Nem nyomoznak
Az áldást sodika küldte 2008. május 6., kedd - 21:35-korKategóriák: Pereim
Címkék: gyurcsany jog rendorseg zsido
47 komment
Na, megszületett a rendőrségi határozat arról a feljelentésről, amit a második Hollán Ernő utcai séta napján tettem.
Ha valaki nem emlékezne: valami hülye zsidó előző nap beírta ide a blogra, hogy ne merjek elmenni Tomcaték tüntetésére, mert ő egy kigyúrt ember, és ha meglát, a rendezvény után megver. Én úgy voltam vele, hogy engem nem fenyegethet senki, ezért másnap délelőtt első dolgom volt feljelentést tenni az illető ellen.
Most a rendőrség visszaírt, hogy szerintük ez a fenyegetés nem volt elég kemény ahhoz, hogy valóban megijedjek tőle.
Szóval azért nem bűncselekmény az erőszakos cionista hülyegyerek fenyegetőzése, mert én a Tisztelt Hatóság szerint is elég tökös vagyok ahhoz, hogy ne hagyjam magam megfélemlíteni, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy juszt is elmentem a Hollán Ernő utcába.
Na akkor játszunk el egy kicsit ezzel a gondolattal.
Vegyünk egy egyszerű idézetet.
„Eljött az idő, amikor ki lehet jönni az utcára és azt lehet mondani, nem félünk többet. Nem félünk, mert ebben az országban otthon vagyunk. Ti is otthon vagytok, mert ez mindannyiunk országa.”
Gyurcsány Ferenc
A fenti mondatok a tavalyi Békelánc felvonuláson hangzottak el a Duna-parton. Azon a rendezvényen, melyet idén szintén ugyanabban az időpontban tartanak meg, ugyancsak a miniszterelnök részvételével.
Mint láthatjuk, Gyurcsány egyértelművé teszi, hogy nem fél, és akármi is történik, fontosnak érzi, hogy részt vegyen a pénteki megemlékezésen. Otthon van, ezért nem hagyja, hogy ráijesszenek.
Vagyis a fentiek alapján, ha valaki neadjisten írna neki mostanában egy fenyegető levelet, amiben az áll, hogy a drága miniszterelnök úr maradjon csak otthon kilencedikén, mert különben 'alaposan meg lesz rugdosva', az csak holmi ártatlan csínytevés lenne, komolytalan szórakozás, de semmiképp sem bűncselekmény. Ha születne egy ilyen levél, és Fletó ennek ellenére is elmondaná az idei beszédét, az szintén ezt bizonyítaná.
Saját kedvenc mondásom szerint egy tevékenység vagy tilos - ekkor büntessék meg -, vagy szabad, ez esetben viszont köszönjük az információt, mert haladéktalanul beépítjük az eszköztárunkba.
És bár természetesen távol áll tőlem, hogy ezt a szólást a fentebb leírt teoretikus eszmefuttatásra vetítsem rá - elvégre ez nyilván könnyelmű elhamarkodottság lenne a részemről - azonban azt hiszem, ennek ellenére is sikerült rávilágítanom, hogy milyen szempontok alapján fogom az elkövetkezendő napokban megfontolás tárgyává tenni, hogy fellebbezzek-e a mostani rendőrségi határozat ellen, vagy sem.
By SoDI
-
Gyurcsány Ferenc beszéde (2007-05-09)
Afelöl eddig sem lehetett túl sok kétségünk, hogy egyes cionista körökben a legminimálisabb empátia sem mutatkozik az elnyomott palesztin nép tragédiái iránt, sőt, leginkább a káröröm jellemző rájuk ebben a tekintetben.
Mostanában erősen munkál bennem egy mélyen gyökerező vágy az önsanyargatásra. Nehezen lehet mással magyarázni, hogy milyen okból szenvedem végig minden egyes alkalommal Friderikusz műsorát, akárhányszor a növekvő szélsőjobboldali veszély (értsd: a magyarság önvédelmi reakcióinak törvényszerű felszínre törése) felett rendez zárt körű siránkozást egy asztalnál néhány balliberális értelmiségivel (értsd: kontraszelektált hatalmi talpnyalóval).
A műsor nagyobb része végig ennek a torz gondolatnak az jegyében telt el. A fő kérdés természetesen ezúttal is az volt, hogy vajon társadalmi összefogással meg lehet-e állítani a szélsőjobboldaliakat. Megvallom őszintén, én itt már ezen a ponton elakadtam. Elvégre ha igaz is lenne a magyargyűlölő hordák legerősebben hangoztatott rágalma - miszerint a magyarság védelmében utcára vonulók alapvetően nácik, illetve nyilasok -, akkor sincs túl sok logika a ránk ragasztott jelzőikben. Javítsatok ki, ha tévednék, de én eddig úgy tudtam, hogy a nemzetiszocializmus - mint ahogy a neve is mutatja - alapvetően a konzervatív-jobboldali irány évszázados rendiségével szakítva a társadalom szélesebb rétegeinek kívánt jólétet teremteni, ezáltal tehát baloldali eszme. Ennek a ténynek szem előtt tartásával tehát a szélsőjobboldaliak elleni társadalmi összefogás szükségessége a demokratikus intézményrendszer és a köztársaság értékei ellen törő királypártiakkal szembeni kiállás szükségességét kellene hogy jelentse. Miután viszont királypuccs utoljára Horthy Miklós idejében történt, amikor IV. Károly egy végső, elkeseredett próbát tett a trón visszafoglalására, ép ésszel igen nehéz felfogni, hogy most pontosan mi ellen is kellene összefognia a társadalomnak.
De sokkal érdekesebb az a mód, ahogyan ezek a magyarfaló álértelmiségiek Széles Gábor 
Ha mindez nem lenne elég, Perecz Lászlótól megkapjuk a pofánkba, hogy a hazai konzervatív radikálisok még a nemzetközi mezőnyben is renitenskednek. Amíg ugyanis a külföldiek olyan valós problémákat vetnek fel (Perecz szerint rossz megoldásokkal), mint amilyen a bevándorló vendégmunkások eltérő kultúrája, idegen nyelve, és saját, idegen isteneinek tisztelete, addig a hazai radikálisok - Perecz szakai szerint - teljesen irracionálisan az antiszemitizmus felé fordulnak. Nos, Perecz szemében valóban rémisztő lehet, hogy a magyarok egyre szélesebb körének nyílik fel a szeme az igazságra, és így naponta újabb és újabb százak ébrednek rá, hogy kik irányítják a háttérből a hazánkat végveszélybe sodró eseményeket, azonban én azt hiszem, hogy ez a többivel együtt szintén egy olyan momentum, melynek inkább őszintén örülnünk kell. Elvégre ha valamit ezek a félemberek rossznak, elítélendőnek, és veszélyesnek tartanak, az általános szabályként csak kívánatos, dicsőséges, és hasznos lehet.
Elmondják még az arcunkba, hogy Széles Gábor válaszlevele valójában sokkal felháborítóbb, mint Bayer cikke, mert legitimációt ad az ő gondolatainak. Azt viszont már elhallgatják, hogy titkon valójában Széles azon gondolatát tartják különösen felháborítónak, mellyel ő a magyargyűlölet ellen szól. Pontosan az ilyen eretnek gondolat nem tetszik a ballib értelmiségnek, szerintük ugyanis a magyarság, „a holokauszttal magát beszennyező bűnös nép” csak ne ugráljon, fogja be a pofáját, és tűrje el, amint némely rátelepülő kisebbség folytonosan mocskolja szent értékeit. Aki pedig mindezen jelenségek mentén a Weimari Köztársaság társadalmi viszonyaira asszociál, az elszemtelenedett pimaszkodók figyelmeztetéseként a többségi társadalom iránti tisztelet és alázat fontosságára világítva rá, az szerintük náci. Szerintem pedig csak realista.
Megtudjuk továbbá, hogy a magyar nemzeti oldal erősödése azért nagyon „veszélyes”, azért „kell” az eddiginél keményebben harcolni ellene, mert a nemzetközi hírek alapján egy elhúzódó gazdasági világválság előtt állunk, és a történelmi tapasztalatokból tudjuk, hogy a „veszélyes gondolatok” ilyen időszakban tudnak a leghatékonyabban táptalajra lelni. (Értsd: előre bevallják, hogy hamarosan még az eddiginél is jobban ki leszünk fosztva, de ha tiltakozni merünk az ellen, hogy a vérünk folytonos szipolyozása folytán már kenyérre se telik, szükség lesz rá, hogy keményen a pofánkba lépjenek. Hát, én erre csak azt tudom mondani, hogy majd meglátjuk, ki fog belelépni, és kinek a pofájába...)
A hazai zsidók beindultak, és pogromot ígérnek ellenünk, a békés bennszülöttek ellen.
