, mert amivel vádolnak az 8 év letöltendő is lehet. Én megmondtam neki, hogy ez egy röhejesen komolytalan ügy, és hogy nem kell komolyan venni. A jelek szerint megint nekem lett igazam!

Amikor még ott volt a jelzálog a lakásomon, folyamatosan megmondtam a zsidó tanáromnak, hogy pontosan mikor és mi lesz. Ő közölte, hogy ne vészmadárkodjak, minden rendben van. És bár a végkifejlet végül pozitív lett, idő közben a közbenső részletkérdésekben pontról pontra, hétről hétre mindig nekem lett igazam!

Most azt mondom, hogy a Projektem az egyetlen, valóban reális alapokon nyugvó terv a jobboldal összeszervezésére. És nekem lesz igazam! :-)

Egy rövid kitérő erejéig kénytelem vagyok visszakanyarodni március 15-éhez. Miután Bajor Imre volt olyan kedves a tegnap esti Heti Hetesben kifejteni, hogy a gyermekszínészek előadásába bekiabáló embereket milyen szívesen zárná börtönbe, érdemes egy kicsit helyükre tenni a dolgokat. Azon most ne rágódjunk sokat, hogy ha a Heti Hetes tagjai dönthetnék el, hogy kit kell rács mögé dugni, akkor milyen világ lenne itt, elvégre tény, hogy ha mi lennénk kormányrúd közelében, ők sem lennének sokáig szabadlábon.

Sokkal érdekesebb azonban a szavaló kislány hangját elnyomó skandálás témája, mely Bajor szerint "életre szóló pszichikai sérülést okozhatott neki". Mint már írtam, engem is rossz érzéssel töltött el ez a jelenet, és úgy gondolom, hogy legalább a műsor ezen részénél érdemes lett volna egy kevés csenddel megtisztelni a színészeket. Nem hallgathatjuk el ugyanakkor, hogy van néhány körülmény, ami ha nem is menti, igen erősen árnyalja a képet.

Az első tény: Nyilvánvaló, hogy az állami ünnepély műsorstruktúrája jó előre a várható atrocitások tükrében lett kialakítva. Ezért is történt meg, hogy a rendszerváltás módszerváltás óta először elmaradt a Múzeumkert lépcsőjéről elmondott kormányfői beszéd. Senkit se érhetett tehát meglepetésként, hogy nem langymeleg, kábult nyugalomban telik az ünnep, hanem felszínre tör benne a nép elégedetlenségének a hangja. Biztosak lehetünk tehát benne, hogy a szavaló kislányt jó előre felkészítették arra, hogy mi várható, így az ég egy adta világon nem érte őt semmiféle váratlan sokk. Meginstruálták vele, hogy ha van is ilyen, nem kell törődni vele - oszt kész. Nincs sérült lélek, semmiféle kerékbe tört életút, tönkretett ember, nyomorba döntött személyiség.

A második tény: Miután szégyenszemre Magyarország polgárait nem engedték a külső kerítésen belülre, és a nép hangos véleménye elnyomta a műsor részleteit, kívülről nem igazán lehetett nyomon követni a bent zajló mozzanatokat.

Azt, hogy mennyit lehetett látni, kiválóan illusztrálja ez a Tomcat blogjáról származó kép:

Elmondható tehát, hogy ha a jelen lévő emberek előtt ugyanúgy ott lett volna a szavaló kislány arca, mint a tévé előtt ülőknek, akkor eszük ágában sem lett volna beleordibálni a szavaiba.

Még egyszer mondom, nem menteni akarom a történteket, de a Bajor féle demagóg fröcsögés még ennél is jobban idegesít.

By SoDI

avagy "harcba szólítalak titeket" :-)

Figyelem! Kérek mindenkit, hogy a cím, illetve az alcím alapján ne mondjon véleményt. Azt ugyanis, aki nem kívánja venni a fáradtságot a teljes terjedelmű bejegyzés megértéséhez, könnyen félrevezethetik ezek a csupán figyelemfelkeltést szolgáló félmondatok. A Projektnek nincs köze bűncselekményekhez, senkit se kíván arra felszólítani. A másik, amire kezdés előtt ki kell térnünk, miután sokan lehetnek, akik nem ismerik kellő mélységében a bejegyzéssorozat korábbi részeit, az az előzmények tartalmának vázlatos összefoglalása:

I. rész - Mivel a hatalom egyre több szegmensben mutatja a diktaturizálódás jeleit, szükséges az önszerveződés. Ezt leginkább egy olyan elektronikus felületen keresztül lehet megvalósítani, ahol mindenben a többségi akarat érvényesül, úgy, hogy egyes szinteken ennek részletei az eredményes konspiráció érdekében fedve vannak még a résztvevők előtt is. A szervezettség azért is fontos, mert bár ennek esetleges szükségessége nem feltétlenül cél, de azért megállapítható, hogy az egyszerre mozdulás esetén az amnesztiára érettség történelmi példa.

II. rész - Elvként rögzíthető, hogy mivel a kormányzat ellehetetlenítése effektív gazdasági károkozáson keresztül a legegyszerűbb, ehhez csak megfelelően kell kiválasztani a különböző útlezárások helyeit.

III. rész - Mivel itt élünk, és így nem cél az ország romba döntése, ezért deklarálható, hogy a tiltakozásnak nem szerencsés túlnyúnia az egykori taxitsblokád méretein.

IV. rész - Mivel a legfőbb hiba a szervezettség hiánya, ezért nem feltétlenül kell több résztvevő, csupán a jelenlegieket kell összehangolni a lokális vezetők koordinálásával. Az így összegzett, az ellenállásban szerzett tapasztalatuk arra is kiváló, hogy a megmozdulás hatásos legyen, mégis közel teljes átfedést mutasson a hatályos jogi környezettel.

V. rész - A rendszerből a provokátorok tudatos kiszűrése túl sok energiát emésztene fel, ezért ehelyett az összefogást demokratikus alapokra kell helyezni, hogy a nép bölcs értékítélete egyfajta automatizmussal taszítsa a káros elemeket teljes érdektelenségbe.

Továbbá nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy minduntalan visszatérő megállapítás az előzményekben is, hogy a támadó erőszak minden körülmények között kerülendő, hiszen a békés eszközöknek is elképesztően széles tárháza áll a rendelkezésünkre.

Szeretett miniszterelnökünk kétség kívül megadta a nemzeti ellenállás követendő alaphangját, amikor a Művészetek Palotájában az 1848-as események kreatív újraértelmezésére vállalkozott. A márciusi ifjak forradalma, és a beszédével párhuzamosan az utcán gyújtogató elégedetlenek módszere közötti legélesebb különbséget abban jelölte meg, hogy a mostani helyzettel ellentétben 159 évvel ezelőtt az már megfelelően elő volt készítve. Indult a hajó Pozsonyból a törvényekkel, ugye. Mivel tehát a megfelelő mélységű előkészületek még maga Gyurcsány Ferenc szerint is legitimációt adnak a radikális átalakítások érdekében történő megmozdulásokhoz, elmondhatjuk, hogy ismét az ellenségeink ajánlották fel a leghatásosabb fegyvert saját maguk ellen. Ráadásul innentől az e logikára felépített érvelés nem számíthat közéleti szempontból szalonképtelennek, elvégre személyesen az ország első emberétől származik.

Ezúttal nincs okunk tehát vitába szállni Gyurcsány úrral. Ha a kiterjedt előkészületek szerinte is megfelelő alapot teremtenek a kormánya megdöntéséhez, akkor nincs más dolgunk, mint követni bölcs tanácsait, és szüntelenül az október 23-ig hátra lévő hét hónap optimális időbeosztásán törni a fejünket. Sokan vannak közülünk, akik most csalódottak, és elfásultak az őszi-tavaszi tiltakozások hatástalansága láttán, én azonban a legkevésbé sem vagyok ezzel kapcsolatban elkeseredve, ellenkezőleg, az előttünk álló hatalmas feladat gondolata csak mély, belső inspirációt jelent a számomra. Éppen ez volt, ami miatt március első felében már csak komolytalan poénkodással fogadtam az újabb fejleményeket, hiszen tisztán éreztem, hogy a széthúzás mérge, és az elkeserítő szervezetlenség okán március 15-e túl korai az eredményes megmozduláshoz. Az eddigi hónapok tapasztalatai ugyanakkor közel sem jelentik azt, hogy bármi is elbukott volna, ellenkezőleg, a nép igazságérzete elvetette a szívekben a valóban ütőképes ellenálláshoz szükséges elszántság csíráit. Minden emberi tett motivációból építkezik, ilyen módon pedig az öszödi beszéd óta eltelt idő remek érzelmi megalapozás volt ahhoz, hogy a tenni akaró rétegeket a reális alapokon nyugvó terv reménysugarának megcsillantásával közös cselekvésre késztethessük.

Mint minden tervezést, ezt is a célok kijelölésével kell kezdenünk. Ehhez különösen fontos tiszta vizet önteni a pohárba, mert a balliberális oldal aljas propaganda-hadjáratának köszönhetően rengeteg félreértés él az általunk követett célkitűzésekkel kapcsolatban nem csak a közemberek, hanem még a hatósági személyek részéről is, melyet kiválóan bizonyít, hogy Budaházy Gyuri ellen egy olyan ártatlan cikk miatt indítottak államrend erőszakos megváltoztatása vádjával eljárást, mely valójában nem csak hogy nem uszított, hanem éppen hogy finom és visszafogott volt ahhoz képest, mely a józan helyzetértékelést követően kirajzolódó megoldási lehetőségek szűkösségének felismerése tükrében indokolt lett volna a részéről. Éppen ezért a Projekt érdemi folytatása helyett a mai részt a fogalommagyarázatoknak szentelem, mely így elejét veheti a későbbi esetleges félreértéseknek, ráadásul a rendőrséget is megkíméli attól, hogy röhejessé tegyék magukat hasonló eljárásokkal, melyek általában olyan félreértésekből indulnak ki, melyek megléte kiváló bizonyítékai annak, hogy erős túlsúlyban vannak köreikben az olyan munkatársak, akik valójában alkalmatlanok lennének az olyan felelős értelmiségi posztok betöltésére, melyet a sors furcsa fintora folytán mégis elfoglalnak.

Következzen tehát ez a Forradalmi Értelmező Szótár.

Gazdasági károkozás:
A közúti útlezárások legfontosabb célja. Amennyiben az ember komolyan gondolja a hatásos ellenállást, és túl kíván lépni a figyelemfelkeltésen, érdemes az ilyet logisztikai központok és forgalmas bekötőutak közelébe telepíteni, ahol konkrétan forintosíthatóvá válhat minden egyes óra, amíg a demonstráció tart. Megfelelő elhelyezkedéssel tehát képesek lehetünk rövid idő alatt több milliárd forintnyi kárt okozni úgy, hogy ezért se büntető- se pedig peres eljárásban ne kelljen számítani retorzióra. Kártérítés ugyanis kizárólag jogellenes magatartás esetén követelhető, így szabályos, és bejelentett rendezvény esetén nem támaszthat anyagi igényt velünk szemben egyetlen érintett gazdasági szereplő se – akármennyire nehéz helyzetbe is hozza őt anyagilag a tevékenységünk.

Állam elleni szervezkedés:
A jelenlegi alkotmányos rendnek hazudott jogkörnyezet radikális megváltoztatására irányuló önszerveződés. Tisztában kell lennünk vele, hogy ez közel sem azonos az „alkotmányos rend elleni szervezkedés”, vagy az „alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása” néven nevesített államellenes bűncselekményekkel, ezeknek ugyanis fontos tényállási eleme, hogy erőszakos legyen, azzal fenyegessen, vagy akár az erőszakra, akár a fenyegetésre felkészüljön. Mi azonban nem jelölünk ki ilyesmit az eszköztárunkba, ehelyett Orbán Viktor azon bölcs megállapításával egybehangzó álláspontra helyezkedünk, miszerint „a demokrácia keretei közé annak is be kell férnie, hogy valaki ellene érvel”. És bár ízig-vérig demokraták vagyunk, azonban tekintve, hogy a Fidesz a népelnyomókkal egyetértésben a mostani, Rákosi-féle alkotmány átszabására épülő rendszerrel azonosítja a demokráciát, és így a valódi demokratizálódásért folyó törekvéseink a szemükben antidemokratikus érvelésnek számítanak, a saját nemzeti céljainkat nyugodtan értelmezhetjük a fenti mondatnak a tükrében. Azaz, még ha helyenként antidemokratikusnak is tűnik az érvelésünk, ezt, amíg békés, még a harcunkban felforgató mozzanatokat látó elemeknek is illik elfogadniuk az egyedi véleménynyilvánítás keretein belül.

Harc:
A harc annyival erősebb a véleményközlő tiltakozásnál, és a választási fogalomrendszerben használatos, érdekcsoportok közötti küzdelemnél, hogy minden részletében a közvetlen, és azonnal realizálódó gyakorlati hatásra helyezi a hangsúlyt. Mivel a jelenlegi jogi szabályozás passzusai szerint széles, a fenti feltételnek megfelelő tevékenységkészletből válogathatunk, így a harc fogalma nem jelent fizikai erőszakot, vagy törvénysértő magatartást, ehelyett a szabályozás szó szerinti értelmezésével - vagyis annak mezsgyéjén haladva, de a határát át nem lépve - megvalósított ellenállást jelent.

Miután tehát a pontos magyarázattal remélhetőleg elejét vettem annak, hogy tévesen törvénysértésre, vagy erőszakos fellépésre asszociáló nyomozókban felébredjen az igény arra, hogy egy személyes kihallgatás folyamán tegyék fel számomra azt a kérdést, hogy ezt és azt pontosan hogyan értem, a fenti a fogalmak alapján már nyugodtan lefektethetjük, hogy feladatunk a harcos, állam elleni szervezkedés, melyhez elsősorban a gazdasági károkozáson keresztül vezet az út.

A kivitelezés a korábbi részekben lefektetett elveken is túlnyúló részletességű, sőt, azokon sok ponton túlmutató megoldásokra rámutató leírásait a következő folytatásban vesszük sorra.
Ha valami pedig továbbra sem világos, ne beidézni tessenek, hanem itt, a kommentek között kérdezni, mert az szerintem időtakarékosabb megoldás mindenki számára. :-)

By SoDI

Szóval hogy hol is voltam tegnap, az titok. A bekapcsolt mobilom a cellainformációk alapján végig vidéken mozgott, de mivel az esetleges hívásokat nem fogadtam, ezért a lehallgatási jegyzőkönyv alapján azt már nem lehet megállapítani, hogy tényleg a zsebemben volt, vagy ez az egész csupán egy csel, hogy legyen alibim.

Tessék szépen kinyomozni. :)

Mindenekelőtt nagyon vázlatosan arról, hogy mi a véleményem a tegnap történtekről... Haladjunk időrendben.

Múzeumkert

Miután Gyurcsánynak volt pofája megjelenni a helyszínen, teljesen természetes, hogy találkozott az emberek véleményével. Felemelő érzés volt, hogy a Himnusz közben egy csapásra alábbhagyott a fújjolás, bár szerintem a gyermekszínész előadásába azért cseppnyi túlzás volt bekiabálni, hogy "el-kúr-tad, el-kúr-tad".

Demszky megdobálása

Mint már korábban is írtam, soha, semmilyen körülmények között nem szabad eltűrni, hogy március 15-éből bárki is megpróbáljon holohoax-napot csinálni. Demszky mégis ezzel próbálkozott, de szerencsére a nép itt is értékén kezelte az ócska provokációját.

Tomcat, Budaházy

Az, amiért Tomcat-et őrizetbe vették, miközben a Nyugati téren ebédelt, röhejes paródia. Ha megnézzük, ahogyan az őszi események 1956 mintájára épültek fel, úgy most, az új Táncsics bebörtönzésével is természetes volt a '48-as párhuzam.

Ekkora ziccert kár lett volna kihagyni, igenis, ha gépközelben vagyok, sőt SMS-láncot is van lehetőségem indítani, én is felszólítottam volna néhány száz embert arra, hogy irány az Aradi utca. Igen. Naná! És akkor mi van?

Oszlatás

Azt el kell ismerni, hogy október 23-ához képest most összességében valóban nyugati demokráciákhoz méltóan, és visszafogottan járt el a rendőrség. Abból is világosan látszik, Gergényi micsoda ócska egy vérszomjas patkány, hogy amint Bene veszi kezébe az irányítást, egyből jó erősen kirajzolódik a kontraszt.

Persze így sem telt el az este túlkapások nélkül. Szórványosan láthattuk most is földön fekvő emberek gumibotozását, a nemzetközileg tiltott gyorsbilincs alkalmazását (egy ilyen ősszel nekem is napokig nyomott hagyott a csuklómon), illetve azt, ahogyan egy önuralmát vesztett rendőr tonfájával ártatlan idős bácsikat ver fejbe, és hogy ezután a kollégái milyen idegesen próbálták távol tartani az újságírókat a helyszíntől, nehogy véletlenül megörökíthessék, ami történik.

Szerencsére azonban ennek a néhány magáról megfeledkezett aljas mocsadéknak a Magyar Nemzet munkatársai sikeresen rögzítették az arcát és az igazolványszámát, így méltán számíthatnak kemény retorziókra.

Erre tehát felesleges is több szót vesztegetni.

Reformok

Nevessetek ki, de én a tegnapi nap legfontosabb fejleményének, még ha ugyanebben az időben barikádok épültek, és gyulladtak is ki Budapest belvárosában, Gyurcsány Ferenc a Művészetek Palotájában elmondott beszédét éreztem.

Hogy miért mondom ezt, majd nagyon hamar részletesebben is kifejtem.

By SoDI

Még a csapból is az folyik, hogy a rendőrség sorra tartja a házkutatásokat, és foglalja le a veszélyes eszközöket, amivel március 15-én egyes elemek rendőrökre készültek támadni.

Ülök itthon, és elképzelem, mi lenne itt holnap, ha tényleg igazak lennének a paranoid rendőrségi vezetők őrült víziói.

Meg le is rajzoltam.

kattints a nagyításhoz:

kattints a nagyításhoz:

Na, egyelőre ennyit, legközelebb 16-án jelentkezek.

Holnap nem lesz blog.

Hogy miért nem, azt majd pénteken elmesélem, előljáróban csak annyit, hogy köze van ahhoz a harci Apache helikopterhez, amelyik holnap délben rakétákat fog kilőni a Köztársaság téri pártszékházra. ;-)

Addig is legyetek jók!

By SoDI

Azt mondták a tévében, hogy a naponkénti rendszerességet felváltva mostantól már óránként egyeztetnek a titkosszolgálatok a rendőrséggel.

"Károly bácsi" jelezte felém, hogy aggasztóan kevesen léptek be felhívása után a belső információcserére ősszel rendszeresített felületen.

Ezért azok számára, akikhez nem jutott el a jelszavuk, a Vezetőség az alábbi színkód szerinti protokollt jelöli ki a következő napokra:

Külön Béla kedvéért: Az ott a jobb alsó sarokban sárga! Érted, bazmeg, te vaksi állat, sárga, és nem barna! Ha még egyszer a Gyurcsány házánál ólálkodsz, nagyon fejbe leszel rúgva! A múltkor is majdnem lebuktattál minket, te nyomorék!

Na, kedves államvédelmi e'tá'sak!

1. A következő rendes, órai jelentésbe tessenek beleírni, hogy érdekes dolgot tetszettek találni! :-)
2. A Népszabadság írjon egy cikket arról, hogy szörnyű szélsőséges dolgok vannak, több, mintsem bölcselmetek álmodni képes.
3. Szilvásy elvtárs hívjon össze sajtótájékoztatót! Veszélyben jaz államrend! Hűha!
4. Feldmájer úr féljen egy nagy adagot, mert ő ezt úgyis nagyon élvezi, nekem meg az a jó, ha neki is jó.
5. Az igazkuruc antimagyarjai meg nyomban jelentsenek fel engem!

Most egy kicsit átmegyünk Demcsákba. ;-) 

A kuruc.info forradalmi összefoglalóját böngészve lehetetlen nem észrevenni, hogy milyen erős túlsúlyban vannak benne a szociális indokok. Az elkeseredett kisembert kétség kívül ezzel lehet a leghatékonyabban megszólítani, hiszen nincs annál frusztrálóbb, mint amikor valakinek a nincstelenség telepedik rá a mindennapjaira, ugyanakkor közel sem vagyok biztos benne, hogy a netes közönség megszólítására ezek a leghatásosabb érvek.

Én magam nagy barátja vagyok a neoliberális gazdaságpolitikának (a nemsokára induló pártom ezt vegyíti egy konzervatív irányú társadalomszemlélettel), és ez soha nem rejtettem véka alá, éppen ezért nem tudom mélyen átérezni a hagyományos értelemben vett baloldali retorika mentén felépített nyilatkozatokat. Ahogyan mindez nemzeti radikális eszmékkel párosul, azt nevezi Tóta W. Árpád "árpádsávos kommunizmusnak", és bár ennyire nem vészes a helyzet, azonban - mint ahogy a Vásárhelyi Máriáról írt bejegyzésemben is kifejtettem - érthető, hogy egyes balliberális elemeknél miért fogalmazódik meg ez a gondolat.

Mivel az utóbbi években a lakásmaffia-ügyem miatt az anyagi helyzetem hullámzó változatosságot mutatott, így egyaránt alkalmam volt megtapasztalni, hogy milyen az, amikor zavarbaejtően sok, és amikor elkeserítően kevés pénz áll az ember rendelkezésére. Mindkét szerepben átélhettem, hogy környezetfüggően milyen attitűdök alakulhatnak ki. Ez nagyon egyszerűen így foglalható össze: ha jól megy anyagilag, akkor az ember hajlamos ezt normálisnak tekinteni, és mindenkit, aki panaszkodik, lusta, tehetségtelen semmirekellőnek tartani, aki kizárólag saját magát okolhatja a nehézségeiért. Ha pedig problémákkal küszködünk, ahonnan nem látjuk a kiutat, akkor mindenkit, akinek jobban megy, könnyen gondolhatunk csaló, erkölcstelen gazembernek.

Bár ezt a jelenséget a pszichológiai szakirodalom is nevesíti, de miután én mindkettőt személyesen is átéltem, úgy gondolom, legalább olyan szemléletesen tudom felvázolni a szembenálló felek gondolatvilágát, mint egy könyvei fölött görnyedő elméleti szakember.

Egyfelől tehát a maga módján érthető Gyurcsány Ferenc elképesztő pökhendisége, mellyel még azt sem érezte illetlenségnek, amikor a nyomor szélén éldegélő csongrádi romák vesztes helyzetének elsődleges okaként a lustaságukat jelölte meg, másfelől ugyanígy érthető a maguk megélhetési frusztráltságában vergődő proletár elemek elkeseredettsége, és mély indulata, sőt, érthető az október 23-án utcaköveket dobáló tömeg - hogy Morvai Krisztinától idézzek - szándékváltása, mely a megtapasztalt elképesztő rendőri brutalitás arányos ellensúlyozása volt - még ha eközben jogilag bűncselekmény is.

Tehát azért óriási hiba szociális oldalról megközelíteni a kérdést, mert a maga helyzetéből mindenki más módon lehet csak képes interpretálni a témát. Sokkal jobb megoldásnak tartom ha ehelyett a demokráciadeficit felöl közelítünk a problémához, mert ez egyszerre érint mindenkit, ugyanakkor elég távol van mindannyiunk hétköznapi életétől ahhoz, hogy senkit se zavarjanak meg saját személyes tapasztalatai az objektivitásban.

Az első kérdés, amit fel kell tennünk magunknak ezzel kapcsolatban, az az, hogy mi a valódi demokrácia. Modern képviseleti rendszerek megfelelőem fejlett állapotában nyilvánvalóan a hatékony civil kontrollt értjük ezalatt. Vagyis azt, ha a nép nem bízza a kormány ellenőrzését az aktuális viszonyok fenntartásában egzisztenciálisan mélyen érdekelt hivatalos ellenzékre. Nagyszerű példa erre Grespik és Gaudi-Nagy Nemzeti Jogvédő alapítványa, Morvai nemzetközi térre is kinyúló harca a jogvédelem területén, vagy az én személyes szárnypróbálgatásom, mellyel azt igyekszem bebizonyítani, hogy hamis az az érvelés, miszerint a Kossuth téri kordonra a Parlament védelmében van szükség, elvégre tök mindegy, hogy a kordon szélén, vagy két méterrel beljebb tüntet valaki.

Valamint kiváló példa az Államrend Megdöntése Projektem, amely, ha végre jut egy kevés időm rá, a jelenleginél konszolidáltabb "Civil Kontroll Bizottság" elnevezés alatt reális válasz lehet a demokratikus viszonyok között szokatlan centralizálásra, hiszen a többágú hatalmi elosztottság hiánya némileg talán kompenzálható az alulról jövő folyamatos nyomással is.

A másik dolog, amit tisztán kell látnunk, hogy saját, személyes kellemetlenségeink folyamatos felhánytorgatásában a szocialisták csak önigazolást találhatnak, elvégre, ha főként az érdeksérelmekről folyik a párbeszéd, az náluk úgy csapódik le, hogy jó úton járnak. Fáj az évtizedes struktúrák megpiszkálása - mondják ők, de végül majd az összes béka rádöbben, jobb neki a mocsár után az új helyen.

Ezért kell ehelyett inkább a demokrácia védelmére helyezni a hangsúlyt.

És ezért nem akarok parasztlázadást.

By SoDI 

Gyurcsány Ferenc minap a Szocialista Párt nőtagozatának gyűlésén azt kérte március 15-ével kapcsolatban, hogy mindenki annak megfelelően ünnepeljen, ahogyan a hétköznapokat is elképzeli.

Minden szava arany.

Magam se mondhattam volna szebben.

Szívleld meg bölcs vezetőnk tanácsát:

Ha három éven át Te is diktaturizálódásban képzeled el a hétköznapjaidat, akárcsak Gyurcsány Ferenc, akkor ünnepelj úgy, ahogyan Gyurcsány Ferenc szeretné.

By SoDI

kattints a nagyításhoz:

By SoDI

Első látásra elkeserítőnek találtam, hogy a Medián legújabb felmérése szerint él ebben az országban huszonkét százalék vérszomjas elmebeteg, aki az októberinél is több vért és kifolyt szemgolyót látna szívesen Budapest utcáin.

De aztán utánaszámoltam, és arra jutottam, hogy ha összeadjuk az itt élő zsidók, cigányok, és ÁVÓ-sok számát, akkor körülbelül ez az arány jön ki.

Így már nem is annyira meglepő.

By SoDI

update: e bejegyzés műfaja glossza. Aki nincs tisztában a műfaji sajátosságokkal, legyen kedves tartózkodni a véleménynyilvánítástól. Köszönöm szépen.

Úgy néz ki, az október 23-ai ügyem az ügyészségi szakaszban Dallas méretű eposszá terebélyesedik, és minden héten megteszi a maga apró tyúklépését anélkül, hogy az alagút végét érdemben látni lehetne.

Ezt a kedves szerelmes levelet éppen most találtam a postaládámban.

Remélem, ez a kihallgatás azt jelenti, hogy végre szembesítenek rendünk hős védelmezőivel, mint ahogy azt már az eleje óta folyamatosan kérjük.

By SoDI