Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Az mégiscsak a legnagyobb igazságtalanság, hogy a magyar oktatási rendszer felerősíti a köztünk lévő társadalmi különbségeket, aztán még szegregál is. Azoknak adjuk az ingyenes állami oktatást, akik a legjobb családokból jönnek. (...) Ha van társadalmi botrány, akkor az az, hogy a felső tízezer termeli újra magát közpénzen! Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva. (...) Ne áltassuk magunkat, ez az igazi botrány!

Öszödi beszéd (részlet)

Az utóbbi évtizedek úgymond legőszintébb és legszenvedélyesebb politikai beszéde állítólag nagy részben a társadalmi igazságtalanságok felszámolásáról szólt. Jusson ugyanolyan kórházi ellátás a kis faluban élő idős néninek, mint egy fővárosi polgárnak. Jutalmazzuk, és segítsük a tehetséges fiatalokat a társadalmi mobilitásban.

A másik téma az építkezés volt.

Gyógyítsuk az embereket világszínvonalú egészségügyi központokban, precíz területi ellátási renddel, és hozzunk létre európai szinten is minőségi felsőoktatást, mert mégis csak tűrhetetlen, hogy egyetlen egyetemünk sincs bent az európai TOP 100-ban, amihez pedig részben a tanulók motiválása lenne szükséges.

Ehhez képest rekordidő alatt bizonyosodott be - és ezt még az SZDSZ sem tagadja -, hogy a többbiztosítós rendszerrel tökéletesen érvényét veszti a beutalási rend, teljesen értelmetlen volt a feleslegesnek ítélt redundanciák központi leépítése, a kórházak felszámolása, és erőszakos összevonása.

Vagyis öszödi beszéd ide vagy oda; folytatódott a hazudozás.

De nincs ez másként a tandíjjal sem. Ez állítólag tanulásra ösztönöz, mert az ember jobban megbecsüli azt, amiért fizetett (attól most tekintsünk el, hogy ez egy oltári nagy baromság, ugyanis semmilyen statisztika nem támasztja alá, sőt, a tandíj inkább a 'fizettem érte, mit képzelnek ezek' érzetet alakítja ki a hallgatókban).

Gyurcsány a Corvinuson tartott előadásában azzal illusztrálta, milyen jól fog járni a hallgatók tanulmányi szempontból felső hányada, hogy 'akár 60-70 ezer forint ösztöndíjat is el lehet érni, ami majdnem egy kezdő tanársegéd fizetése', és ezért szinte csak tanulni kell. (Ja, meg még rokkant cigánynak lenni.)

Ráadásul lesz átjárás a fizetős és a támogatotti kör között, sőt, a legjobban tanuló 15% ingyen tanul - harsogta mindenhol Fletó. Egészen addig mondogathatta ezt, amíg tegnap meg nem született az ELTE döntése arról, hogy a törvény által 15%-ban maximált ingyenes keretet hol állapítják meg. Nos, 0 százalékon. Bizony.

Az ELTE-n a szeptemberben felvettek közül senki sem fog ingyen tanulni.

Ennyit a nagy öszödi őszinteségről.

Engem ez nem érint, hiszen csak felmenő rendszerben vezetik be (mondjuk így is fizetek eleget a Corvinus-on :)), de az, hogy ezek még a saját "reformjaikról" is folyamatosan hazudoznak, nagyon árulkodó. 

By SoDI

Ui.: Most lehetne az egyetem vezetőségét is támadni, azonban teljesen felesleges, elvégre ők ésszerűen döntöttek. Látták ugyanis, hogy az orvosi rendelőknél is a meglévő támogatások leépülésével járt együtt a magán-hozzájárulás, így hülyék lennének anyagilag ellehetetleníteni saját magukat.

Csak hogy még többen fogják rám, hogy hirtelen idióta amcsi-mániás lettem, álljon itt egy régebbi, erősen csúnyácska egyetemi beadandóm, melyet az "oktatási jellegű animációk készítése" tantárgyhoz készítettem.

Na, most már a büdös életben nem mosom le magamról. :) 

Mondom, tudom, hogy ronda. De nagyon kevés időm volt rá. ;)

By SoDI

SoDI ma gazdasági jogot tanul, mert holnap vizsgázik belőle, és eddig jóformán ki sem nyitotta a tankönyvet. Ezért most YouTube-bal szúrja ki a szemeteket.

Érezzétek magatokat megsértve. :)

By SoDI

Ha már úgy is szóba jött az MTV ostroma...

Hol a legjobb megbeszélni a matekot az egyetemi évfolyamtársaiddal?

Hát persze, hogy a könnygázfelhő közepén. :)

Ha nem megy a fenti videó, akkor kattints ide!

Hol máshol?

Ott a legoptimálisabb! :D

By SoDI

Mert hátrányból indulok.

By SoDI

Amikor aktuális hír volt, hogy az SZDSZ ifjúsági tagozata be akarja fészkelni magát az egyetemek és főiskolák falai közé, azért nem reagáltam a hírre, mert vártam a különböző pártok reakcióit. (Bánk Attila és Szeremley Huba mellett megtanultam tavaly tavasszal, hogy egy megfontolt politikai stratéga így cselekszik, és bár ez a blog jelen állapotában még tökéletesen jelentéktelen, az mindenképpen előbbre viszi az embert, ha profi és tapasztalt emberek szokásait igyekszik magáévá tenni).

Mivel azonban a javaslat tökéletesen visszhang nélkül maradt (pontosabban csak az azóta gorka-mentesült Gorka párt reagált rá egyetértően), így azt hiszem, érdemes megírni az ötlettel kapcsolatos saját álláspontomat.

A kiindulópont ugyebár az volt, amikor a rendszerváltás idején mindenki felismerte, hogy a bolsevik ármány milyen ótvar módon mérgezte évtizedeken keresztül az egyetemek légkörét, éppen ezért, hogy az intézmények nyugodt módon térhessenek vissza eredeti funkcióikhoz, a kutatáshoz, és az oktatáshoz, úgy ahogy van kitiltották onnan a politikát. Az szadesz Új Generáció szerint ez az egyik oka annak, hogy a fiatalság "vészes mértékben radikalizálódik" (értsd: rátalál a hazáját szerető magyarok egyetlen igaz útjára), és szerintük éppen ezt ellensúlyozandó szükséges, hogy a pártok az egyetemeken is megalakíthassák a helyi alapszervezeteiket. Gorka hajdani gittegylete pedig úgy gondolja, hogy ez kiváló esély a hozzájuk hasonló kispártoknak arra, hogy az esélyegyenlőség és a konstruktív párbeszéd jegyében megmutathassák magukat.

Nos, ami engem illet, a leghatározottabban elutasítom ezt a javaslatot. A magam részéről üdítő változatosságnak tartom, hogy még a legdurvább választási kampány idején is, még amikor előző nap szétgyulladt az MTV székház, akkor is volt egy nyugodt sziget, amit nem fertőzött meg a megosztottság légköre. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon nem szeretném tudni, hogy milyen pártálláson vannak egyes csoporttársaim. Mert az ott nem arról szól. Hiszek benne, hogy ha helyszínek szerint különválasztjuk az emberek felvállalt szerepeit, az a legjobb biztosítéka annak, hogy a különböző intézmények megfelelő hatékonysággal tudják ellátni saját funkcióikat.

Félreértés ne essék, ha születne ilyen törvény, akkor én pörögnék fel a legjobban, és sokkal de sokkal több időt töltenék a suli falai között, mint most ;), de ez nem az önmegvalósítás eszköze, hanem a koszos liberálisok szükségszerű ellensúlyozása lenne.

Az alábbi felvétel több mint két éve készült. Nem kezdeményeztem fegyelmi eljárást az ismeretlen kifüggesztő ellen, amiért illegális politikai tevékenységet folytat, de máig sajnálom ezt a súlyos mulasztásomat.

Senki ne akarjon pártoskodást az iskolába. Mindennek legyen meg a maga helye.

Cipőt a cipőboltból!

By SoDI

Sokan vannak, akik kárhoztatják az olyan belső, "házi" nyelveket, mint amilyen például a Microsoft Visual Basic. Mert hogy beszűkíti a lehetőségeket, megnehezíti az adaptálást más rendszerek alá, a gonoszkapitalisták huncutsága, bla bla bla...

Ehhez képest itt van ez a C++, melyhez, ahány cég foglalkozik vele, annyi féle fordító érhető el. Készített ilyet a Borland, a Microsoft sem maradhatott ki a Visual Studio-val, plusz még ezernyi lelkes csapat gányolja a maga egyéni megoldását. Ezekben az az igazán vicces, hogy - mint ahogy a mai napon volt alkalmam megtapasztalni - sokszor még véletlenül sem adnak azonos kimenetet ugyanarra a kódra.

Na mindegy, délután megutáltam az egész szart, ahogy van.

Itt van eredményként ez a cucc, amiről fogalmam sincs, mit szólnának hozzá különböző linux-os fejlesztőeszközök, de pont le is szarom, miután a Windows-os Dev-C++ 4.9.9.2 nevű cucc hajlandó volt rendesen összelinkelni.

Egy csúcsmátrixban ábrázolt gráfnak adja meg az egyik feszítőfáját szélességi bejárás alapján.

És hogy ez mire jó? Arra, hogy legyen gyakjegyem. :)

ELTE Programozási nyelvek 2
C++ beadandó - Feszítőfa szélességi bejárás alapján.

Forráskód (cpp, 11 Kb) + Dokumentáció (pdf, 242 Kb)

By SoDI

Ui.: Pusztuljon az egész, én akkor is a Macromedia belterjes nyelveire fogok fejleszteni, és kész. :) A kockák meg görbüljenek.

Úgy utálom, amikor kocka dolgokkal kel foglalkozni. és emiatt nincs időm blogot írni...

Ááá... 

By SoDI

Mint mindig, amikor nincs időm új dolgokat alkotni, mégsem akarom tartalom nélkül hagyni a blogot, most is néhány régebbi cucc lesz közszemlére téve.

Megint kaptok egyetemi beadandókat, csak úgy...

• ELTE, Programozási nyelvek I. - PROLOG beadandó
  (forráskód és dokumentáció: zip)
• Corvinus, Vezetés és szervezés - Vezetői szerepek áttekintése
  (véleményleíró áttekintés: pdf)
• ELTE, Programozás módszertan II. - Benzinkút szimuláció
  (forráskód és dokumentáció: zip)

Na akkor most megyek vissza megint egy ilyen baromságot csinálni.

By SoDI

Nekem, mint akit elhurcoltak, megvertek, és meggyanúsítottak a mindent olvasás nélkül (!) aláíró (< kattints a részletekhez) rendőrök október 23-án, illene igencsak sarkos véleményen lennem az '56-os ünnepségeket vérbe fojtó rendőrterroristák ámokfutása, és az ennek nyomán elindult koncepciós eljárások kapcsán, most mégis arra teszek kísérletet, hogy megtaláljam az arany középutat, mely valahol félúton van a Gergényi -és a Morvai-féle vonal között. Lássuk először a gonoszokat, utána a jókat,végül pedig engem, a konzervatív realistát.

A Gergényi-féle vonal

1. Gergényi álláspontja szerint minden az előírások szerint történt, senkinél nem volt vipera, akinek pedig mégis egyedi panasza lenne, az forduljon bizalommal az ügyészséghez. (Ez nyilván a legcinikusabb, a legsötétebb kommunista időket idéző megközelítés.)
2. Gyurcsány szerint a rendőrség "összességében" helyesen járt el, és megnyugtatással tölti el, hogy ilyen gyorsan visszaállították a rendet. Hozzátette még, hogy a jövőben is hasonló határozottságot vár el.
3. A legújabb a nyomozó ügyészség álláspontja. Eszerint a Fidesz-nagygyűlés résztvevői október 23-án maguk vállalták a kockázatot, hogy a jogellenes tüntetők közé keverednek, és emiatt a rendőrség erőszakot alkalmaz velük szemben. Bizony.

Röviden összefoglalva, aki aznap az utcán sétált, az tudatosan vállalta a kockázatot, maradt volna otthon a forradalom 50-edik évfordulóján, mint egy rendes nyárspolgár, minden a legnagyobb rendben folyt, nincs itt semmi látnivaló.

A Morvai-féle vonal

1. A rendőrség többnyire nem is tüntetőket, hanem ártatlan járókelőket vert véresre, nyomorított -és gyanúsított meg. Az eredmény: végleg megmaradó nyomok, és a koncepciós perek miatt derékba tört életek. Ezért a politikai felelősök megtalálása mellett a legjobb megoldás a közkegyelem, az eljárások azonnali beszüntetése.
2. A legújabb dolog Athina tervezett alapítványa, melynek célja azon emberek segítése lenne, akiket ez a diktatúrába hajló rendszer a 'szabad véleménynyilvánításuk miatt kikezd, és a politikailag átszínezett rendőrség, illetve más hatalmi szervek asszisztálása mellett megpróbál elhallgattatni, ellehetetleníteni, állásától, vagyonától, végső esetben pedig személyes szabadságától megfosztani', tehát azok mellé állna, akiket  'atrocitások értek', akiket 'szabadságuktól, állásuktól, tanulási lehetőségüktől, önbecsülésüktől megfosztottak'.
   Ez nyilván annyival lenne több dr. Gaudi-Nagy Tamás NJA Alapítványánál, hogy ő elsősorban gyülekezési jogot érintő perekre koncentrál, és így Tomcat-et már nem is vállalta.

Ahogyan SoDI látja

Hibák a Gergényi-féle vonalban

1. Azt, hogy mi történt az utcán, kár letagadni, mindenki pontosan látta. Gergényi Ceaucescu-módi falhoz állítást érdemelne egy rendes nemzeti rendszerváltás alkalmával, Gyurcsány pedig hasonló nyilvános népbírósági pert, mint amilyenben anno Szálasit részesítették a komcsik.
2. Semmiképpen sem beszélhetünk a sebesültek és az elhurcoltak kapcsán osztott felelőségről, elvégre ezek az emberek elsősorban a magyar kormány meghívását fogadták el akkor, amikor utcára mentek. Az, hogy csatlakoztak a legnagyobb ellenzéki párt gyűléséhez is, teljesen természetes. Mindkét esetben ugyanis a rendőrségnek lett volna feladata , hogy garantálja ezeknek az embereknek a biztonságát, ők viszont homlokegyenest ennek ellenkezőjét tették.
3. Hogy ez mennyire nem volt európai megoldás, jól jelzi, hogy Bene irányítása alatt teljesen más volt az oszlatás módja. (Bár március 15-én is történtek túlkapások, elég csak megnézni, hogyan rohant le az erőszakos rendőrhorda egy ártalmatlan biciklistát. A juj.hu-n a "bicikli" szóra rákeresve érhető el erről egy videó).

Hibák a Morvai-féle vonalban

1. A közkegyelem, és az eljárások azonnali beszüntetése nagyon rossz megoldás, mert nem nyújt lehetőséget arra, hogy egyenként tisztázni lehessen az ügyben érintettek személyes szerepét. Egy igazi úriember nagyon érzékeny arra, ha folt esik a becsületén, velünk pedig pontosan ez történt! Én lennék a legjobban felháborodva, ha amnesztia keretében, vagy bizonyíték hiányában szüntetnék meg a büntetőeljárást, ugyanis bár ez azt jelentené, hogy nem kell a törvényi szankciótól tartanom, de a szégyenfolt örökre rajtam maradna. Ha így történne, rögtön fellebbeznék, és kérném a vizsgálat rendes lefolytatását. Ne merjék az ellenem folyó eljárást csak úgy megszüntetni! Miután gyanúba kevertek, a legkevesebb, hogy végigviszik az ügyet, és megállapítják a bűncselekmény hiányát! Még egy állami szerv sem teheti meg, hogy besároz valakit! Tessék megnyugtatóan tisztázni a nevemet, ne pedig kidobni azzal, hogy "bocs, nem biztos, hogy így volt", meg különben is "zavaros napok voltak".  Morvai néni azt akarja elérni, hogy minket ilyen válaszokkal sértsenek meg, én pedig ezt felháborítónak tartom! Ez nem csak jogi folyamat, hanem a mi emberi tisztességünkről is szól, éppen ezért a jogi rész lezárásával még rajtunk marad a szégyen, én pedig egy ilyen helyzetet soha nem tudnék elfogadni! Ezért NEM kell amnesztia, és NEM kell az eljárások beszüntetése sem!
2. Atthina sötét országképével szemben én nem érzem úgy, hogy a hétköznapokban bármilyen hátrány ért volna október 23 miatt. Nem tapasztaltam, hogy bárki meg akarna fosztani a tanulástól, vagy rám szálltak volna a vállalkozásom miatt. Miután néhány gyakorlatról már túl sokat hiányoztam volna a rendőrségi őrizetem miatt, az üggyel kapcsolatos irataimat leadtam az ELTE kari tanulmányi osztályán, és néhány tanárnál is. Kicsit sem nehezítették meg a dolgomat! SŐT! Nem csak hogy nem toltak ki velem, de kivételesen kedvesnek, és segítőkésznek mutatkoztak mind!
   Az ellenem folyó büntetőeljárás során sem tapasztaltam azt, hogy a blogom miatt hátrány érne, pedig nyilván ráálltak a nyomozók, miután a polgári nevemre rákeresve az első helyen dobja ki a Google ezt a helyet, és (konkrét visszajelzések alapján) azóta is lett néhány magasrangú rendőr olvasóm, hogy elkezdtem mindenféle beadványokkal baszogatni a BRFK-t a Kossuth téri kordon ügyében.
   Ilyenformán nem feltétlenül érzem hiánypótlóan szükségesnek egy, a politikai meghurcoltak segítségét zászlajára tűző alapítvány gondolatát, mert saját tapasztalataim alapján a legkevésbé sem tűnik úgy, mintha Magyarországon tartani kellene ilyesmitől. (Tomcat-et kivétel nélkül mindig akkor vitték el, amikor tüntetésen dobált, verekedésbe keveredett, más tüntetését igyekezett ellehetetleníteni, vagy ha - egyértelmű jelek szerint - éppen ilyesmire készült. Ez szerintem még nem a szólásszabadság sérülése.)

Szóval - mint mindig - az igazság valahol az egymással szembenálló álláspontok között van. 

By SoDI

Többen hiányoltak videót a tegnapi napról, úgyhogy mégis kaptok egyet.

Miután este 10 körül akadt némi elintéznivalóm az ELTÉ-n, ráadásul utána egy haveromnak is el kellett vinnem valamit az Alkotmány utcába (vagy a detonátort a vasárnapi kendertüntetésre, vagy nem, ez legyen titok ;-) - különben egy CD-t) még egy késő esti Kossuth teret is kaptok.

Bizony. 

Na, legyetek vele boldogok. 

Na megyek tanulni, mert reggel ZH-t írok.

Update: Nem írok, elnéztem a dátumot, de legalább jól megtanultam. :D

By SoDI

Tomcat-et előállították, mert állítólag valami spanja, akinél vendégeskedett füstbombázni akart Gyurcsányék felvonulásán. (A pontosabb megfogalmazás kedvéért zöld háttérrel utólagos kiegészítés).

Meg volt ott valami emberi maradvány is. :DDD

A kuruc.info mókával készül este 7 órakor ugyanerre.

Én meg ismét egy rohadt egyetemi beadandóbal baszom a rezet, így megint lemaradok mindenről, mint október huszonharmadikán (akkor is csak éjfél után tudtam elindulni itthonról).

Francnak kell mindent az utolsó pillanatra hagynom. 

Pusztuljanak a beadandók!

By SoDI

Ui.: Lehet, hogy törölnöm kéne innen a TATP-ról szóló írásomat? ;P

Update: Beszarás!

A mi ÁVÓ-nk a legnagyobb segg a világon:

"Két kamasz kergetőzött egy békéscsabai háztetőn kedden. Egyiküknél egy műanyag géppisztoly is volt, ami riadalmat keltett a járókelőkben. A rendőrség lefoglalta a játékot, a fiúk ellen meg eljárást indított."

Forrás

LOL!  LOL! LOL!

Amióta édesanyám 6 évesen iskolába íratott, folyamatosan, kihagyás nélkül tanulok nappali tagozatokon. Ma mégis rádöbbentem, hogy ez mind elpazarolt idő volt, hiszen lehet ezt egyszerűbben is.

Gratulálok a vállalkozáshoz.

Hát az már biztos, hogy ha a saját cégeimben valaha diplomásokat fogok foglalkoztatni, akkor vállalva ennek minden plusz adminisztrációs terhét, az összes jelentkező papírjait egyenként ellenőriztetem le az adott oktatási intézmény dékáni hivatalában.

De egy koszos könyvecske alapján nem veszek fel senkit. 

By SoDI

Közel 400%-os áremelés a MÁV-nál.

Egyetlen nap alatt. Nem, ez nem vicc.

Miután a HÖOK nem volt képes megszervezni megfelelően a tandíj elleni tiltakozásokat sem, és ennek köszönhetően egy kormányzati tanulmányban az a mondat is megjelenhetett, hogy "megdöbbentően enyhe volt az ellenállás", már a vasúti kedvezmények ügyét is sikerült úgy elbaszniuk, ahogy van. 

Mivel áldásukat adták rá, a nappalisok eddigi 90%-os bérlete a lakóhely és az iskola között 67,5%-osra módosult. Így akad olyan Bicskén lakó és Győrben tanuló hallgató, aki az eddigi 5000 Ft helyett 19500 Ft-ért tudja csak megvenni erre a 100 km-es szakaszra a bérletét.

Asszem, érdemes lesz Hunnián belül a HÖOK-nak is megalakítani a párhuzamos intézményét, mert amit ezek az idióták művelnek a dísznek maguk alá gründolt sóhivatalban, az a semminél is kevesebb. Még egy spontán szerveződő érdekképviselet is hatásosabban tudott volna kiállni az OM-mel szemben.

Engem ez a legkevésbé sem érint, nem nagyon szoktam kimozdulni a városból, ha pedig mégis, akkor autóval (esetleg ha gyorsabb, akkor IC-vel) megyek, de így kiszúrni valakivel, hogy egyik pillanatról a másikra négyszeresére emelkedik a bérlete, több mint szemétség.

By SoDI

Tegnap megmutattam a blogomat egy olyan ismerősömnek, akivel nem politikai alapú a kapcsolatom, mert kíváncsi voltam a véleményére. Átfutottuk a főoldalon lévő bejegyzéseket, és mindegyikről ejtettem néhány szót.

Az egyetlen kérdés, ami felmerült benne, hogy nem félek-e. Hogy nem-e érzem egzisztenciálisan veszélyesnek, amikor olyanokat írok ki nagy betűkkel, hogy "zsidófigyelő". Érdekes kérdés, éppen ezért kicsit részletesebben is kifejteném, hogy miért nincs bennem ilyen félelem.

Tisztában vagyok vele, hogy egy profi cég HR-esei (human resources, humán erőforrás, én inkább "személyzetisnek" szoktam mondani őket) rögtön beírják a jelentkezők adatait a Google-ba, hátha meg lehet tudni róluk valamit. Ez egyben azt jelenti, hogy a blog miatt valóban szűkre szabottak a lehetőségeim arra, hogy egy multi berkein belül felívelő karrierpályát fussak be. Milyen szerencse, hogy nekem nincsenek ilyen terveim, hiszen magányos farkas vagyok!

Vállalkozni 8 általánossal is tud az ember, az egyetemi tanulmányok pedig főként a munkaerőpiaci esélyeket hivatottak javítani, így ebben a kontextusban értelmetlennek tűnhet, hogy ha én kizárólag saját cégben vagyok képes gondolkodni, akkor miért terhelem magam egyszerre két egyetemen is, sőt mellette különféle tanfolyamokon. A válasz erre ugyanaz, amiért sokat olvasok. Az iskolákban saját magam fejlesztésének a lehetőségét látom, mely mind-mind eszköz lehet arra, hogy biztosabban állhassak meg a lábamon.

Ez még mindig nem olyan dolog, amihez feltétlenül egyetemre lenne szükség, elvégre autodidakta módon is képezhetném magam, azonban van itt egy mindennél fontosabb kérdés, mégpedig a motiváltság. Az ember ráveheti magát arra, hogy az éppen aktuális érdeklődésének tárgyában belevesse magát a szakirodalomba, azonban elképesztően nehéz lelkesedést ébreszteni olyan dolgok iránt, melyekről külső szemlélőként eleinte még nem látjuk, hogy az elsajátításuk a későbbiek során milyen módon tudná szolgálni a hosszú távú személyes céljainkat. Lehet, hogy nem mindenki van ezzel így, de én azt figyeltem meg magamon, hogy ha nincs felettem egy kényszer, ami kívülről orientálja a figyelmemet, akkor nagyon könnyen igen egészségtelenül szűk területre korlátozódik az érdeklődésem.

1. Kisvállalati marketingstratégia
2. PHP alapú webfejlesztés
3. Magyar politikai közélet.

Ennyi.

Így viszont, hogy kénytelen vagyok pedagógiai, pszichológiai, matematikai, általános informatikai, és közgazdasági kérdésekkel is bajlódni, megmenekülök attól, hogy a világot a fenti három terület kapcsolataiként fogjam fel, mely mellett minden más létező dolog csupán a felesleges körítés. :)

Az ismerősömnek az egzisztenciális kockázatokat firtató kérdése nyilván nagyrészt arra vonatkozott, hogy nem érzem-e veszélyben emiatt a fenti kellemes kényszert, vagyis nem-e tartok attól hogy a blogban leírt tartalmak miatt akár az ELTE akár a Corvinus úgy dönt, hogy én összeférhetetlen vagyok vele. Erre ismét csak az a válaszom, hogy nem.

Itt nyilván Bácsfi Diána esetére gondolnak azok, akikben megfogalmazódik ez a felvetés. Nos, le kell szögeznünk, hogy az ELTE fegyelmi eljárása, amit lefolytattak vele szemben hemzsegett a szabálytalanságoktól, ezt nem egy szakember kimondta már (az egyetem olyan szabálysértésekre hivatkozott az indoklásban, melyeknél még folyt a vizsgálat, vagyis lábbal tiporták az ártatlanság vélelmének elvét), azonban ha nem magát a jogi folyamatot, hanem csak annak előzményeit vizsgáljuk, akkor is rájöhetünk, hogy óriási különbség van az én blogom, és Bácsfi kisasszony hajdani tevékenysége között. Egyrészt Diána nem hagyta korlátozni magát a jogszabályi keretek által, semmiféle rendelkezés nem akadályozta meg őt abban, hogy nyilaskeresztet használjon a plakátjain, vagy hogy vörös festékkel rongáljon meg kommunista emlékhelyeket. Ez már önmagában is elegendő lett volna egy, a lefolytatottal szemben valóban előírásszerű fegyelmi eljárás megindításához, azonban a fő gond nem ezzel volt.

Bácsfi Diána ugyanis nem kis részben keverte bele a hungarista ideológiába az antik korok ezoterikus eszméit. Ez volt az egyik oka annak, hogy az egyetlen hazai, valóban nemzetiszocialista mozgalom, a megszüntetése előtt Vér és Becsület néven tevékenykedő egyesület elnöke, Domonkos Endre ál-hungaristának, és provokátornak nevezte őt. Bácsfi tehát politikai kinyilatkoztatásaiban ugyanazt a terminológiát használta, ugyanazt az érvrendszert alkalmazta, ami a tudományos munkáiban is meg szokott jelenni. Bevallom őszintén, nekem ez alapján nem az a kép csapódott le, hogy "na itt van ez az őrült náci nő", hanem az, hogy "lám, bölcsésznek tényleg csak az elmebetegek mennek, filozófusnak meg pláne". Vagyis nem őt magát szemléltem, hanem azt, hogy a véleménye milyen módon kapcsolódik a munkásságához, és a tanulmányaihoz. Ha pedig nekem ennyi esett le a történetből, akkor biztosak lehetünk benne, hogy voltak még ezzel így néhányan, ami végső soron tényleg az ELTE tekintélyét csorbította.

Emlékezzünk csak vissza, hogy M. Giorgo Richard ügyénél (aki Döbrenteinek a keresztényeket kiirtani számdékozó Barangóról szóló beszéde után izraeli zászlót égetett a Tilos rádió épülete előtt) is attól volt hangos a média, hogy a református Károli Egyetem hallgatója. Na, ez, és közvetlenül az ugyanonnan kirúgott süket buzeráns kölyök története szintén nem tett jót a Károli hírnevének.

Ha megvizsgáljuk M. Giorgo és Bácsfi esetét, rájöhetünk azonban, hogy ezek mind olyan megnyilatkozások voltak, melyek valamilyen módon szorosan kapcsolódtak az intézményben tanultakhoz. Ez nálam ugyanakkor nem áll fent. Informatikusként, matektanárként, vagy közgazdászként majdhogynem tökéletesen irreleváns, hogy milyen a politikai világlátásom, és ennek milyen módon adok hangot. Pedagógusként is csak annyi várható el tőlem, hogy ne legyek rasszista, hogy utasítsam el az emberek pusztán származási alapon történő megbélyegzését, de ezt én teljesítem is, elvégre nincs szemernyi ellenérzésem se a cigányokkal szemben, és antiszemita sem vagyok, csak politikai alapon anticionista, történelmi alapon holokausztrevizionista, és teológiai alapon vannak csak kritikáim a judaizmus hittételeivel kapcsolatban. De önmagában genetikailag senkit nem rekesztek ki.

Vagyis mivel nem akarok sehol rabszolgaként nyolcórázni, másrészt semmilyen olyan közéleti megnyilvánulásom sincs, amely a tanult szaktárgyaimhoz kapcsolódóan rossz fényt vetne bármelyik egyetemre is, ahol tanulok, sőt még arra is ügyelek, hogy ami itt a blogon megjelenik az soha ne legyen törvénysértő, így nem hiszem, hogy az itteni munkásságom bármilyen szempontból is veszélyes lenne a személyes egzisztenciámra nézve.

A szólásszabadság mindennél előbbre való ugyanis, még egy szakembernél is.

By SoDI

Ma az ELTE ruhatárjában pont a 88-as bilétát kaptam.

Néha nekem is lehet szerencsém. :)

By SoDI

Mint minden végletekig lusta diákot, engem is gyötör a kérdés, mi a retkes francért kell olyan dolgokat megtanulni, melyet soha a rohadt életben nem fogunk használni. Tanárnak készülök, nem kockafejű fejlesztőnek, innentől pedig tök feleslegesnek tűnik ilyen őrültségek elsajátítása, mint az assembly nyelv.

A hivatalos magyarázat szerint egy informatikatanártól elvárható, legyen fogalma arról, hogy nem csak magas szintű nyelvek léteznek. Oké, akkor meséld el, és elhiszem, vazz. :)

Tudom, a Recognita is ebben íródott, mert így jól meg tudták optimalizálni a cuccot, azonban néhány nagyon specifikus területtől eltekintve a pénzügyi prosperitással megy szembe, ha valaki manapság nem követi azt a trendet, mely a fejlesztési időt teszi elsődleges szemponttá. Pont afelé haladunk, hogy egyre kevesebbet kelljen törődni rutinfeladatokkal, ne fásuljon bele senki a kódoló rabszolgaságba, és így a hasznos munkaidő minél nagyobb hányada álljon kreatív fejlesztőmunkából. Na hát alacsony szintű nyelveknél pont ezek hiányoznak.

Persze hajrában lévő leendő pedagógusként tisztában vagyok vele; itt arról van szó, hogy minden képzés nagy részt készségeket fejleszt, melyre a közvetlenül alkalmazható tudás ezután önállóan tud a későbbiekben ráépülni, de akkor is szívesebben tanul érdekes dolgokat az ember, ha közben kicsit sem fejlődik, nem? :)

Igen kevés motivációval vetettem tehát bele magam a nyelv rejtelmeibe. Mindenesetre a kényszer nagy úr, vasárnap határidő volt, így nyögvenyelősen azért összehoztam a beadandó feladatot, mely két szám legnagyobb közös osztóját keresi meg.

Ide kattintva letölthető az .asm kiterjesztésű forrás.

A fordításhoz és összelinkeléshez a Borland Turbo Assembler and Tools (TASM) ajánlható, mely innen szedhető le. Két utasítás a BIN mappában és fut: tasm oszto.asm, majd tlink oszto.obj, és így kapsz egy oszto.exe-t.

Jó sűrűn tele van kommentezve, de ha valakit érdekel a téma, mégsem ért valamit, tessék kérdezni, szívesen válaszolok. Úgyis át kell néznem mindent, mert holnap reggel írok ZH-t a nyelvből. :)

By SoDI

Mindamellett, hogy előszeretettel foglalkozok nálam sokkal nagyobb világkérdésekkel, vannak olyan apróságok, amelyek a mindennapi életben elképesztően fel tudnak idegesíteni.

A többség örül annak, hogy a hétvégére elszabadul a suliból vagy munkahelyről. Csak én vagyok annyira mazochista, hogy ilyenkor, ahelyett hogy a hétköznapi órákat pihenném ki, még szombaton is iskolába járjak. Pedig lenne mit kipihenni, miután sikerült olyan hülye órarendet összeállítanom, hogy kivétel nélkül minden nap reggel nyolckor már bent egyen a fene az egyetemen, ha éppen olyanom van, hogy nem akarok lógni semmiről. :)

Amíg viszont az ELTE lágymányosi campusán egyszerre három különböző helyet is megrohamozhat az ember, addig a Corvinuson, miután az egyetlen büfé hétvégén zárva tart, kénytelenek vagyunk automatákból biztosítani az ellátmányt két óra között. Nem csoda hát ilyen körülmények között, hogy ha a kiszolgálásba nem is lehet belekötni, de a kávégépek összecsapott tervezettsége hamar felszínre tör.

Sajnos ma nem volt nálam semmilyen képrögzítő, ezért álljon itt a következő rajzolt ábra az ominózus gombsorról, mellyel délelőtt meggyűlt a bajom:

A probléma ezzel csupán annyi, hogy amikor a választékot mustráljuk, akkor a szemünk értelemszerűen az olvasási iránynak megfelelően, balról jobbra halad. Így könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy előbb megnyomjuk a kért ital gombját, és már csak utána vesszük észre, hogy lettek volna itt választható opciók is. Ezeknek ugyanis vagy a többi gomb felett, vagy azoktól balra kellene lenniük.

Fejlesztői szempontból természetesen úgy logikus, ha a funkciógombok megelőzik az opcionális kiegészítéseket, azonban felhasználóként nincs ennél barátságtalanabb elrendezés. És bár nem volt kellemetlen ízű így becukrozva sem, de én szeretem eldönteni, hogy mivel iszom a kávét.

Ezzel az átgondolatlan tervezéssel elvették tőlem a választás lehetőségét, és ez idegesítő.

By SoDI

Miután a régebbi cuccaim közül sorra bukkannak elő az ELTÉ-s beadandóim, és mostanában egymás hegyén-hátán fenyegetnek az újabb határidők, ezért egyrészt saját magamnak, hogy rendszerezve legyen valahol, másrészt azért, hogy ezzel is gazdagítsam a blog tartalmát, ismét kaptok egy apró betekintést a tanulmányaimba.

Na akkor lássuk a mára előkapart termést:

• Kísérleti matematika számítógéppel (2005-ös)
  Kicsit elpoénkodott közgazdasági Maple modellezés az adócsalásról. De azért ötös lett.
• Pszichológia 3 portfolió (2004-es)
  Ha tanári szakon kell témát választani, gyakran írok a cigányokról. Sokat nem kell gondolkodni rajta, elég leírni, hogy "jaj de szar nekik", és ragozni. :)
• Távoktatás 2 foglalkozásvázlat (friss, tegnapelőtti -pdf-)
  Rohadt idegesítő, hogy tök egyszerű dolgokat egyes tutorial-szerzők milyen bonyolultan képesek csak leírni. Ezért gondoltam arra, hogy laikusoknak magyarázom el az AJAX technikát. Jó kis kihívás.

A könnyebb kezelhetőség kedvéért a többi cuccot is a dolgozat címke alá gyűjtöttem be. Ha esetleg van valami észrevétel velük kapcsolatban, örömmel veszem.

By SoDI

Volt valami kedves bája annak, amikor az országgyűlési választások előtt a SZDSZ weblapján lévő videó-interjúkban Kóka János magabiztosan a kamerába bámult, és egy jókora lélektani erőt sugárzott az internetezőkbe. Elmondta, hogy ő mennyire hisz a magyar vállalkozókban, és hogy mennyire bízik benne, hogy hamarosan sok követője lesz, akik hozzá hasonlóan megtalálják a sikerhez vezető utat. Ha nem az informatika területén, akkor valahol máshol.

Pedig a hazai informatikában is van még mindig rengeteg pénz. Sok-sok állami forint.

Kiváló bizonyítéka annak a Sulinet Digitális Tudástár (SDT), mely elég grandiózus vállalkozás ahhoz, hogy valaki rá hivatkozva folyamatosan súlyos milliókal húzza le állam bácsit, és eközben - pont e szerteágazóság miatt - kifogások kimeríthetetlen tárházával magyarázza el, miért nem fog a rendszer soha, de soha a büdös életben teljesen elkészülni.

Kiváló bizonyítéka ennek, hogy az ELTE-n a Távoktatás II. nevű tantárgy első feladataként azt osztották ki nekünk, hogy keressünk szép rakás hibát benne, és ezeket dokumentáljuk.

Így tehát én is alámerültem a rendszerbe, melynek az eredménye itt található:

• SDT Hibanapló By SoDI (pdf, 144 Kb)

Látom, amint a háttérben kiemelkedik az új Kóka. De jó nekünk, hogy fizethetjük.

By SoDI

Nem tudom, hogy ez érdekelhet-e valakit, de azért ideírom: ötös lett az az inoovációkról szóló ELTÉ-s esszém, amit néhány nappal elezőtt raktam fel ide a blogra.

By SoDI

Ui.: Jó, holnapra már tényleg megírom azt a rohadt Államrend Projekt folytatást is, de eddig nem volt időm elméleti alapozással bajlódni, mert lefoglalt a gyakorlat, elvégre valamit fellebbeznem is kéne. :)

Most, hogy túl vagyok az összes vizsgámon, nagyon erősen elhatalmasodott rajtam az érzés, hogy akkor lássak sulit mégegyszer, amikor a hátam közepét.

Az ELTÉ-n szerencsére hagynak az embernek egy hetes pihenőt a vizsgaidőszak után arra, hogy kifújja magát, de ha belegondolok, hogy a Corvinus-on már holnap óráim lesznek, hánynom kell.

Viszont most legalább néhány hónapig nem kell újra eljátszani az eminensen kaparós köcsögöt, bár ennek ellenére tettem a minap egy fogadalmat, hogy azért mostantól sokkal kevesebb előadásról lógok el, mint eddig, mely alatt azt kell érteni, hogy azért néha-néha be-be nézek rájuk. :-)

Ami a legkellemesebb ebben a helyzetben, hogy ismét rámszakadt a szabadidő, így majd újra beindul ezerrel a Zénó ninja (jókora lemaradást kell behoznom dupla epizódokkal), másrészt ráérek foglalkozni komolyabb dolgokkal is. Már csak másfél hónap van március 15-ig, így nem ülhetünk tétlelül, iparkodnunk kell.

Így holnap jön az Államrend Projekt hatodik része, majd hétfőn egy igazi meglepetés, amivel úgy vállalok szerepet az eseményekből, hogy az túlnyílik a blog keretein, és a rendőrséget is aktív reagálásra kényszeríti.

Hogy mi ez, előre juszt sem árulom el, de nagy poén!

Ugyanakkor már előre leszögezem, hogy nem törvénytelen dolog, nehogy holnap reggel kommandósokra ébredjek. :-)

By SoDI

Lám, mindjárt februárt írunk, így csak egy napot kell várni az Államrend Megdöntése Projekt hatodik részére.

Addig is, ha valakinek elvonási tünetei lennének a hosszabb írásaim hiányában, ezt csillapíthatja az ELTÉ-s "Innováció és kommunikáció" tárgyhoz írt esszémmel, amit ma este hoztam össze. Külön érdekessége, hogy a pár oldalas írásban külön oldalt szentelek annak, hogy Kóka Jánost rugdossam véres kegyetlen. :-)

Sajnos, mivel éjfélig el kellett küldenem a tanárnak, és így irtózatosan kevés időm jutott rá, kicsit "olyan is lett", de hát még tőlem sem várható el, hogy mindig tökéleteset alkossak. :-)

Jó szar lett, na.

A tökéletesnek helyette megmarad nagy Projekt. ;-)

Na húzok tanulni.

By SoDI

Jelentem alássan, sikeresen túl vagyok a didaktika vizsgámon, így egyenes az út a jövő héten esedékes komplex pszichológia-pedagógia szigorlathoz.

Viszont belém hasított a felismerés, hogy ha azt abszolválom, soha többé nem lehet belőlem jó szcientológus.

Ejnye, ejnye.

No, majd csak túléljük valahogy. :)

By SoDI

Nos, mivel szorosan egymás után több olyan vizsgám is van, melyektől egy cseppet rettegek, így ezen a héten a megszokottnál kicsit gyérebben fog frissülni ez a blog.

A Nemzeti Ninja ennek ellenére továbbra is naponta új résszel gazdagodik, azonban minden másban megálljt parancsolok az értelmetlen időpazarlásnak.

Ha valakinek elvonási tünetei támadnának, vegyen erőt magán, és bírja ki. :-)

By SoDI

Nagyon lusta ember vagyok, kimondhatatlanul tudom élvezni az édes semmittevést.

Így, a szorgalmi időszak végén sajnos nem nagyon van alkalmam átérezni ennek az örömét, ha meg akarom szerezni azokat a gyakorlati jegyeket is, melyeknek a feltételeit a normális időbeosztással élő emberek már az elmúlt hetekben teljesítették.

Akik bejártak, jegyzeteltek, tanultak, és nem kormányt döntöttek. :-)

A blog tehát azért haldoklik ezen a héten, mert a nagy kapkodásban, hogy azért mégse bukjak semmiből, és ne is kettesek kerüljenek az indexembe, fél percem sem jut rá, hogy írjak ide. Most is csak azért teszem, mert éppen melegszik a vacsorám. :)

De hogy ne maradjon senki írásaim nélkül, kaptok három beadandó tanulmányt, amiket, mint leendő tanár írtam ezen a héten. :-)

'Nevelési feladatokra való felkészülés' tantárgy

• Komplex portfolió, sokat írok benne a cigányokról. :-)

'Távoktatás' tantárgy

• Webes távoktatás hozzáférhetősége vakoknak -és gyengénlátóknak

• Milyen segítséget nyújt a Windows XP a sérült emberek számára?

Kedves egyetemi és főiskolai hallgató társaim!

Szívem repes, lelkem örömmel teli, mert szeretett kormányunk, és Gyurcsány Ferenc elvtárs-pajtás volt olyan kedves, és újabb esélyt adott nekünk arra, hogy a nagy bajban támogathassuk a Hazánkat!

Be kell vallanom nektek, kedves társaim, hogy volt, amikor hosszú éjszakákon át álmatlanul hánykolódtam, mert nyomasztott a bűntudat amiatt, ahogy én, és ti velem együtt mind, aljas módon kizsákmányoljuk az ellátórendszereket! Most viszont fellélegezhetünk az összes nagykorú eltartottal, mert Draskovics elvtárs, a drága, megtalálta a megoldást arra, hogy ne legyen okunk tovább szégyenkezni!

A jövőben ugyanis, kedves hallgató társaim, végre mi is kivehetjük a részünket a költségvetés rendbetételéből!

Méltán közös teher ez, elvégre közösen hoztuk a bajt Magyarországra, amikor három éven keresztül, nem törődve se Istennel, se emberrel, folyamatosan harácsoltunk és túlfogyasztottunk! Úgy a helyes tehát, ha mi is közreműködhetünk a felső elvtársak ragyogó művében, a dolgozó nép nagyszerű konvergencia programjának sikerében!

Hiszen hamarosan nappali tagozatosként is fizethetjük a TB járulékot! 

Én a magam részéről tűkön ülök, és alig várom, mikor adhatom már fel az első 6000 forintos havi csekket az egészségbiztosítónak! Remélem, kedves hallgató társaim, Ti is ugyanilyen boldogok vagytok, hogy többé nem kényszerültök gonosz vérvámpírként szívni az egészségügy gyógyító energiáit!

Köszönjük néked, Gyurcsány elvtárs, érted a hálánk tiszta lángja ég!

Reád ha nézünk, büszke az arcunk, virágot hintünk, amerre lépsz! 

De ez még nem elég! Követeljük, hogy a kormány a rendkívüli helyzetre tekintettel modernizálja és rehabilitálja a békekölcsön intézményét is!

By SoDI

Holnap jön: A Magyar Államrend Megdöntése Projekt V.

Be kell vallanom, hogy egészen a mai napig tandíjpárti voltam. Helyénvaló érvelésnek találtam, hogy ha a felsőoktatásba begyűrűzik némi szolgáltatási jelleg, akkor az biztosíték lehet a magas minőségre.

A mai napon azonban megtapasztaltam, hogy mi a különbség az elmélet és a gyakorlat között.

Mivel is indokolta Hiller a FER bevezetését? Azzal, hogy a hallgató vásárlóvá válik, és joggal kéri el a pénze ellenértékét. Szerinte, ha minden egyes óra átlagba visszaosztva forintosítható, akkor a diákok igenis rácsapnak az asztalra, és keményen kikényszerítik, hogy például ne maradjon el óra.

Eddig az elvek, innentől lássuk a rideg valóságot.

Én közel négy éve járok állami finanszírozású szakon az ELTE TTK-ra. Nagyon kevés kivételtől eltekintve, mindig tökéletesen elégedett voltam mindennel, elmaradt előadásra például nem is emlékszem. És mindezt a saját szemszögemből teljesen ingyen kaptam.

Mivel az ember egyszerre nem lehet két helyen is állami finanszírozásban, az ezzel párhuzamosan hallgatott Corvinus-os szakon már keményen lepergetem a félévenkénti 160 ezret. Ha igaz lenne a szocik propagandája, akkor itt az ELTÉ-hez képest egyenesen ki kéne hogy nyalják a seggünket.

A kép ezzel szemben úgy néz ki, hogy beszedik a 200 levelező szakostól az összesen szemeszterenkénti 32 milliót. Ez 6,4 millió forintot jelent havonta. Az ember azt gondolná, hogy havi 6 millából telik arra, hogy minden meghirdetett tantárgyhoz biztosítsanak legalább helyettesítő tanárt. Ehhez képest mit kell látnunk? A politológiát eredetileg oktató tanerő szerződése valahogy megszűnt, és érdekes módon senkinek nem tűnt fel a tanulmányi osztályon, hogy lenne itt egy meghirdetett tárgy, amit egy nagy teremnyi ember az eredeti kiírásnak megfelelően hallgatni bátorkodna, ha lenne, aki előadja neki. Ez persze csak akkor derül ki, ha fél órányi várakozás után néhányunk bekopog hozzájuk.

És még ezek oktatnak szervezést, meg kommunikációt. Ezúton is üzenném a corvinus egyetem (nemecsekernő) tanulmányi előadóinak, hogy ha gondjuk akadna azzal, hogy legalább egy kockás füzetben nyilván tartsák, hol van leszerződött tanáruk, és hol nincs, akkor legyenek kedvesek kiosztani számomra azt a nehéz terhet, amit ennek a figyelése jelent.

Akár a féléves tandíjam összegének megfelelő díjjazásért is szívesen megoldom helyettük.  

Jelentkezés blogkommentben. :) 

By SoDI

Ui.: Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy ugyanezt a nappalisokkal, biztos vagyok benne, hogy még itt sem játszanák el. Ezért esküszöm, ha valaki még egyszer azzal jön, hogy a tandíj a minőség záloga, azt arcon rúgom. 

Mint tudjátok, én kellemes meglepetésként éltem meg a Gyorskocsi utcai fogdán tapasztalt körülményeket. Ha lett volna bármi olvasnivaló a jogaimat és a kötelezettségeimet taglaló füzetecskéken kívül, akár hosszabb ideig is ellettem volna ott, mint hal a vízben.

Mondtam is a cellatársamnak, hogy ha mindez nyáron történik, talán pont le is szarnám, elvégre akkor él valaki teljes életet, ha fiatalként sok mindent megtapasztal. Ebbe a "sok mindenbe" pedig akár a bilincsbe verés, és a fogság is beleférhet.

Az egyedüli dolog, ami rém idegesítő volt, hogy ezen a néhány napon sorra mulasztottam el olyan tanulmányi határidőket, amelyek a jegyszerzéshez kőbe vésetten vannak előírva. Mivel nem nagyon fűlik hozzá a fogam, hogy évet halasszak, nincs más választásom, mint pironkodva az összes érintett tárgy tanárát végig járni, és bevallani nekik a színtiszta igazat, legyen az bármilyen égő is.

Valahogy így (öt perce tanárnak küldött e-mail):

"Tisztelt Tanárnő!

Szeretném az elnézését kérni, ugyanis a mellékelten küldött beadandónak a határideje az október 26-i óra előtti nap volt.

Az eredeti beadási időpontban akadályoztatva voltam, ugyanis október 24-re virradó éjszaka diákmunka keretében gyüjtöttem képanyagot a VidékTV budapesti tudósítójaként, amikor előállítottak, és napokig rendőrségi őrizetben tartottak. Az ezzel kapcsolatos hivatalos iratokat a Tanulmányi Osztályon is leadtam, és másolatait a holnapi órára is magammal viszem.

A különleges körülményekre tekintettel, számítva a Tanárnő jóindulatára, kérném, hogy ezt az egy alkalom késést kivételesen szíveskedjék elfogadni."