Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

A ma délutáni Horthy-felvonulást egyébként szándékosan kihagyom, mert most kivételesen a szocialistákkal értek egyet. Ne ünnepeljük már azt az embert, aki annak a Trianoni békediktátumnak az aláírásához nevezte ki Simonyi-Semadam Sándort, amit - Törökország példája alapján - egyáltalán nem volt kötelező aláírni, és amelyet egyetlen korábbi magyar kormányzat sem írt alá!

Ne feledjük: miután Törökország nem volt hajlandó asszisztálni a rá vonatkozó sèvresi békediktátumhoz, az antant hamarosan a vele kötendő béke felülvizsgálatára kényszerült.

Ha a mostani elitet - nagyon helyesen - elítéljük a lisszaboni szerződés átolvasás nélküli elfogadásáért, akkor legyen bennünk annyi következetesség, hogy a múlt elitjének sem bocsátjuk meg a legalább ilyen súlyos vétkeket!

Arról már nem is beszélve, hogy zsidó honfitársaink Szálasi Ferencnek is köszönhetnek legalább annyit, mint Horthynak. Ne feledjük, hogy amíg a deportálások nagy része a Horthy kormányzósága alatt intézkedő Sztójay-kormány idején ment végbe, addig Szálasi a nemrégiben napvilágra került történelmi tények alapján minden erejéből igyekezett megkímélni a zsidóságot (például még akkor is, amikor Budapest lakossága szabályosan éhezett, gondoskodott a gettó megfelelő ellátásáról, valamint a határozott német nyomással szemben is leállított minden deportálást).

By SoDI

Nos, minden ellenszenvem dacára el kell ismernem: ez most egészen ügyes oltás volt a főcenzor részéről. xDD

Ha nem indul, kattints ide!

És igaza is van. A gyenge Horthyt elkergető Szálasi soha a büdös életben nem írta volna alá az országrablást.

Éljen Szálasi! ;PPP

By SoDI

Mostanában minden, a szólásszabadság hazánkban jelenleg érvényes kereteit veszélyben érző hazafi rettegve figyeli, hogy mit kotyvaszt a parlamenti egypárt a holokauszt-vallás eretnekei ellen. Sokan attól tartanak, hogy nálunk is az a német modell honosodhat meg, mely még olyan jelentéktelen részletkérdések vizsgálata esetén is, mint az áldozatok konkrét száma, vagy a megsemmisítést szolgáló gázkamrák léte vagy nem léte, szigorú szankciókkal, nem egyszer börtönbüntetéssel sújtja a tényeket elemző hivatásos, vagy autodidakta történészeket.

Ahogyan én látom, ettől szerencsére nem kell félni.

Hogy miért nem? Ennek megértéséhez kezdjük az elején...

Elsőként tudnunk kell, hogy a cionista lobbi által két vállra fektetett gyáva európai bábállamok a saját szabályozásukban jelentős súlyt fektetnek arra, hogy a holokauszt-tagadás mellett egyes történelmi ideológiákkal, illetve személyiségekkel szembeni pozitív hozzáállás is büntetést vonjon maga után. Kiváló példája ennek a szlovák tolvajállam, ahol törvényileg még a „szélsőséges eszmékkel és szervezetekkel való szimpátiát” is büntetni rendelik.

Nos, a seregnyi szocialista képviselő által május 4-én benyújtott alkotmánymódosítási törvényjavaslat pontosan ugyanezt szeretné megvalósítani itthon is. Ennek kapcsán az alábbiakat szeretnék beleírni a hazai alaptörvénybe:

A véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a sajtószabadságnak a gyakorlása nem irányulhat nemzeti, etnikai, faji vagy vallási gyűlölet keltésére, a faji felsőbbrendűségre vagy a fajgyűlöletre alapozott eszmék hangoztatására, terjesztésére, valamint a személyeket vagy a személyek egyes csoportjait életüktől, emberi méltóságuktól, szabadságuktól megfosztani kívánó, politikai, katonai vagy katonai jellegű szervezet, csoport támogatására, dicsőítésére, népszerűsítésére, védelmezésére.

A gyülekezési jog gyakorlása nem irányulhat nemzeti, etnikai, faji vagy vallási gyűlölet keltésére, a faji felsőbbrendűségre vagy a fajgyűlöletre alapozott eszmék hangoztatására, terjesztésére, valamint a személyeket vagy a személyek egyes csoportjait életüktől, emberi méltóságuktól, szabadságuktól megfosztani kívánó, politikai, katonai vagy katonai jellegű szervezet, csoport támogatására, dicsőítésére, népszerűsítésére, védelmezésére.

Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy mostantól tilos lenne a hungarista ideológia valós arcának bemutatása, mely után kizárólag a hazug, tömeggyilkos, antiszemita, és rasszista rémkép terjedhetne el róla az emberek körében, annak ellenére, hogy a korabeli kivégzésekkel kapcsolatban ezernyi nyitott kérdés van (voltak-e a kollaboráns árulók mellett ártatlan civil áldozatok is, volt-e köze mindehhez a Hungarista Pártnak, nem lehet-e szó nyilasoknak öltözött zsidó bűnözők szándékos provokációjáról, stb...). A továbbiakban ugyanígy nem lehetne beszélni arról a tényről sem, hogy Szálasi Ferenc állítólagos antiszemitizmusa valójában „aszemitizmus” volt, vagyis annak világos felismerése, hogy egyetlen népnek sem természetes állapota a diaszpóra, mely korabeli viszonyok között zsidógyűlölet helyett valójában hagyományos értelemben vett cionista gondolatnak számított. De talán még azt is kötelező lenne elhallgatni, hogy a nemzetvezető a népbírósági kihallgatása során egyértelműen elhatárolódott a náci fajelmélettől, elvégre az efféle igazság kimondása könnyedén számíthatna diktátorok dicsőítésének.

Szerencsére a jelek szerint a Fidesz, akármennyire a nemzet érdekeire magasról tevő, kokárdás mázba burkolt hazaárulók gyülekezete, világosan felismerte, hogy ez mennyire visszás helyzetet teremtene, éppen ezért már a legelső ponton meggáncsolta az ötletet, az Alkotmányügyi Bizottság ugyanis csak 15 igen, és 13 nem szavazat mellett támogatta a szocialista szájkosártörvény vitára bocsátását. Ez mindössze 53%-os támogatottságot jelent, vagyis azt, hogy a fideszes delegáltak egyértelműen elutasították a kezdeményezést. Ha a bizottsági állásfoglalás eredményét előre vetítjük a várható parlamenti szavazásra, akkor világosan látszik, hogy ez bizony igen távol áll az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmadtól.

Ennyi természetesen kevés lenne ahhoz, hogy megnyugodjunk, azonban vannak egészen konkrét jelei is annak, hogy az egész törvényalkotási folyamat végül a szabadságjogok eltiprása helyett a legrosszabb esetben is olyan irányba fog elmozdulni, ami sokkal több mozgásteret enged nekünk a magyarságot gyalázó zsidók és kommunisták jogi eszközökkel való kikezdésére, mint amennyi akadályt a mi nemzeti harcunkban jelenthet.

Ugyebár szerdán született meg Répássy Róbertnek az az önálló irományként benyújtott módosító indítványa, ami megfosztaná a szocialisták eredeti verzióját a hungarista ideológia szabad terjesztését tilalmi zónába helyező szakaszoktól, és helyette kizárólag ezt a szövegrészt hagyná meg belőle:

Tilos az önkényuralmi rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények nyilvános tagadása, kétségbe vonása, jelentéktelen színben való feltüntetése.

Ez még önmagában akár veszélyesnek is tűnhet ránk nézve, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor az Alkotmánybíróság véleményez egy törvényt, akkor az alaptörvény vele érintett szakaszát nem csupán tartalma, hanem a törvényalkotó szándéka szerint is vizsgálja. Vagyis ha a vonatkozó alkotmánymódosítás hatályba lépne, rá hivatkozva nem lehetne olyan törvényt hozni, mely szellemiségében ellentétes lenne az alkotmánymódosításhoz fűzött részletes indoklással.

Répássy indítványának indoklása pedig egy ilyen eszes csavart akar eme indirekt módon a vonatkozó jövőbeli alkotmányossági vizsgálatok sarokkövévé tenni. Márpedig ebben az indoklásban egyenlő súllyal kezeli az összes háborús, vagy békeidős kilengést, illetve népirtást. Az alábbi módon fogalmaz, utalva különböző jogforrásokra:

Az Alkotmánybíróság határozataiban ... kifejezetten megerősítette, hogy nem hozható fel alkotmányossági kifogás [az] önkényuralmi rendszerek azonos megítélése és együttes kezelése ellen.

... egyébként is kivihetetlen és az emberi méltósággal ellentétes ..., hogy pl. a náci haláltáborban elszenvedett halálért más kárpótlás járhatna, mint a szovjet lágerben, vagy az ÁVH pincéjében megölt ember életéért.

... a törvény együtt kezeli a volt állambiztonsági szervezet tagjait és az információk felhasználóit, a nyilaskeresztes párt volt tagjait és azokat, akik 1956-57-be karhatalmi alakulatban szolgáltak.

A demokratikus átalakulást megelőző évtizedekben kizárólag a fasiszta, nyilas jelképek terjesztését, használatát üldözték a büntetőjog eszközeivel. Ugyanakkor a kommunista eszméket megtestesít ő jelképek használatát a politikai berendezkedés jellegéből adódóan természetszerűleg nem hogy nem büntették, hanem éppen ellenkezőleg: büntetőjogi úton védték. Ebből a szempontból a törvény hatása tehát éppen az, hogy megszünteti az önkényuralmi (eszmék) korábbi kezelésében mutatkozó indokolatlan különbségtételt.

Mint láthatjuk tehát, Répássy javaslata alkotmányos szinten kezelné egy kalap alatt a zsidókat Dunába lövő állítólagos nyilas alakulatok cselekedeteit, és az 1956-os, Horn Gyula-féle pufajkások aljas nemzetárulását, ami ugyan első látásra tisztességtelen megsértése az 1944-ben a haza védelmében a szovjet előrenyomulás támogatóival bátran leszámoló hősök emlékének, de ha belegondolunk, hogy kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a jog eszközével léphessünk fel azon fajilag vagy szellemi rassz tekintetében a zsidósághoz tartozó aljadék emberek ellen, akik a nácizmus esetleges túlkapásait nagyobb bűnnek tartják a kommunisták embertelen vérengzésénél, akkor már ráébredhetünk: sokkal inkább lenne okunk lelkesedésre a közelgő változtatásokat szemlélve, mint sem elkeseredésre, vagy haragra.

Az egyetlen szépséghibája a bolsevik népirtókat védelmezni próbáló rohadékok elleni jövőbeli fellépés lehetőségének, hogy a fenti gondolatmenetet nyilván a zsidók is világosan átlátják, éppen ezért sem saját pártjukon keresztül ők maguk, sem pedig áttételesen, az általuk dróton rángatott Szocialista Párton keresztül nem fogják támogatni Répássy javaslatát. Nekünk persze így is jó, elvégre ez azt jelenti, hogy minden marad a régiben, és továbbra is tetszőleges formában ismertethetjük a holokamu-cáfolás témájában raklapszámra elérhető történelmi bizonyítékok részleteit.

Igaz ugyan, hogy szerdán néhány balliberális végbéllény már a holokauszt-tagadás konkrét büntethetőségéről szóló törvénytervezetet nyújtott be a Parlamenthez, de túl sok veszélyt ez sem jelent, legfeljebb arra alkalmas, hogy pontos listánk legyen róla, egy esetlegesen bekövetkező hivatalos hatalomátvétel után kiket kell elsőként falhoz állítani, erőltetett menet után tarkón lőni, vagy mondjuk Duna-parti cipőlevételre felszólítani. Esetleg ezek tetszőleges kombinációja, ízlés szerint. ;)

Ugyanis szinte még meg sem száradt a tinta a férgek beadványán, Répássy pajtás máris egy újabb módosító indítványt csatolt hozzá, melyben kezdeményezte, hogy a zsidó ötlettel szemben ne a „holokauszt” szó kerüljön be a Btk-ba, hanem helyette a következő megfogalmazás: „az önkényuralmi rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiségelleni cselekmények”.

Ha belegondolunk, ez egészen vicces helyzetet teremtene. Mert ha teszem azt én itt a blogon „a nácik egyes történészek szerint akár 6 millió, és a kommunisták 350 millió” áldozatáról beszélek, akkor rögtön bíróság elé citálható az első anarchista punk faszkalap, aki kétségbe meri vonni ebből a 350 milliós számot. Ugyanígy feljelenthető lesz az összes koszvadék cionista zsidaj, aki szerint az ávós terror kevésbé súlyos az elődeikkel megesett esetleges történelmi visszaélések bármelyikéhez képest. :)

Jelen állás szerint tehát nem lesz ebből az egészből semmi, mert a zsidók nem akarnak a saját csapdájukba esni. Pontosan tudják, hogy amíg mi meg fogjuk találni a Répássy által kezdeményezett verzió mellett is annak az útját, hogy a továbbiakban is zavartalanul terjeszthessük a holokauszt-revizionista nézeteinket, elvégre konkrét részletkérdések elemzése, és megfelelően ravaszul megfogalmazott kérdések felvetése nyilvánvalóan a jövőben sem számíthatna bűncselekménynek, addig remek eszközt kapnánk a kezünkbe a kommunisták áldozatait mocskoló, illetve a velük történteket jelentéktelen színben feltüntető végbéllények elleni küzdelemhez.

Annál is inkább, mert ezek után talán a napjaink holokausztját végrehajtó gójfaló démonok hazai fajtársai sem tehetnék meg többé, hogy letagadják a napnál is világosabb párhuzamot saját vérszomjuk, és az általuk ebből kivetített mesés mítoszok között.

Már persze, ha nem akarnak börtönbe kerülni. :)

By SoDI

Kapcsolódó:

• SoDI: Magyarország kivétel!
  (Nálunk nem kötelező alkotmányt módosítani a holokauszt-cáfoláshoz)
• Tomcat, Gyurcsány, holokamu (videó)
  (Két ember személyi kultusza a holokamu-rendezvényen)
• SoDI: Holokauszt napon jártam
  (Megnéztem a belvárosi Holokauszt emlékközpontot)
• SoDI a zsidókollaboránsokról
  (Néhány tény a nemzeti oldalról, és a holokamuról)

Ez a harc lesz a végső,
Csak összefogni hát!

Győzelemre visz majd a nyilaskereszt,
Szálasi Ferenc!

By SoDI

Vona Gábor ma ráeszmélt a cigánykérdés legproblémásabb vonatkozására. Arra a tényezőre, ami fölött az elmúlt hetek eufóriájában a legtöbben egyszerűen átsiklottak, esetleg észre sem vették.

Vona kimondatlanul is jól érzi: most a hazafiság pozíciója a tét.

Bár a 2006-os események nagyon sokat nyomtak a latba, azzal mindenki pontosan tisztában van, hogy a nemzeti radikalizmus, illetve a hozzá kapcsolódó médiumok népszerűsége (pl. Kuruc.info) elsősorban annak volt köszönhető, hogy nyíltan és polkorrekt tabuk nélkül jóformán egyedüliként tárgyaltak ki olyan kérdéseket, melyek ebben az országban emberek ezreinek keserítik meg a mindennapjait.

Ha az ország egyes részein a vidéki lakosság nem szembesül a közbiztonság elkeserítő helyzetével, és ennek etnikai (liberálisok kedvéért: szociokulturális) hátterével, akkor nincs Gárda, és nincs a Parlamenti küszöböt erősen súroló Jobbik. Azzal egyidőben viszont, hogy a problémakör tárgyalása kitört a mi egyelőre szűk, szubkulturális körünkből, az egyenes beszédünk is exkluzivitását veszti.

Miután a parlamenti egypárt nem tudta elfojtani a magyarok igazságérzetét, és biztonság iránti sóvárgását (melyet csak a legidiótább liberálisok tévesztenek össze az elvakult rendpártisággal), most már ahelyett, hogy a hatalom megszüntetni igyekezne a tiszta beszédet (amire eddig a legjobb példa a Gárda-per volt), inkább az élére áll mindannak, amit nem is olyan rég még tűzzel vassal üldözött.

És alighanem sikeresen áll az élére. Így pedig fennáll az a veszély, hogy oda a Jobbik varázsa, oda a Gárda varázsa, oda a nemzeti radikalizmus varázsa.

Tévedés ne essék: abban tökéletesen igaza van Kroko tanár úrnak, hogy nem lehet elkövetni annál nagyobb hibát, mint amikor a cél érdekében bevethető eszköz vagy segítő helyett személyesen mi magunk válunk magává a céllá, és Tomcattel sem lehet különösebben vitatkozni, amikor örvendetesnek nevezi, hogy az, amit egyesek néhány éve még csak félve merhettek kimondani, magukra vonva a szélsőségesség vádját, ma már a legelemibb társadalmi és közéleti igazságnak számít, azonban közel sem mindegy, hogy miként időzítjük a gondok egyenes kimondását, és így az azok hathatós megoldása felé vezető lépéseinket.

Az már nagyon régen látszik, hogy a politikai korrektség '68-as agyréme egyre inkább kezd kimenni a divatból, és az sem véletlen, hogy ennek okán Gyurcsány Ferenc konzervatív visszarendeződéstől retteg. Retteghet is, ugyanis ma már a napnál is világosabb: a romboló szélsőliberalizmus hamarosan csak egy rossz emlékű rémálom lesz, egy a múlt elvetett eszméi közül. Azonban ezzel együtt azzal sem árt tisztában lennünk, hogy ha efelé nem a megfelelő tempóban haladunk, akkor nagyon hamar semmivé lehetnek az eddig elért eredményeink.

Azt soha nem rejtettem véka alá, hogy véleményem szerint a cionisták által ránk erőltetett tabuk fokozatos döntögetésében újabb és újabb esélyeket kell látnunk a hungarista megoldások felé való közeledésre. (Ami alatt nem háborús tetteket értek, és nem is fajgyűlölő vagy soviniszta meggondolásokat - az ilyesmi ugyanis, ahogyan azt már világosan tisztáztuk itt a blogon, a valóságban a legkevésbé sem volt jellemző a mozgalomra -, hanem a gazdasági és a társadalmi élet modernizált, ám ezzel együtt is nemzetiszocialista hagyományokhoz visszanyúló újjászervezését. Kétségbevonhatatlan ugyanis, hogy a világtörténelem során jóformán egyedül az ilyen irányítás alatt álló gazdaság tudott békeidőben olyan módon a társadalom szociális igazságossága és ezzel együtt a csodaszámba menő jóléti gyarapodás felé mozdulni, hogy eközben nem iktatta ki az emberek életéből a valódi teljesítményekre sarkalló alapvető - de nem egészségtelenül túldimenzionált - versenyszellemet. És bár elvileg ugyanerre a modern szociális piacgazdaságok is képesek lehetnének, a cionista befolyás miatt ciklikusan megismétlődő válságok, és az emberellenes intézkedések szaporodása okán - ami alatt a fenntartható rendszerek kiépítésének csúfolt népirtást kell érteni - a gyakorlatban mégis teljességgel alkalmatlan erre a feladatra. ) Azonban hiába érünk el a társadalom formálásában újabb és újabb apróbb sikereket, ha eközben felőröljük saját erőinket.

Ha túl hamar és túlságosan széles körben válik általánosan elfogadottá a cigánybűnözés nyílt és őszinte taglalása, az a nemzeti radikálisokat, a valódi hazafias gondolatok érvényesülését gyengíti. Az EP választások előtt ez a lehető legrosszabb időzítés. Eddig bízhattunk a ballib média embereket ingerlő hallgatásában, és a liberálisok veszett szélsőségesezésében, ami joggal háborította fel a népet, és terelte őket felénk, így viszont, hogy már Gusztus-talan Péter cigányfajvédő tevékenysége is a múlté, oda a varázsunk.

Ez bizony súlyos kihívás.

Ahogy én látom, két megoldás van. Vagy tovább kell lépnünk újabb problémák megnevezése felé, vagy a korábbinál sokkal keményebbé kell tennünk a retorikánkat. Az előbbivel az a probléma, hogy a zsidókérdést (az anticionista harc szükségességét) az emberek többsége nem érzi közvetlenül a saját bőrén, ezért ezt igen nehéz úgy kommunikálni feléjük, hogy annak mozgósító ereje is legyen, az utóbbinak pedig megvan az a veszélye, hogy a túl kemény hang elriasztja tőlünk az új idők szeleihez csak lassacskán alkalmazkodni képes magyarokat.

Akárhogy is, magát a fenyegetést, a kihívást mindenképp fel kell ismernünk. Csak így tudjuk kezelni.

By SoDI

Időről időre megkísérlek betekintést engedni nektek a személyiségemet meghatározó motivációkba, (lásd például a részletes bemutatkozásomat), azonban rendre azt kell tapasztalnom, hogy minden igyekezetem ellenére nem jutnak célba a szavaim. Ezernyi alkalommal leírtam már (kimerítő részletességgel, és indoklással például itt és itt), hogy nincs bennem szemernyi gyűlölet semmilyen etnikum, vagy vallás irányába, ám ennek ellenére állandóan azt a hazugságot kell visszaolvasnom magamról, miszerint úgymond gyűlölködő antiszemita lennék.

Leginkább azok a találgatások érthetetlenek számomra, melyek az életemben bekövetkezett azon különböző fordulópontok időpontjait próbálják kitalálni, amik meghatározhatták a jelenlegi világlátásomat. Ezek a gondolatmenetek ugyanis arra a feltételezésre épülnek, miszerint én holmi ingatag szélkakas lennék, akit a környezeti hatások szelei folyton egyik alapértéktől a másikig  sodornak. Pedig mi sem áll távolabb az igazságtól, elvégre kevés olyan rendíthetetlen világszemléletű ember dolgozik a nemzeti oldalon, mint én.

Amióta csak az eszemet tudom, sziklaszilárdan a mostani világlátásomat vallom magaménak. Olyannyira így van ez, hogy még a politikai öntudatosságom első szikráinak idejéből, általános iskolás koromból sem emlékszem olyan gondolatfoszlányokra, melyek akár csak a legcsekélyebb ellentmondásban is állnának a jelenlegi, kiforrott közéleti álláspontjaim rendszerével.

Nincs az életemben semmiféle meghatározó fordulópont, én ugyanis - mint ahogyan azt már legutóbb is leírtam - magam vagyok az emberi következetesség személyes megtestesülése. Talán éppen ezért van az, hogy abszolút nulla toleranciával viseltetek a politikai hűtlenség, és a jellemtelen világnézeti csapongás valamennyi megnyilvánulása felé.

Az eddigiek során már számtalan alkalommal nyújtottam kielégítő összefoglalást nektek arról, hogy miként viszonyulok a közélet egyes vitás kérdéseihez. Részletesen leírtam, szerintem miért egyedül a nemzeti oldal képviseli a józan észt a hazai közéleten belül, miért lehet szükséges egyes balliberális újságírók megregulázása, és miért érzem úgy, hogy bizonyos dolgokat érdemes megtanulni a zsidóktól. De saját magamra vonatkoztatva is világossá tettem, miért vagyok nemzeti gondolkodású, miért érzem magam egyenes embernek, miért nem hiszem magam tehetősnek, miért éreztem szükségesnek - egyesek szerint szokatlan - fotókat publikálni magamról, miért meggyőződésem, hogy reálisan látom a különféle események hatásait, miért vagyok minden támadás ellenére kitartó hazafi, miért nem hiszem, hogy ezzel égetném bármelyik iskolámat is, miért nem gondolom, hogy ez veszélyeztetné az egzisztenciámat, és hogy miért vagyok büszke a származásomra.

Az ember azt hinné, hogy ilyen részletes kifejtések után már nem merülhetnek fel újabb félreértések, azonban újra és újra csalódnom kell. Néha már arra gondolok, hogy teljesen felesleges visszatérni az igaztalan rágalmakra, elvégre aki annak ellenére egy gyűlölettől fűtött szélsőségnek hisz engem, hogy szinte heti rendszerességgel leírom, milyen mélyen elítélem a valódi szélsőségeket, az tudatosan hazugságokban akar hinni; az ilyen ember tehát gyógyíthatatlan.

Miután azonban mindig akadhatnak új emberek, akik eddig nem tudtak  elegendő energiát szánni a megismerésemre, ám ennek ellenére szükségét érzik, hogy fröcsögő véleményeket fogalmazzanak meg és tegyenek közzé rólam, azt hiszem, érdemes lehet a legújabb, és a legtöbbet hangoztatott rágalmakkal szemben alant megnyugtató cáfolatot nyújtanom.

Antiszemitizmus, zsidógyűlölet?

Az igazat megvallva ezt a kérdést véglegesen el lehetne intézni annak a vitathatatlan ténynek a megemlítésével, miszerint aki a politikai indíttatású anticionizmust, vagy a Talmudi gyűlöletirodalommal szembeni kritikából eredeztethető antijudaizmust antiszemitizmusnak hazudja, az vagy elvakult zsidó, vagy szánalmas zsidóbérenc, azonban, miután a felületes, és demagóg szemlélő egy hasonló gondolatmenetben ismételten csak az antiszemitizmusom (konkrétan: esetleges zsidógyűlöletem) bizonyítékát vélné meglátni, azt hiszem, érdemes ezt a gondolatot kicsit mélyebben is kifejteni.

Mint azt már ezernyi alkalommal elmagyaráztam, nekem az égvilágon semmi bajom a zsidókkal, elvégre aki faji vagy kulturális alapon támad más embereket, az a gyűlölet olyan szintjén él, amelyet egy intelligens kultúrember csak igen nehezen tudhat tolerálni. Én azonban, mint keresztény hívő, főszabályként mindig is az emberi humánum, és embertársaink kölcsönös tiszteletének pártján álltam. Ez a szemlélet viszont megköveteli az összes emberellenes, és fajgyűlölő eszme elítélését. (A hungarizmus mellesleg nem tartozik ezek közé, Szálasi Ferenc ugyanis meglátásom szerint nem volt fajgyűlölő.)

Az előbbiekre kiváló bizonyíték, hogy néhány éve annyira megbíztam egy zsidó emberben, hogy milliókat adtam neki kölcsön, és a lakásomat is kockára tettem a kedvéért. Sőt, örömmel végeztem volna a számára dokumentációs munkát zsidó vonatkozású kegytárgyak katalogizálása tárgyában is, melyhez hasonló feladatokat egyébként a mai napig szívesen elvállalnék, elvégre kultúrafüggetlenül minden egyes antikvitás ugyanannyira értékes a szememben.

Mindezzel együtt, az emberiesség szeretete véleményem szerint megköveteli, hogy az olyan gyűlölettől áthatott, ENSZ határozat által is elítélt eszméket, mint amilyen a cionizmus, minden jóravaló ember éles kritikával illesse - a követőikkel egyetemben. Ugyanígy, bár a világ összes többi vallásával együtt a zsidó hit is megérdemli, hogy mély tisztelettel, türelemmel, és megértéssel közeledjünk hozzá, ez a baráti hozzáállás csak odáig terjedhet, amíg a túloldalon nem érvényesülnek a Talmudi gyűlöletirodalom utálatos kirohanásai. Ilyen vonatkozásban tehát a zsidó származású, ám elkötelezett magyar hazafi, Reiner Péter még abban az esetben sem érdemelne részünkről megvetést, ha vallását rendszeresen gyakorló zsidó lenne, mint ahogyan az Iráni elnökkel jó kapcsolatot ápoló anticionista ortodox rabbik is minden jó érzésű ember igaz barátai. Aki pedig őket támadja, valódi antiszemita.

Az igazat megvallva nem is értem, hogy a fentiek alapján hogyan lehet képes engem bárki is antiszemitának bélyegezni, miután nemrég Dósa Istvánnal kapcsolatban is világosan kifejtettem, hogy milyen éles a különbség a talmudi gyalázat ellen tiltakozó enyhe antijudaizmus, a politikai indíttatású anticionizmus, és az antiszemitizmus között.

Az, hogy ezzel együtt néha rávilágítok olyan részletesen dokumentált alapigazságokra is, miszerint sivatagi és belterjes népként a zsidóság a magyaroktól eltérő egészségügyi jellemzőkkel rendelkezik, vagy az, hogy egyes magyarellenes kirohanások vonatkozásában kiemelem a vele érintett közszereplő egynémely fizikai jellemzőjét (például „taknya-nyála egybefolyik”) mindössze csak arra szolgál, hogy rávilágítsak arra a kétségbevonhatatlan tényre, miszerint egy épelméjű ember soha sem ragadtathatja magát az észérvek elhallgatására, illetve hogy megmutassam: bár általánosítani még ezek alapján sem szabad, de ennek ellenére letagadhatatlan, hogy adott fokú magyargyűlölet kapcsán egyértelmű bizonyos külső megjelenéssel bíró körök túlreprezentáltsága.

Ne feledjük, a miskolci rendőrkapitány múlt heti esete óta pontosan tudhatjuk, hogy egyszerű tények egyenes kimondása nem számíthat szélsőségességnek Magyarországon - legyenek a tények akármilyen fájdalmasak is egyesek számára.

Emberek lenézése

Nos, miután legutóbb már világosan kifejtettem, hogy miért igaztalan rágalom engem más emberek lenézésével rágalmazni, erre talán felesleges is sok szót vesztegetni, azonban ennek ellenére megkísérlem világossá tenni az igazságot mindazok számára, akiknek még mindig nem sikerült felfogniuk.

Az igazat megvallva, szociálisan hátrányos helyzetű, pénztelen diákként eleve nem lehetek képes lenézni egyetlen embertársamat sem, sőt, miután a magyar átlagnál sokkalta megértőbb vagyok még a cigányok segélyezésének kérdésében is, a napnál is világosabb lehet mindenki számára, hogy az elesettek mély megértése kevés fiatalra jellemző olyan mértékben, mint rám.

Helyettem sokkal inkább azok az érzéketlen disznók fölényesek, és gőgösek másokkal szemben, akik folyamatosan amiatt támadnak engem, hogy kizárólag szociális támogatások segítségével vagyok képes folytatni a tanulmányaimat. Mintha az, hogy valaki nem képes állami támogatás nélkül érvényesülni, valami istentelen szégyen lenne egy még csak tanulmányait folytató fiatalember esetében.

Sőt, tovább megyek! Az az igazán fölényes, és lekezelő, aki szociális vitákban nem általja magát dolgozó embertársai fölé helyezni azzal, hogy nem győzi hangsúlyozni: ő maga mennyire értékes és fontos munkát végez. Bár én magam minden alkalmat megragadok, hogy kifejtsem: a munkaidő-érték elmélet a XXI. században kizárólag ostoba marxisták szájából hangozhat el, ám ennek ellenére a hozzáadott értékre kiélezett szemlélet propagálásával együtt is sziklaszilárdan hiszem, hogy erkölcsileg minden egyes munka ugyanolyan fontos. A hidegburkoló vagy a hegesztő tevékenysége emberileg nem jelentéktelenebb egy tanár vagy egy orvos munkájánál.

Én magam soha életemben nem mondtam, és soha nem is fogok olyat mondani, hogy bármilyen szakma jelentéktelenebb, illetve kevésbé fontos lenne az általam végzett tevékenységnél. Akinek viszont mégis a saját munkájának fontossága, és a belé fektetett energia az egyetlen érve, az egyrészt menthetetlenül beleragadt a szociális demagógia bolsevik mocskába, másfelől pedig mérhetetlenül gőgösnek és lenézőnek mutatkozik minden egyes embertársa irányába, aki akár csak egy szemernyit is rosszabb helyzetben van nála.

Az ilyen, embertársait lenéző személynek tehát a másokra való mutogatás helyett előbb önvizsgálatot lenne érdemes tartania.

Kezdheti mondjuk azzal, hogy példát vesz rólam.

Szóval a továbbiakban csak a fentiek fényében tessék engem szélsőségesnek hazudni.

By SoDI

TÖRTÉNELMI ROVAT 

Jé, ehun ni egy eddig soha nem publikált LIFE fotó.

Vajon ki ez a bácsi, aki a képen vendégül látja a haverjait a Hollán Ernő utcai lakásában? :)

• Ugyanítt '56-ról is gyönyörű, nagyfelbontású képek találhatók 

By SoDI

Válaszok kommentár nélkül.

UPDATE:
Tomcat viszontválasza ide kattintva olvasható.

Párbajra hívják Tomcatet,
hogy kiderüljön, férfi-e! :)

TOROCZKAI LÁSZLÓ VÁLASZA: 

Ne levelezzünk Tomcat! Ez az utolsó válaszom

Az a helyzet, kedves Tomcat, hogy a Magyar Jelenben közölt cikkem pusztán reagálás volt arra, hogy egy ideje tendenciózusan pocskondiázod az általad gúnyosan csillogó szemű harcosoknak nevezett bajtársaimat. Természetesen nem most kezdtek zavarni a liberális akcióid, de az elmúlt két évben a közös ellenség egy akolba sodort minket, ráadásul tehetséges író, jó komikus vagy, így magamban tartottam ez irányú véleményemet. Árulónak egyébként nem neveztelek, nem is tehetném, hiszen sohasem tartoztunk sem ideológiai, sem mozgalmi szempontból egy csapatba, de még sörözni sem indultunk együtt soha. Minket nem árulhattál tehát el, s tudomásom szerint közös hazánkat sem. Én pusztán - megunva sértő üzengetéseidet - ténymegállapítást közöltem azzal, hogy liberálisnak neveztelek az írásomban. Az voltál, s ma is az vagy. Régebben vállaltad, aztán nemzeti liberálisként határoztad meg magad, most pedig ezen felháborodsz. A válaszod mindennél jobban bizonyítja a liberális attitűdödet. Szerinted mi a múltból maradtunk itt, te pedig a jövő embere vagy, te a haladás, mi pedig a múlt, a magyar ugar. Te tényleg nem veszed észre, hogy ez a liberálisok szövege? Ugyanazokkal az érvekkel és szavakkal támadsz minket, mint amivel ők. Ráadásul valamiért kényszeredetten hazudsz. Azt állítottad, hogy HVIM-esek húzzák majd a kötelet az SZDSZ-el, aztán 23-án egy fia vármegyés, de még szadeszos se volt ott. Most pedig úgy bújtál ismert nemzeti emberek nevei mögé, hogy őket erről meg sem kérdezted, sőt - mint Sziva Balázs válasza mutatja - nemhogy nem téged támogatnak, hanem éppen nem tetszik nekik, amit most csinálsz.

Azzal érvelsz, hogy a tömeg mögötted áll, mert lám a blogodra is 20 ezren kattintanak, míg az én “hetilapocskám” példányszáma csak 5 ezer. Ez is hazugság ráadásul, mint a Lapkerre való hivatkozás is, hiszen a példányszámot könnyen tudhatod, mert a kérésetekre - mivel jó ötletnek tűnt - a Zöld Párt aláírásgyűjtő íveit belehúzattuk az újságba (kár, hogy semmi sem lett az egészből, mert a Zöld Párt egyedül erre is képtelen volt). S, ha már számháborúzunk, hozzá kell tennem, hogy semmiképpen sem lehet összehasonlítani egy nyomtatott sajtóterméket egy internetes oldallal. A lapért ugyanis el kell fáradni egy újságárushoz, ahol éppen nem dugják el a Magyar Jelent, s még fizetni is kell érte. A világhálón az ember össze-vissza kattintgat, bele-bele olvas éppen abba, ami érdekli, egy lapot viszont az elejétől a végéig átolvasnak, aztán általában továbbadják. Ezért szokták a nyomtatott sajtótermékek olvasottságát úgy kiszámítani, hogy a példányszámot hárommal megszorozzák. Ráadásul most éppen a Bombagyárhoz hasonló olvasottságot produkáló Szent Korona Rádió oldalán válaszolok neked, hogy lásd, mi a különbség köztünk. Míg te 2-3 éve szórakoztatod a radikális tábort (ahová lényegében 2006 ősze óta sorolódtál be), addig én az elmúlt 15 esztendőben tudatosan, szívós munkával felépítettem egy jól szervezett ifjúsági mozgalmat, ráadásul nem a mai gúnyhatárok keretein belül, hanem 324 411 négyzetkilométeren. S, ennek a mozgalomnak bizony vannak pillérei, a Magyar Jelen, de a Magyar Sziget, vagy a Remény Háza sincsen egyedül. Egyébként nálam nem a mennyiségen van a hangsúly, hanem a minőségen, ezért igyekszem 7-8 éve megtalálni a legkitűnőbb fiatalokat. Ezért kár számháborúznunk, mert látod, ez is liberális hozzáállás.

Számomra a minőség a fontos, neked a mennyiség. S, még valami… Én a cikkemben tényeket közöltem, politikai, ideológiai nézetkülönbségeinkre világítottam rá, egyben emlékeztettem néhány dologra a tisztelt publikumot, mert a nép bizony nagyon gyorsan felejt, amikor politikai választásokról van szó. S, te lettél most pártpolitikus, nem én. Emiatt jobban kéne tűrnöd a kritikát, mert te népszerűségre törekszel (választásokon csak úgy lehet nyerni), engem viszont ez már nem érdekel. Tény, hogy bohócnak öltöztél, és kimentél meggyalázni Budapest hős védőinek emlékét. Tény, hogy műpénisszel a kezedben mentél médiaszereplésre Szálasi mártírhalálának napján. Attól, mert valaki nem követi Szálasit, még nem gyalázhatja meg az emlékét éppen azon a napon, amikor a legrútabb kommunista söpredék kivégezte. Legalábbis közöttünk. Erre te most még rátettél egy lapáttal, amikor a Szent Koronára tett esküjét gúnyosan “beszélgetésnek” nevezted. Még jó, hogy nem nevezted rögtön a Szent Koronát micisapkának.

A tényekre te személyeskedéssel, fröcsögéssel és sértegetéssel válaszoltál, tények nélkül. S, mivel engem, valamint bajtársaimat is nyilvánosan sértegettél, mi a “XIX. századból itt felejtettek”, XIX. századi módon veszünk elégtételt, úriemberekhez méltóan. Ha már úgyis “szűkülő kör” vagyunk, nyilván ki mersz állni velünk, mint férfi a férfival egy előre egyeztetett helyszínen és időben. Amennyiben az a kör, akikre én bármikor, bármilyen helyzetben számíthatok, mégsem szűkült volna akkorára, mint akik téged elkísérnének, még nagyvonalú is leszek, s a létszámot te választhatod meg. Ha így sem jó, akkor kettesben is lejátszhatjuk, bár ebben az esetben sommás véleményeddel ellentétben mégis felértékelődik az általad többször lehülyézett, szűkülő körnek nevezett csapatunk. Mivel az interneten névtelenül, ritkább esetben névvel vállalt verbális keménykedések és sértegetések éppen ennek a liberális kornak, a 21. századnak a sajátja, bármiféle további sértegetés helyett azt kérem, hogy a fentiek szerint rendezd velünk vagy velem a gondjaidat.

Egyébként pedig igazad van, mi tényleg a múltban élünk, hiszen mi, mucsai parasztok tiszteljük őseink viseletét, a Szent Korona alkotmányát fogadjuk el, a trianoni határokat nem létezőként kezeljük, gyermekeket nemzünk, akiket magyar szellemben nevelünk. Ráadásul nemcsak az állig felfegyverzett szerb hivatásos katonákkal karikás ostorokkal szembeszálló Rózsa Sándorékat, de még azokat a szamurájokat is tiszteljük, akik puszta kardokkal szálltak szembe az új, szabadkőműves, liberális világot hozó, lőfegyverekkel felszerelkezett hadsereggel. Tesszük mindezt azért, mert ragaszkodunk a legősibb hagyományokhoz. Ilyenek vagyunk mi, a “XIX. századból itt felejtettek“.

Toroczkai László

SZIVA BALÁZS VÁLASZA: 

Szia Tomcat!

A Toroczkai Lacival folytatott nyilvános vitádban az én nevemet is felemlegetted. Ezért írok!

Te ugyan nem a focipályák környékéről jöttél, de én igen és arrafelé az a szokás, hogy mindenki kiáll saját magáért, és ha véleménye van nem mások neve mögé bújva adja elő azt.

A rám való hivatkozásod főleg annak fényében lep meg, hogy bár életünkben már négyszer beszéltünk egymással, sőt egy alkalommal a rádióműsorodba is meghívtál (ahol korrektül viselkedtél), de idén tavasszal még a zenekarom nevét sem volt szabad leírni az internetes oldaladon, egy tavaly október 22-ei éles szóváltás miatt. Akkor pont azok kértek meg minket arra, hogy ne legyünk veled ellenségesek, akiket ma leszólsz.

Ha valóban érdekel a véleményem, a HVIM és Toroczkai tevékenységét kritizálni szíved joga, de semmibe venni és pocskondiázni számomra elfogadhatatlan, mint ahogy a Várból való kitörés hősi halottjainak közvetett kigúnyolása is az.

Hazafias üdvözlettel,
Sziva Balázs
Romantikus Erőszak, Aryan Greens Ferencváros

Z. KÁRPÁT DÁNIEL LEVELE: 

Kedves Tamás!

Szeretném leszögezni, hogy a nemzeti oldal keretein belül soha nem voltam híve a nyílt üzengetésnek, meglátásom szerint a problémákat házon belül kell rendezni. Ezért a levélváltásokat is rossz szájízzel olvasom. Az pedig kimondottan kényelmetlenül érint, hogy az én nevem is szerepel a sorok között, hiszen nem titok: évek óta kimondottan jó viszonyt ápolok Lacival, és jó ideje veled is. Vallom, hogy mind a kettőtökre szükség van a radikálisok között, más-más minőségben. Ha problémátok van, álljatok fel, rendezzétek le, úgy érzem, a nyilvános vita kegyetlenül rontja a morált.
Ahogy a Bombagyárra nagy szükség van (és mindig csak segítette az én munkámat), úgy a lapunkat olvasva láthatod, hogy a HVIM nálunk folyamatos vendég, ahogy a Remény Háza program is szívügyem. Akkor is, ha sok jelenséggel én sem értek egyet. Ezért, mivel a vitátokban pártatlan vagyok, leszámítva, hogy mindenkin követelem az összezárást, egységet, arra kérlek, hogy rendezzétek az ügyet férfi módra, négyszemközt.

Szebb Jövőt
Z. Kárpát Dániel

By SoDI

/ bemutatkozás / 

Üdvözöllek.

Miután talán úgy találtál ide, hogy jó néhány olyan mondatot olvastál, ami az én folyamatos írói munkásságomnak a haragosabb és provokatívabb szeleteinek egy rosszindulatúan válogatott része, így nyilván már e sorok olvasása közben be vagyok skatulyázva egy szűk körbe, melyből ettől kezdve szinte lehetetlen kitörnöm.

Ennek ellenére arra szeretnélek kérni, hogy olvasd végig az alábbi szöveget, mert ez talán mélyebb betekintést enged abba, hogy mi mentén szerveződik az ezen az oldalon bátor nyíltsággal felvállalt közírói identitásom.

Mindenekelőtt szeretnék néhány elvet axiómaként lefektetni, és ezzel együtt jelzem, hogy ha valakinek amiatt vannak ellenérzései velem kapcsolatban, hogy ezek bármelyikével nem tud egyetérteni, akkor fájdalom, de az illetővel soha nem fogom, és így nem is akarhatom megértetni magamat.

Tehát az alábbiak lennének azok az alapelvek, melyekből kiindulnék:

1. Egy szakterületet mindig elsősorban az adott téma legautentikusabb szakértőjének kutatási eredményein keresztül érdemes szemlélni.
2. Jogos igény mindenki részéről, hogy egy olyan országban éljen, ahol megbízhatóan működik a jogbiztonság elve.
3. Ahogy a liberális- illetve antifasiszta minimum fogalma helyénvaló lehet a társadalmi közbeszédben, egy európai nemzetállamon belül ugyanúgy és ugyanannyira a patrióta (és NEM soviniszta) minimum is releváns igény lehet mindenkivel szemben. Ugyanis aki nem vak, az látja, hogy ez közel sem összeegyeztethetetlen a kisebbségi kultúrák ápolásának jogával, elvégre a saját hagyományok követésének tolerálása még nem zárja ki a nagyobb közösségi tér alapvető értékeinek minimális tiszteletét.
4. A következmények nélküli ország titulusa elmaradott banánköztársaságokhoz illik, egy ezeréves európai kultúrállamban viszont elfogadhatatlan, ezért valamennyire jogos az ingerültség mindenki részéről, aki a hazai közéletben rendszeresen ennek ellenkezőjét tapasztalja.
5. Önmagában egy politikai eszmerendszer kritikája akkor sem rasszizmus, vagy bármiféle xenofóbia, ha az adott irányzat követőinél általában némileg túlreprezentált valamely etnikailag körülhatárolható kör.
6. A provokatív írói vagy egyéb művészeti munkásság nem csak akkor értékelhető egyéni teljesítményként (esetleg színvonal hiányában: erre irányuló próbálkozásként), ha liberális, vagy antiklerikális alapokon nyugszik, hanem akkor is, ha az előzőek kritikáját valósítja meg.
7. Elfogadható, ha ugyanannak a gondolatnak a leírásához jelentősen eltérő környezetben más és más retorikai eszköztár tartozik. Máshogy fogalmazunk a vacsoraasztalnál, és máshogy egy talponállóban, még akkor is, ha ugyanaz a téma.

A fentiek tükrében nézzük meg, hogy valóban mélyen vállalhatatlan-e, amit én itt képviselni próbálok.

• Szetey-montázs ügy

Ahogy a készülő kissendrefarkas.hu szövegtervezetében is írom: 

Ez a kép persze egyben határozott politikai állásfoglalás is volt, de remélem, önmagában ez nem lehet ok a szégyenkezésre, elvégre a normális közbeszédben úgy a helyes, ha (a vállalható határokon belül) mindenkinek megvan a maga határozott véleménye, legyen ez akár a liberalizmus mai arcával kapcsolatos józan, esetenként merészen provokatív kritika.

• „Bolsevik patkányok” és a „lámpavas”

Veres János fiainak ismert maffiabotránya kapcsán valóban igen sarkos politikai véleményt fogalmaztam meg, azonban önmagában ezzel kapcslatban még nem feltétlenül érezném szükségét a szégyenkezésnek, hiszen egy plurális demokráciában a különféle nézetek ütközése igazán gyönyörű jelenség, és ez egészen addig az élet természetes velejárójaként kezelendő, amíg nem hajlik át valóban durva szélsőségekbe (pl. nyílt rasszizmusba).

Szerintem leszögezhetjük, hogy amennyiben egyértelműen az látható: bizonyos körökben semmilyen bűnnek sincs érdemi következménye, akkor ez joggal háborítja fel az átlagembereket, így engem is.

Az általam ennek leírására használt retorika viszont ezen a ponton valóban átütötte a szalonképességi korlátot: ezt én egy pillanatig sem tagadtam. Azonban, ha megnézzük azt, hogy ezek a gondolataim milyen kontextusban születtek, az máris erősen árnyalja a képet.

Ez a blog itt egy szűk szubkulturális közönségnek szól, éppen ezért az ő elvárásaiknak megfelelően igyekszem megfogalmazni a véleményeimet. Ilyenformán az évek során olyanná alakult ez a személyes webnapló, mint egy sörszagú kocsmaasztal. Mit tudjuk, egy kocsmában a használt szófordulatok nem mindig alkalmasak az adott helyszíntől elvonatkoztatva bármilyen más környezetben történő felhasználásra.

A magam részéről éppen ezért érzem kiemelkedően aljas, sunyi, és tisztességtelen eljárásnak azt, hogy ha valaki olyan környezetben igyekszik szembesíteni engem a nagyobb közönség előtt vállalhatatlan, de a maga eldugott zugában érthető formában megfogalmazott kifejezésekkel, ahova azok a legkevésbé sem valóak.

(Értem ezalatt az egyetemi csoporttársaimnak kiküldött körleveleket, vagyis az egymáshoz nem passzoló kontextusok etikátlan párosítását).

• A kocsmaasztal kocsmaasztal, az egyetem pedig egyetem. A kocsmaasztal akkor is kocsmaasztal, ha naponta ezrek ülnek le mellé. Az egyetem pedig akkor is egyetem, ha a kocsmaasztal mellől ülnek be oda.

• Holokauszt-tagadás
  (Holokauszt-revizionizmus)

Miután terjedelmi okokból ennek a szerteágazó témának itt nem lehet igényes összefoglalását nyújtani, röviden csak felsorolnám azokat a tényeket a holokauszttal kapcsolatban, amivel minden normális ember egyetért, így amit természetesen én sem tagadtam soha.

Tehát a TÉNYEK:

• A németek a II. Világháború ideje alatt rengeteg ártatlan embert gyűjtöttek koncentrációs táborokba.
• Ezeken a helyeken sokszor szörnyű körülmények uralkodtak, ami nagyon sok ártatlan ember halálát okozta.
• Mindenki, aki egy ilyen táborban, vagy bárhol máshol ártatlan életek kioltásáért felelős, egy utolsó gazember, aki nem érdemelhet könyörületet.
• Etnikai alapon bebörtönözni, megsebesíteni, vagy megölni bárkit, teljességgel elfogadhatatlan; kövesse el ezt bárki, bármilyen korban, és bármilyen körülmények között.

A nézeteltérések a fősodrú történészi álláspontok, és a velük vitatkozók között mindössze olyan marginális részletkérdésekben merülnek fel, mint számadatok, a táborokba gyűjtés pontos motivációi, az egyes épületek pontos funkciói, a kialakult, emberéletet követelő állapotok szándékossága, vagy logisztikai okokra visszavezethető volta, a kegyetlenkedő bűnözők elítélésére vonatkozó náci igyekezet létezése illetve erőssége, valamint hogy mindez relativizálható-e a szovjetek gulágjainak, avagy a USA saját japán etnikumú állampolgárait összegyűjtő létesítményeinek tekintetében, vagy sem.

Akárki akármit is gondol a fenti kérdésekről, abban mindenki egyetért, hogy hasonló szörnyűségnek még egyszer nem szabad előfordulnia az emberiség történetében.

Szerintem ez a lényeg, és ezt kell mindig észben tartani.

Ebből a szempontból viszont jóformán mellékes, hogy a felsorolt vitás pontokról ki mit gondol, ugyanis úgy hiszem, hogy mindig az emberség, a rasszizmus elítélése, és a humánum az, aminek fontosnak kell lennie.

• Antiszemitizmus

Nagyon röviden: nem vagyok antiszemita, soha nem voltam az, és nem is szeretem az antiszemitákat. Mindössze a cionizmussal, mint politikai irányzattal kapcsolatban vagyok erősen kritikus. Hiszem ugyanis, hogy hiba volt visszavonni azt a néhai ENSZ határozatot, mely megállapította, hogy ez egy rasszista, kirekesztő eszme.

Ezzel persze lehet (és egy demokráciában kell is) vitatkozni, de az ennek ellenére is tény, hogy politikai eszmerendszerekkel szemben a személyes ellenérzések megfogalmazása nem több és nem kevesebb, mint a társadalmilag aktív ember egyik legjellemzőbb sajátossága.

• Szálasi Ferencről

Azt a történelmi tényt, miszerint még abban az időben is, amikor Budapest lakossága szabályosan éhezett, Szálasi Ferenc gondoskodott róla, hogy a város ellása élelemmel a gettó lakóit, nem én állítom, hanem Karsai László történész, egyetemi tanár; az adott korszak egyik legautentikusabb kutatója.

Ilyenformán azt, amit Karsai László mond, szerintem illik tényként elfogadni.

• Lásd: Echo TV interjú Karsai Lászlóval
  (videó)

Ugyanő mondja azt is, hogy Szálasi Ferenc nem akarta megölni, kiirtani a zsidókat, sőt, a német nyomással szemben határozottan a deportálások ellen volt - akárcsak Horthy.

Hogy Szálasi elítélte a hitleri fajelméletet, szintén nem én állítom, hanem saját maga nyilatkozott így a népbírósági tárgyalásán. Azt is ő maga mondta egyik kihallgatása alkalmával, hogy a zsidó lakossággal szembeni rémtettekről ő is megdöbbenéssel és felháborodással értesült, sőt, el sem akarja hinni, hogy ilyesmik megtörténtek.

Kár vitatni, ugyanis pontosan ezek szerepelnek a tárgyalási jegyzőkönyvekben.

És bár Szálasi szavainak hitelességén valóban lehet vitatkozni, de akkor, amikor gyakorlatilag a biztos halál várt rá, nem tűnik valószínűnek, hogy letagadta volna a személyes szerepét az 1944 telén történtekkel kapcsolatban; már csak azért sem, mert minden egyéb vonatkozásban a népbírósági tárgyalása ideje alatt is következetesen kitartott saját eszmerendszere mellett.

Az, hogy én ezt így látom logikusnak, szerintem önmagában még nem tesz elfogulttá az adott történelmi időszak bármely ideológiájának irányában, elvégre logikus érvek mentén meggyőzhető lennék akár ezeknek az ellenkezőjéről is. Az egyetlen probléma, hogy még nem találkoztam olyan érvrendszerrel, ami alkalmas lenne erre - de ez talán csak azért van, mert nem kerestem ezeket elég kitartóan.

• Átlag elsőgenerációs reálértelmiségi

Egyszer egy bővebb szövegkörnyezeten belül úgy fogalmaztam, hogy ők úgymond 'szarból vannak'. Ez túl sok kommentárt nem érdemel, ugyanis nagyon egyszerű magyarázat van rá, miért vetemedtem ennek a leírására.

Néhány olvasó-kommentelő, aki szaktársamnak mondja magát, az utóbbi hónapokban folyamatosan ide járt, és minden témát szétszemetelt a személyeskedő megjegyzéseivel. Erre válaszul valami olyan dolgot akartam megfogalmazni, amivel képes lehetek speciálisan rájuk célozni, és személy szerint őket megsérteni. Ez a jelek szerint sikerült is, miután a mai napig rendszeresen felemlegetik, mennyire szíven ütötte őket ez a mondatom.  Ezt éppen ezért egy sajátos kommunikációs sikernek élem meg azóta is. :)

• György Péter „becsmérlése”

Ezt röviden úgy is lezárhatnám, hogy „a kurzusai felvétele előtt ha így is lett volna: na és? :)”, de ennél azért megpróbálok bővebb lenni. :)  Már csak azért is, mert ahogy visszaolvasok, nem írtam róla valóban sértőt soha (akármilyen meglepő ez talán még saját magam számára is).

Elsőként 2007 áprilisában említettem meg a személyét, amikor az MTV ostromnál összegyűjtött élményeimről írtam. Így hangzott az ominózus mondat:

„Nem vonom kétségbe, hogy Toroczkai mellett még volt néhány ember az MTV székháznál, aki szintén hitt abban, hogy kitört a forradalom, de nekem még a lángoló autók tűzének melegénél is csak az járt az eszemben, hogy vajon az a György Péter, aki korábban méltatta a Párizs külvárosában zavargó bevándorló-ivadékokat, most hogyan fogja ugyanezt kommunikálni az ÉS hasábjain.”

Ez a mondat sértő lenne ránézve? Nem hiszem. Használok itt egy erős kifejezést (bevándorló-ivadék), de véletlenül sem őrá vonatkoztatva.

A következő alkalom, amikor megemlítettem György Péter urat, az a Móricka cigányképregényes számával kapcsolatban volt.

„Ne feledjük: gonoszok szájából a gyalázkodás dicséretnek számít! :) Amit ezek az urak szidnak, az csak jó lehet. :))” 

Itt csupán erre a latin szólásra utalok: „A malis vituperari laus est”.

A 'gonosz' jelzőt tehát egyöntetűen és általánosan mindenkire használom, aki elítélően nyilatkozik a képregényről. Ezzel is humorosan arra próbáltam utalni, hogy éppen a tiltakozók csináltak kiváló reklámot az újságnak. (Hogy ez szerintem negatív körülmény-e, azt most ne érintsük.)

Úgy gondolom tehát, hogy ez ilyen környezetben alkalmatlan lehet arra, hogy bárki is személyesen magára vegye, azonban, ha esetleg tévednék ebben; arra az esetre megjegyezném: eddig még soha nem írtam, hogy megfelelő helyzetben feltétlenül elzárkózónak kívánok mutatkozni egy esetleges megkövetés vonatkozásában - még ha pillanatnyilag indokolatlannak gondolom is.

A legutolsó példa pedig igazán nevetséges... Amiről szó van, az a Kurucos ürülék-díjas szavazásomnál egy darab letakart fekália a kép valamelyik sarkában.

Ezzel kapcsolatban két dolgot szögeznék le, amiben határozottan hiszek.

1. Egy sajtóhír humoros illusztrálása önmagában nem sértegetés, szóljon az ominózus sajtóhír bármiről is.
2. Arról. hogy a szavazáson a 'hajrá' opció nyert 55%-kal, amit a 'nekünk pont kapóra jön ez a pénz' opció követ a maga 20%-ával, én igazán nem tehetek. A kiegyensúlyozottságra vonatkozó igyekezetemet kiválóan jelzi, hogy a 'terrorizmus elleni harc jegyében hétfőn első dolgom lesz feljelentést tenni az uszító bűnözők ellen' opciót is választhatóvá tettem. Az már igazán nem az én hibám, hogy ez a lehetőség 5%-kal az utolsó lett. Ezért, kérem szépen, csakis az a nagyérdemű közönség a hibás, amelyik fasiszta módon szavazott. :)

Végezetül még egyszer: szeretném hinni, hogy a társadalmi és közéleti szatíra műfaja értéksemleges is lehet, így nem számít hibának, ha valaki a szokásostól eltérő irányban él velük.

Na, röviden ennyi lenne, amit el akartam mondani. 

Bármilyen kérdésre nagyon szívesen válaszolok a  e-mail címen. vagy a  mobilszámon (utóbbin estefele).

BY SoDI

Íme a David Cole féle holokauszt-revizionista film harmadik része.

• Első rész
• Második rész

Ha nem megy a fenti videó, kattints ide!

By SoDI

Kapcsolódó:

• Az igazság a Pesten Dunába lőtt zsidókról
• Tény: Szálasi meg akarta menteni a zsidókat

valamint...

• SoDI: Holokauszt napon jártam

Íme a David Cole féle videó második része!

• Első rész
• Harmadik rész

Ha nem megy a fenti videó, kattints ide!

By SoDI 

Kapcsolódó:

• Az igazság a Pesten Dunába lőtt zsidókról
• Tény: Szálasi meg akarta menteni a zsidókat

valamint...

• SoDI: Holokauszt napon jártam

Ismét egy részlet David Cole, amerikai zsidó történésztől.

Köszönöm Góliátnak, hogy felhívta rá a figyelmemet. :)

• Második rész
• Harmadik rész

Ha nem megy a fenti videó, kattints ide!

By SoDI

Kapcsolódó videók:

• David Cole az állítólagos gázkamrákról
• Az igazság a Pesten Dunába lőtt zsidókról
• Tény: Szálasi meg akarta menteni a zsidókat

valamint...

• SoDI: Holokauszt napon jártam

Ma délelőtt, amikor felébredtem, olyan gyönyörű programajánlót olvastam a Nácivadászoknál, hogy úgy döntöttem, ha már úgy is szabad a délutánom, elmászok rá.

Az alábbi program keltette fel a figyelmemet:

14.30 - Tolerancia és befogadás a roma diákok szemével - workshop a pécsi Gandhi Gimnázium és a magyarmecskei Általános Iskola diákjaival.

 A Holokauszt emlékközpont honlapján részletesebb leírást is találtam:

Heindl Péter tanár, általános iskolás tanítványaival hónapok óta kutatja Magyarmecskén a falu hajdani zsidó lakosainak a sorsát, a baranyai Magyarmecskén . A kiindulópont egy családi albumból váratlanul előkerült fénykép volt: a tizenéves Lilit ábrázolta, aki ’44‐ben – a többi zsidó lakossal együtt – nyomtalanul eltűnt a faluból. Heindl Péter és ifjú csapata ‐ kiterjedt nyomozásba fogott, és most már egyre több mozaikdarabkát tudnak egymás mellé illeszteni, és több mint hatvan év múltán, lassan kezd kirajzolódni előttük a kép… A roma gyerekek kutatása nagyban hozzájárult, hogy a 11 zsidó holokauszt áldozat emléktáblát kap augusztus 8‐án, délelőtt 11 órakor, a Falunapon Magyarmecskén. A diákok „botlatókövet” is állítanak majd Lili emlékére: a kő és a réztábla árát is maguk gyűjtötték össze.

A műhelybeszélgetés arról is szól majd, miért fontos megőrizni az egykori zsidó közösség emlékét, miért kell megemlékezni a tragédiáról, és miképpen kell szembenézni a múlttal azért, hogy hasonló tragédia soha többé ne fordulhasson elő. A beszélgetésen részt vesz a pécsi Gandhi Közalapítványi Gimnázium néhány diákja is: közülük két hátrányos helyzetű, roma diáknak lehetősége nyílt, hogy elnyerjen egy négy éves ösztöndíjat a University of Texas amerikai egyetemre.

Nosza, előkotortam a vastag keretes szemüvegemet, amivel jól el lehet játszani az ostoba bölcsész zsidót, és megindultam a Páva utca felé, mert ez szórakoztatóbb műsornak ígérkezett bármilyen mozinál.

Miután sikerült korán érkeznem, kicsit körülnéztem a kiállításon, ami abból a szempontból korrektnek tűnt, hogy sehol sem találtam kitalált gázkamrákra vonatkozó állítást, és a kivetítőkön is pusztán megszokott háborús áldozatokat, illetve az éhezéstől lesoványodott táborlakókat lehetett látni; teszem hozzá: abból az időből, amikor már a táboron kívüli polgári lakosság is javában éhezett.

A múzeum berendezésén látszódott, hogy egyáltalán nem spóroltak semmivel. Míg a legtöbb helyen általában ócska műanyag, vagy faszékre ültetik le egy-egy előadóterem hallgatóságát, itt kényelmes fotel jutott mindenkinek, melyhez az érzékenyebbek külön puha ülőpárnát is kérhettek. Szintén megdöbbentően jó minőségű volt az érintőképernyős prezentációs pultok éles és tiszta képe; tehát egyértelmű volt: valahogy itt mindenre jutott pénz.

Érdemes lehet különben utána járni, hogy honnan szerezték meg azokat a nagy felbontású felvételeket Szálasi hazahozataláról, és a peréről, melyeket itt fülhallgató segítségével élvezhet a szórakozni vágyó közönség. A YouTube-on mindenhol ugyanazok a szutyok filmhíradó-részletek keringenek, amikor Szálasira keres rá az ember, így igencsak megdöbbentő volt látni, hogy bizony léteznek egészen kiváló anyagok is az akkor történtekről. Ej, pedig milyen klassz videóklippeket lehetne összevágni ezekből a képekből egynémely nemzeti zenekar zenéje alá!

A felvilágosító szövegek szintén viszonylag helyénvalónak tűntek nekem; már természetesen ha eltekintünk attól az ócska magyarellenes utálattól, ami nyomán a kiállítás tervezője szükségét érezte lépten-nyomon megemlíteni, hogy a magyar lakosság annak idején a tiltakozás legapróbb jele nélkül nézte végig a kisebbségek deportálását. (Mégis mi a francot csinálhattak volna? Háború volt.)

Annak a megemlítése, hogy ennek ellenére sokan voltak, akik zsidókat bújtattak, illetve diplomáciai úton kiharcolták a védett zsidó intézményét, szintén korrektnek tekinthető, ha ugyanezt megint csak nem rondították volna el azzal a mondattal, miszerint a katolikus egyház nem tiltakozott elég erélyesen a deportálások ellen (dehogynem: a kikeresztelkedett zsidókat minden erejükkel védelmezni próbálták).

Ugyanígy enyhe történelemhamisításnak tűnt, hogy amíg a zsidómentők részéről erősen túldramatizálják a Cionista Szövetség korabeli szerepét, Szálasi Ferencet már a bűnösök között említik meg, annak ellenére, hogy tény: még abban az időben is, amikor Budapest lakossága szabályosan éhezett, Szálasi gondoskodott róla, hogy a város ellása élelemmel a gettó lakóit. (erről bővebben itt).

Ezután az, hogy a zsidómentők között azt a Horthy Miklóst, akinek a hazai zsidóság a legtöbbet köszönheti, és ezért hálával tartozna neki, szintén meg sem említik, már egyáltalán nem volt meglepő. (Bár ennek ellenére egy kicsit fájó a hálátlanságnak ez a szintje.)

Különben, ahogy folytattam utamat, a tárlat egyik termében, ami első látásra zsinagógának tűnt, egy picit zavarba is jöttem. Mondom, hoppá, hé-hé-hé, mi a franc van, én ILYEN helyre nem akartam jönni, vazze. Még Nike baseball sapka sincs nálam, vagy valami. :)

Maga a meghirdetett beszélgetés szintén kicsit zavarba ejtően kezdődött, amikor is a Gandhi gimnázium nevében egy feltűnően világos bőrű, szőkés hajú fiatalember kezdett az iskolájáról beszélni, valamint arról, hogy milyen jó ott tanulni. Később erre azt a magyarázatot adta, hogy ő ugyan csak az egyik nagyszülője révén roma, de büszke, hogy ebbe a suliba járhat, mert itt úgy érzi, hogy teljes egészében roma lehet. Mit is lehet erre mondani? Egészségére! ;P

Ugyanő beszélt még arról is, hogy a Raiffeisen Bank támogatásának köszönhetően a Texasi Egyetemre már biztos az ösztöndíjuk, de ők ennek ellenére a Hardvardról álmodoznak, ami azért jelent újabb mecénások csatlakozása nélkül gondot, mert ott egy félév 60 ezer dollárba kerül. Arról, hogy a pénz megléte még kevés, hiszen még hátrányos helyzetű külföldi pályázóként is teljesíteni kell egy bizonyos felvételi követelményt, nem esett szó.

A fiatalember külsőségeiben is cigány hölgytársa ezután azt ecsetelte, hogy mennyire izgalmas volt számára a Holokauszt témájának a kutatása, és azt tervezi, hogy különbözeti vizsgával emelt szinten is leteszi a tantárgyat. Nem igazán tudom, mi mindent lehet előadni a témában, hogy ez külön érettségi tantárgy lehessen, de gyanítom, ez is valami hasonló kamumegoldás lehet, mint amikor én annak idején az informatikát választottam érettségi tárgyamnak.

Velük átellenes oldalon két roma fiatalember ült, akikről azt tudhattuk meg, hogy a magyarmecskei iskola nyolcadik osztályos diákjai; annak ellenére, hogy nekem első látásra inkább 25 év körüli, kisportolt biztonsági embereknek tűntek. Mitagadás, nekem nem úgy rémlik, hogy így néz ki egy 14 éves gyerek, de ez biztos csak azért van, mert régen láttam már olyat. :)

Ezek a fiúk elmondták, hogy nemrég valamiért érdekelni kezdte őket, milyen zsidó emberek élnek a falujukban, és mit tudnak előadni a második világháborús emlékeikről. Állításuk szerint ez hirtelen ötlet volt a részükről, de én valahogy úgy sejtem, hogy inkább Heindl tanár úr inspirálására döntöttek így. Ezt a feltevésemet némileg megerősítette, hogy miután ezek a diákok erősen szűkszavúnak bizonyultak, az idő nagy részében helyettük is Heindl úr beszélt.

Itt meghallgathattunk egy érdekfeszítő menekülési történetet, amit nemrég egy idős bácsi mesélt el a gyerekeknek. Különben megfigyeltétek már, hogy minden túlélő csodálatos, és kalandos történeteket mesél azokból az időkből? Hiába no, nem csoda, hogy ennek a rengeteg izgalmas kalandnak a történetét alig győzik feldolgozni a hollywoodi filmgyárosok.

Megtudhattuk, hogy miután a csendőrök egyik nap éjjel 3-kor elhurcolták az embereket, a barcsi gyűjtőtáborban megkérdezték a zsidóktól, hogy kinek van szakmunkás tapasztalata. Nem nagyon volt jelentkező. (milyen meglepő). Bár a mi kedves bácsink ilyesmivel sem büszkélkedhetett, hiszen korábban csak kereskedelmi iskolát végzett (ismét csak: milyen meglepő :)), de mivel jó haverságban volt a szomszédban lakó villanyszerelő gyerekkel, és így ellesett tőle néhány szakmai fogást, úgy döntött, hogy hazudni fog (újabb meglepő fordulat), és kiadta magát villanyszerelőnek, lesz ami lesz. Így került munkaszolgálatra koncentrációs tábor helyett, ahonnan viszonylag könnyen tudott megszökni, hogy utána szülőfalujában a kedves ismerősei a padlásokon bújtathassák.

A kedves bácsival folytatott beszélgetések után döntöttek úgy az iskola diákjai, hogy felkeresik a helyi temetőt, és ha találnak zsidó sírt, akkor rendbe rakják. Elmondták továbbá, hogy nemsokára közös programot is szerveznek a budapesti Lauder iskola zsidó diákjaival, ahol együtt fognak DOLGOZNI a sírok rendbetételén. Ez kétség kívül egész viccesen hangzik, ezért izgatottan várjuk róla a webes galériát. :)

A hallgatósági kérdések között felvetődött a kérdés, hogy miként látja Heindl tanár úr: jó úton halad-e a roma integráció kérdése. Erre ő azt az ellentmondásos példát hozta fel, hogy sajnos ez hosszabb folyamat, mert ha kapnak is munkát a cigányok, miután többségükben iskolázatlanok, csak megalázó feladatokra alkalmazzák őket, sokszor napi 12 órás munkára (jaj, megszakad a szívem).

Egy idős zsidó hölgy megpróbált a rasszizmusról beszélni, utalva egy állítólagos Index cikkre, ahol egy nemrégiben megtörtént, fiatalok közötti gyilkosság kapcsán az egyik iskolaigazgató ormótlan rasszista szöveget adott elő. (Szörnyű: a rasszisták már az igazgatói irodákban vannak.) A terem másik végében egy hasonszőrű társa jól egyetértett vele: és ez nekik így nagyon jó volt, mára is kirasszistázták magukat. (Ez olyasmi lehet, mint amikor jobboldali rendezvényen egy-két injekciós kiéli magát, mert végre önfeledten zsidózhat... Ez itt ugyanaz, csak ellenkező előjellel).

Az egyórás beszélgetés végén kezdődött volna valami holokamu film levetítése is, de azt én már nem vártam meg. Az érdeklődésnek és az önsanyargatásnak is vannak ugyanis határai.

Mindent összevetve szórakoztató délutáni program volt, de azért a Terror Házába többet fogok járni.

By SoDI

• Ui.: Most szombat volt. A közönség hogy a francba tudott eljönni erre a cuccra? :))

Ha jól emlékszem, a blogom közel két éves, aktív működése során még soha nem szerepelt itt olyan írás, amiben annak okait fejtegettem volna, hogy miért vagyok én nemzeti gondolkodású fiatal, és miért érzek határozott, politikai irányultságú ellenszenvet mindazokkal szemben, akik bármilyen módon is támadják, illetve gúnyolják a hazájukért aggódó, és érte tenni is hajlandó magyarokat.

Egy hasonló összeállításnál általában fel szokás sorolni népünk történelmi erényeit, a gazdag kultúrát, a családvédelmet, a közösségi szellemet, és egyéb, magasztos gondolatokat. Ez alapvető ennél a témánál, azonban ezt a részt én most mégis átugranám, elvégre ha megfeszülnék se tudnám mindezt olyan mélyenszántón megfogalmazni, mint ahogyan azt néhány napja Tor Salquist barátunk tette.

Mindezek helyett inkább azokból a rágalmakból indulnék ki, melyeket az ellenségeink előszeretettel ragasztanak ránk; sorra cáfolva meg mindet, így világítva rá, hogy miért az a világnézet, és elkötelezettség a legmagasabb rendű eszme mind közül, amit mi a nemzeti oldalon képviselünk.

Leggyakrabban ugye velünk szemben a szélsőségesség vádja hangzik el. Hogy fel tudjuk térképezni, mit jelent ez a szó, a legjobb az, ha felsorolásszerűen adunk rá nyolc példát...

Normálisan gondolkodó embernek  az alábbiakat illik szélsőségességnek tekintenie:

1. Rasszizmus (egyes embercsoportok egészének megbélyegzése, és kirekesztése kizárólag tagjainak genetikai tulajdonságai, külső jegyei alapján)
2. Cionizmus (a zsidó állam megerősödésének felszíni gondolata mögött rejtetten a zsidó felsőbbrendűség elvére épülő rasszista, kirekesztő eszme; közelebbről tehát az előbbi pontnak, a fajgyűlöletnek egy alfaja)
3. Antiszemitizmus (olyan faji, illetve  kulturális alapú zsidógyűlölet, ami túlmutat a politikai alapú anticionizmuson, és a józan, teológiai indíttatású antijudaizmuson.)
• A faji alapú szűrő elvetése persze még nem jelenti azt, hogy tudományos érdekességként ne lenne szalonképes - szigorúan a fajelméletre hajazó következtetések nélkül - a zsidósággal kapcsolatban bizonyos statisztikai tényeket, és ezek esetleges genetikai vonatkozásait említeni, mint ahogy Bloginra utalva itt én is teszem.
4. Neonácizmus (olyan nyugati szubkultúra, mely gyakorlatában, retorikájában, és szellemiségében elég távol áll a hagyományos nemzetiszocialista szellemtől ahhoz, hogy tény legyen vele kapcsolatban: akár még Hitler vagy Szálasi is elsőként rohanna elhatárolódni a tagjaitól)
5. Internacionalizmus (olyan szemlélet, ami a nemzeteket a múlt csökevényeinek tartja, vagyis a globalizáció, az egysíkú világpolgárság megszületésének zavaró gátjaként tekint rájuk)
6. Neoliberalizmus (szociálisan érzéketlen, embertelen gazdasági irányzat, ami a protestáns etika elsőbbségével érvel, vagyis magára hagyja az elesetteket, és mindazokat, akik képtelenek értéket termelni; azaz egy olyan szemlélet, ami a gazdasági racionalitás szempontja alá próbál sorolni minden kulturális és szociológiai megfontolást)
7. Libertarianizmus (a szabadságot a szabadossággal összekeverő, az évszázados társadalmi értékek felszámolásán munkálkodó destruktív eszme, melyet a gyakorlatban főként deviáns viselkedésminták propagálásakor érhetünk tetten: úgy mint droghasználat, illetve szodomisztikus perverziók bátorítása)
8. Sovinizmus (valamely nemzet abszolút elsőbbségének hirdetése más nemzetekkel szemben. Etnikai türelmetlenség, és a kisebbségek igazságtalan elnyomása jellemzi.) 

Ha megfigyeljük, a nemzeti oldal ismertebb alakjai kivétel nélkül mentesek a fenti szélsőségek mindegyikétől.

Van olyan balliberális barom például, aki Vona Gábort rasszistának nevezi. Ennek erősen ellentmond, hogy még a szélsőbaloldali Partizáninfó, vagy Nácivadász lapok is sokkalta sűrűbben használják a „cigánybűnözés” kifejezést, mint ő.

Ugyanígy vannak sokan, akik a józan Izrael-kritikánál, vagy akkor, amikor bizonyos közéleti szereplők esetén megvizsgáljuk, hogy az illető zsidó-e, rögtön antiszemitizmusról beszélnek. Az ilyen embernek ajánlom figyelmébe az elvitathatatlanul baloldali érzelmű Gerő András gondolatait, aki nemrég Friderikusz műsorában világosan kifejtette, hogy Szekeres Imre esetében igenis releváns felvetés a zsidóságát említeni, ez ugyanis szorosan hozzátartozik az ő szociológiai profiljához; vagyis annak a ténynek a kimondása, miszerint ő nyilvánvalóan azért nem szeretné a katonai tisztavatásokon ott látni a Szent Koronát, mert zsidó, még korántsem számít „zsidózásnak”, pláne nem antiszemitizmusnak.

Vannak még ezen túl olyan emberek, akik – tájékozatlanságból, vagy ártó szándéktól vezérelve  - a Domokos Endre által vezetett Vér és Becsületet (mai nevén: Pax Hungarica) neonáci szervezetnek tekintik, annak ellenére, hogy ők egyértelműen a klasszikus Hungarista elvek követőiként definiálják önmagukat. Nos, be kell vallanom, eleinte még én is bevettem ezt az ócska hazugságot Domonkos úrral, illetve a csoportjával kapcsolatban, azonban azóta már vettem a fáradtságot, és végighallgattam néhány beszédüket, illetve egyéb rendezvényeiknek az anyagait. Amikor az egyik, a Petőfi szobor tövében tartott megemlékezésükön hallottam azt a mondatot, miszerint az tesz magyarrá valakit, hogy magának érzi a magyar nemzet ügyét, és tenni is hajlandó érte, mint akként tette ezt a Petrovicsból Petőfire magyarosító költő, akkor már tudtam, hogy itt szó sincs semmiféle xenofóbiáról, illetve sovinizmusról. Ez a meggyőződésem még inkább megerősödött, amikor elmentem megnézni a 2008-as Becsület Napja nevű rendezvényüket, és megpróbáltam kihallani beszédeikből azt az idegengyűlöletet, rasszizmust, és antiszemitizmust, amivel folyamatosan rágalmazzák őket. Legnagyobb meglepetésemre azonban semmi ilyesmit nem hallottam, ehelyett csak egy gyönyörű történelmi megemlékezésnek lehettem a szem -és fültanúja, tehát józan, visszafogott, szívhez szóló, konzervatív gondolatokat hallhattam. (A helyszínen készített videóm itt tekinthető meg).

Mindezek után, ha nagyon röviden össze  kell foglalnom, hogy miért vagyok én keresztény-nemzeti érzelmű, konzervatív fiatal, akkor ezt mondanám:

• Nem azért állok itt, mert vonz a szélsőségesség, hanem épp ellenkezőleg: azért, mert kifejezetten taszít.

Miután pedig a szélsőségességet normális ember a fentebb kifejtett nyolc ponttal azonosítja, ezért logikusan adja magát, hogy igazából az áll középen, vagyis a józan ész pártján, aki ezen kilenc pont mindegyikétől egyaránt elhatárolódik. Az igazi szélsőségesek pedig azok, akik ezen pontok közül egyiket-másikat a magukénak vallják.

Határolódjunk el a szélsőségességtől, mert veszélyesek?

Bizony, én is ezt mondom. Én már megtettem. Ezért állok a nemzeti oldal, a Jobbik, a Gárda, és a '40-es évek építő hazai ideológiái mellett.

Azért, mert normális vagyok.

By SoDI

Kapcsolódó:

• SoDI: Szélsőségek?
• SoDI és a világ

Amikor az átlagember a második világháború jobboldali rendszereiről hall, legtöbbször valamilyen rasszista, gyűlölettől átitatott eszmét képzel el, melytől még az sem állt távol, hogy ártatlan zsidók ezreit lövesse a zajló Dunába. (Hogy mi az igazság ezekről az „ártatlan” zsidókról, arról már volt szó itt néhány napja, lásd ezt a rövid videót).

Ehhez képest igen zavaró ellentmondásba ütközhet az ember, ha veszi a fáradtságot, és áttanulmányozza a cionista körök által előszeretettel „vészkorszaknak” nevezett évek ideológiai alapjait képező műveket.

Az olyan tapasztalatlan olvasó számára, aki a cionliberális hazugságiparosok filmjein, és hamisított történelemkönyvein szocializálódott, leginkább az lehet a meglepő, hogy az állítólagos öncélú gyűlöletnek, és ártatlan emberek halálát elfogadó közönynek a nyomát sem találhatjuk meg ezekben az eredeti forrásokban.

• Épeszű ember elítéli a gyűlölködést? Persze!
• Annyi apró gond van csak ezzel, hogy még Szálasi Ferenc sem volt rasszista, mint ahogy azt már itt a blogon is tisztáztuk!

Mit találunk ehelyett? Építő, nemzeterősítő, emberséges, egészségesen magyar gondolatokat. A legjobb az egészben, hogy ennek felismeréséhez nem kell mást tennünk, mint megpróbálni mindenféle torz előítélet nélkül utánaolvasni a történelmi tényeknek.

SF ebbe kezdett bele minden eddiginél nagyobb lendülettel, melyről mostantól folyamatosan kíván beszámolni nektek, és bár azzal a stílussal, amivel mindezt megfogalmazza, még bőven van módja közeledni egy valódi, olvasmányosra szerkesztett irodalmi előadásmódhoz, azonban ennek ellenére is jó szívvel ajánlható minden jó érzésű magyar embernek.

Én magam csak annyit tennék hozzá, hogy ha értelmes gondolatok helyett faji alapú gyűlölködés, és sehova nem vezető sovinizmus lenne az alábbi link túloldalán, eszem ágában se lenne ajánlani, hanem elsőként határolódnék el tőle.  Így viszont, hogy ilyesmiről szó sincs, csak azt tudom mondani: tessék nyugodtan kattintani!

 SF: Miért pont hungarizmus

By SoDI

A magyarság ügyéért tenni akaró elkötelezett hazafiak balliberális kritikusai állandóan azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy mi a jogok, és a béke ellen küzdünk. Minden alkalmat megragadnak arra, hogy erőszakos felforgatóként, valamint mások szabadságjogainak eltiprójaként mutathassanak be minket.

Tóta W. Árpád már egyenesen odáig ment, hogy kifejtette: szerinte mi annak okán nem lehetünk igazi forradalmárok, hogy '48-as, vagy '56-os elődeinktől eltérően nem több szabadságot akarunk, hanem kevesebbet. A ballib zugfirkászok szerint tehát mi vagyunk a rasszisták, a gyűlölködők, az erőszakos randalírozók, Magyarország egyik legnagyobb tehertételei.

Ehhez képest nézzük a tényeket.

• Nem mi vagyunk, hanem ŐK azok, akik embertelenségükben egy éven át fizetőssé tették az egészségügyi alapellátást, rengeteg kispénzű embert zárva ki így a gyógyulásból. (Aki vitatkozni akar ezzel a megállapítással, a Corvinus holland vendégprofesszoránál tegye. /részletek itt/). Tény, hogy elképzelni sem lehet olyan utcai erőszakhullámot, mely képes lenne annyi kárt okozni, mint ami ennek az ámokfutásnak lett az eredménye. 
• Nem mi vagyunk, hanem ŐK azok, akik a magyar felsőoktatásba fizetőképesség alapján szelektáló kasztrendszert szerettek volna bevezetni /részletek/
• Nem mi vagyunk, hanem ŐK azok, akik fasiszta módon el akarják pusztítani a szólásszabadságot, akik folyamatosan arról beszélnek, hogy mi mindent kellene megtiltani, amit most a demokrácia miatt még szabad a magyaroknak /bővebben lásd a bírósági beszédemet/.

A magyar az egyik leginkább befogadó nép egész Európában.

Az igazi kirekesztőket máshol kell keresni.

Ha szeretnénk tudni, hogy hol lapulnak a szabadság ellenségei, nem kell különösebben megerőltetnünk magunkat a keresésük közben, ugyanis mindenki pontosan ismeri őket. És amikor azt mondom, hogy kivétel nélkül mindenki, cseppet sem túlzok. Elég csak megfigyelnünk a legnépszerűbb kifogásokat arra nézve, hogy egyes magyar fiatalok miért nem mernek nyíltan szembeszállni a cionliberális hatalommal.

Erről szerintem Tomcat-ék nagyon sokat tudnának mesélni a hozzájuk beérkező rengeteg levél alapján. Valaki azért fél küzdeni a magyarság ügyéért, mert még nem dolgozik, hanem tanul. Valaki azért, mert már nem tanul, hanem dolgozik. Valaki azért, mert még nincs családja, valaki pedig azért, mert már van családja. Röviden: az emberek rettegnek szembenézni a valódi veszedelemmel, mert visszafogja őket az egzisztenciális félelem. Holott valóban öntudatos magyar hazafi csak úgy lehet valaki, ha az állhatatosság olyan szintjén áll, ahol a lelke tökéletesen mentes minden hasonló, művi korláttól. Én már szerencsére sikeresen elértem erre a szinte /bővebben itt/.

Az ellenség tehát azt kívánja, hogy a magyarok ne merjenek megszólalni a cionista háttérhatalom számára kényes kérdésekben. Valaki ezt úgy éri el, hogy kifejti: szerinte például a hallgatók politikai sokszínűsége rossz színt vet némely egyetemre, ugyanis egységesen mindenkinek visszahúzódó konzumidiótának kellene lennie. Az ilyen cionista szerint vesszenek az egyéniségek /bővebben itt/.

Ha pedig mindez kevés a megfélemlítéshez, akkor a cionista zsidó a törvénytelenségtől sem riad vissza. (Lásd: lakásmaffia-ügyem)

• Ha kell, hát a tolerancia legnagyobb élharcosából pillanatok alatt a legvadabb diszkrimináló válik.

Hogy megértsük, mire gondolok, tisztáznunk kell, hogy ma Magyarországon tilos bárkit is hátrányosan megkülönböztetni

• bőrszíne
• vallása
• szexuális szokásai
• politikai véleménye
• származása
• neme
• életkora

alapján. Ezek egyenlő módon védett tulajdonságok, vagyis nincs szemernyi különbség se aközött, hogy valakit azért diszkriminálsz, mert egy félzsidaj-félcigány buzi, vagy azért, mert nem tetszik a politikai véleménye. Ilyenformán tehát a mindennapi életben, a kirekesztés indokaként ugyanannyira elfogadhatatlan a nigger asszonyállatozás, mint a szélsőjobboldalizás.

SEMMI különbség nincs.

Hogy életszerű legyen a példa, vegyünk egy konkrét, kirekesztő, nyíltan a diszkriminációs törekvéseivel büszkélkedő cionka júdét.

Hogy ne legyenek kétségeink afelől, valóban egy gyökértelen idegenszívűről van-e szó, kezdjük egy olyan idézettel, ami nagyon pontosan beazonosítja számunkra ezt a nemzettesten éktelenkedő ócska fekélyt.

Jeruzsálem aka Cijjón egy picit régebbi, mint ez a hármas trágyahalom, amit Hungáriának hívnak. És valszeg amikor végleg átkeresztelik Közép-Európai Duna-Tisza Köztársaságnak, Cijjón még állni fog, és a Szentély is vissza lesz építve. Ámen!!!!!!!!!

Asszem ennél nem is kell több magyarázat.

De ha valaki még kételkedne:

Én sem vagyok zsidó, csak az apukám, az anyukám, a nagypapám, meg a nagymamám...

Most pedig egy könnyfakasztó részlet következik, tessék sírni és meghatódni.

A nagyapám 1 (egy) darab ember volt, akit elgázosítottak

Hát, remélem, ti át tudtátok érezni a bűnös nép szégyenét helyettem is, mert nekem valahogy nem sikerült, hiába erőlködöm. Sajnos tény ugye, hogy Németország messze van, és tény, hogy Szálasi annak idején sokkal gyorsabban leállította a zsidók deportálását, mint néhány hónappal korábban Horthy. /részletek itt/ Pedig Horthy nem is egy megszállt országot irányított!

Az azonosítással tehát megvolnánk.

És akkor nézzük, mivel is fenyeget ez a kirekesztő, rasszista zsidó.

Az összes pesti gyakorlógimnáziumban vannak kapcsolataim, már várni fognak Rád! A vezető tanár és a diákok is!

És azt remélem tudod, hogy pusztán azért, mert elvégezted a tanári tárgyakat, nem kötelesek neked tanári diplomát adni! Ahhoz azért nekem is lesz egy két szavam, majd ha odakerülsz, akkor felkutatom, hogy melyik bizottság fogja az alkalmasságodat megvitatni... muhaha. A blogodról elmentettem 1-2 terhelő bizonyítékot, hátha időközben kitörlöd. Sodika, amíg én élek, és amíg a szakma kicsit is hallgat Rám: Te még egy Pázmányon sem fogsz tanári diplomát kapni!!!!

...

Hidd el, [SoDI-t] csak így lehet megnevelni, egyszer magába fog szállni. ...

De az biztos, hogy ha elviszi a gyakorlótanításig, ahhoz nekem is lesz néhány szavam. Ha addig megváltozik, értsd: benő a feje lágya, akkor lehet tanár, ha nem, akkor meg sosem. Ez van.

....

Közlöm, hogy a tanári alkalmasságot vizsgáló bizottság döntése pszichológiai és nem politikai alapon történik, és a döntés megfellebbezhetetlen. Polgári peres útra csak akkor terelheted, ha az indoklásban diszkriminációt találsz. De nem fogsz, annyira hülyék nem vagyunk!!! Persze így is perelhetsz, akkor már külföldön is híred megy, és SEHOL SOHA nem leszel tanár.

...

a Sodi-félék tanári diplomájának kiadásához van némi közöm, legyen elég ennyi. És quod dixi, dixi: folyamatosan mentem a mocskait, szerencsére a teljes nevét és a fényképét is közli

...

Nem fogod te tudni, hogy ki mindenki keze lesz a te elutasításodban.

Íme, ilyen egy ócska, cionrasszista végbéllény, aki annyira gyűlöli a heteroszexuális, fehér bőrű, konzervatív, keresztény magyar fiatalokat, hogy még nyíltan bűncselekmények elkövetésével is mer fenyegetni, ha valaki nem pontosan olyan, mint ő, vagy legalábbis nem nyalogatja szervilisen a fajtája seggét.

A legszánalmasabb az egészben az, hogy ez a cionzsidaj amellett, hogy nyíltan egy kirekesztő, rasszista patkány, egyben egy fülét-farkát vonyítva behúzó gyáva féreg is.

Sunyin megbújik a sötétben:

középsuliban semmit [nem tanítok], de az egyetemen igen. Ha ne baj, akkor nem mondom meg, hogy hol és mit, mindkettő alapján elég könnyen beazonosítható vagyok.

Bár ebben az arctalan, csúszómászó tempóban némileg az is közrejátszhat, hogy pontosan tudja, nem nagyon érdekel, hogy pontosan ki ő, akárki is, ha ismerném a nevét, akkor a soron következő legelső munkanapon már ott állnék az irodája előtt egy kamerával, és felkérném, hogy „tessék szépen elmondani a Kuruc.info néhány tízezer olvasójának szemébe, mi is pontosan a baja a magyar emberekkel”? :)))

De ő ezt nem vállalná fel, mert egy gyáva fos. 

Íme tehát a kirekesztő, nyíltan rasszista zsidó mintapéldánya.

Még rólunk van pofája bárkinek is azt mondani, hogy diszkriminálunk, és aljas módon meg akarjuk félemlíteni az embereket!

Ősi trükk ez: vádold azzal az ellenségedet, ami te magad csinálsz!

A pofátlanság netovábbja.

By SoDI

• A bejegyzés idézetei innen
  származnak, a kommentek közül

Íme az igazság néhány újabb szelete. 

Még abban az időben is, amikor Budapest lakossága szabályosan éhezett, Szálasi Ferenc gondoskodott róla, hogy a város ellása élelemmel a gettó lakóit.

Sőt, Horthyhoz hasonlóan ő szintén leállította a deportálásokat, a németek nyomásával szemben is!

By SoDI

Kapcsolódó:

• SoDI: Szálasi, a rasszista?
  Szálasi Ferenc nem volt
• sem soviniszta
• sem antiszemita 
• sem pedig rasszista

Egy csipetnyi lélekemelő az esti, cionizmus elleni tüntetés előtt.

By SoDI

Ha a túloldalról jönne az a rágalom, ami Szálasi Ferencet a náci fajelmélet valamely reformirányzatának követőjeként írja le, akkor nem győznék a szerzővel kapcsolatban sértő jelzők sűrű használata mellett szitkozódni. Mivel azonban már sokadjára olvashatjuk Tomcat tollából azt az apró pontatlanságot, amit egy balliberális író tollából gondolkodás nélkül orbitális baromságnak, és aljas hazudozásnak titulálnék, érdemes végre tiszta vizet önteni a pohárba.

• Tomcat: Ne védekezzünk? - válasz Kovács Gézának

Szálasi, aki értelmetlen háborút szabadított az országra? Aki a rasszista fajelméletet követte? Aki soviniszta volt? Aki gyenge kezű volt, és ezért nem tudta megvédeni a zsidóságot a nevében tomboló bűnözőktől? Micsoda pontatlanságok / (hazugságok - ha éppen balról jönnek)!

Mielőtt bárki is szélsőségességgel vádolna, szeretném leszögezni, hogy elítélem a rasszizmust, az antiszemitizmust, a sovinizmust, és a karlengetve gyűlölködő bőrfejűeket. Ezt világosan leírtam a Szetey-montázs ügyében született tavaly őszi sajtóközleményemben is.

• SoDI: Sajtóközlemény a Szetey montázs ügyében

Ha valaki bővebben is kíváncsi arra, hogy miért ítélem el a hasonló dolgokat, az elolvashatja az alábbi néhány összefoglalómban.

• SoDI: Szélsőségek?
  (antiszemitizmus, homofóbia, rasszizmus, neonácik)
• SoDI és a világ
  (drogok, zsidók, rasszizmus, buzik, neokon gazdaságpolitika, Orbán, Tóta, hungarizmus, halálbüntetés, stb...)

De különben azt, hogy az ideológiailag nem kellően felkészült bőrfejűektől miért érdemes megfelelő távolságot tartani, Blogin fogalmazza meg a legjobban.

• Blogin: Mi a bajom a magyar szélsőjobbal?
  „én magam csak attól határolódom el, amit maga Hitler vagy Szálasi is megvetett volna ebben a szubkultúrában.”

Abban minden normális ember egyetért, hogy az értelmetlen vakbuzgóságot, a rasszizmust, a nacionalista sovinizmust, és a pogromot bátorító antiszemitizmust el kell ítélni. Keresztény, európai emberként ez a minimum. Ez a kulturáltság legalapvetőbb mércéje.

A valóság viszont az, hogy Szálasi Ferencre az imént felsorolt bűnök egyike sem volt jellemző!

Szálasi nem volt soviniszta, mint ahogy gyűlölködő rasszista sem! Aki ezt tagadja, az vagy tanulatlan (amennyiben jobboldali, akkor jóindulatúan: téved), vagy aljas.  

Úgy gondolom, hogy bár Németberta Péternek Bloginhoz címzett válasza jó kísérlet arra, hogy helyre tegye a fejekben uralkodó zavart, azonban túlságosan bő lére eresztette a gondolatait, és így egy külső szemlélő szemében ijesztő lehet pont itt kezdeni az ismerkedést.

• Németberta Péter: Nyílt levél Sipos Zoltánnak (Blogin)

Ebből a szempontból némileg jobb megközelítéssel áll neki az összefoglalásnak L. György, aki szintén Németberta úrhoz hasonló céllal ragadott tollat, azonban ő is elköveti azt a súlyos hibát, hogy a csúfnevén hitlerista fajelméletet összemossa Szálasi hungarizmusának konstruktív fajvédelmével (erről bővebben lejjebb).

•  Győzelem vagy halál – levél egy nemzetiszocialistától

Jelen írásomban többek közt ezt a zavart igyekszem eloszlatni, és egyben szeretnék megsemmisíteni néhány hasonló közkeletű hazugságot, illetve tévedést is.

Vegyünk sorba tehát néhány tévhitet...

• Tévhit: Szálasi Ferenc tett keresztbe Horthy békekötésének.
• A valóság: Szálasi Hungarista mozgalma önmagában nem lett volna képes megakadályozni, hogy Horthy szovjeteknek tett ajánlata az államapparátus minden szintjén érvényesüljön. A magyarországi békekötést ilyenformán nem ő, hanem a német hadsereg jelenléte hiúsította meg. Ezen a tényen szemernyit sem változtat, hogy Szálasi - felismervén azt, hogy a Harmadik Birodalom szoros nyomása alatt még akkor sem állna reális alapokon Horthy próbálkozása, ha különben elfogadható lenne -, ebben a helyzetben magára vállalta azt az irányító szerepet, amit különben nélküle is betöltött volna valaki más. Ezt már csak azért sem vethetjük a szemére, mert tisztában volt vele, hogy ehhez ő rendelkezik a legalaposabb felkészültséggel, és kidolgozott ideológiai alappal.

• Tévhit: Szálasi Ferenc rasszista módon a fajelmélet pártján állt.

• A valóság: Szálasi határozottan elutasította a fajelméletet, melyről az alábbi népbírósági jegyzőkönyvi részlet is tanúskodik:

• Szálasi: A hungarizmus erkölcsi elvei egyáltalában nem a fajelméleten alapszanak. Meglehet, hogy a német nemzetiszocializmus gyakorlata ezt csinálta, de nekünk egyáltalán nem ez volt az elvünk.
  
  Elnök: Nincs alacsonyabbrendű és magasabbrendű faj. Hogy Önt hova vitte a fajelmélet, mutatja, hogy elfogadták a magyar­ság másodrendű fajiságát a germánság után.
  
  Szálasi: Egyáltalában nem. Én tudom, hogy a hungarizmus mit tartalmaz.
  
  Elnök: Én is tudom, hogy a német hitlerizmus mit tartalmaz.
  
  Szálasi: Semmi közünk nincs hozzá. A hungarizmus nem hitle­rizmus.

• Szálasi tehát nem a fajelméletben, hanem a fajvédelemben, vagy ha úgy tetszik, a fajnemesítésben hitt. Ez viszont nem rasszizmus, nem más rasszoknak a gyűlölete. Olyan védelem csupán, ami nem más rasszok ellen irányul, hanem ehelyett konstruktív módon törekedett a sajátja bizonyos jellegzetességeinek hosszú távú megőrzésére. Tehát a fajvédelem NEM az ember és ember közötti társadalmi egyenlőséget tagadja, ez hatalmas félreértés, ehelyett csupán a fajok belső integritását igyekezett megőrizni. A fajkeveredés ellen volt, ez igaz, viszont ez még nem jelent fajgyűlöletet.
• A - hangsúlyozottan - pozitív eugenika nem rasszizmus!

• Tévhit: Szálasi Ferenc soviniszta volt. (Ha úgy tetszik: szélsőségesen nacionalista).
• A valóság: Semmi sem áll olyan közel a Szentkorona-tan szellemiségéhez, mint Szálasi Ferenc konnacionalizmusa!
• Ha valaki nem tudná, miről van szó: 
• István király Imre herceghez intézett Intelmei alapján az ú.n Szent Korona jelképezi az országot mint területet, az ország polgárait, a közigazgatási rendszert, (...) az ország védelmét és az országban lakó, együttélő, vendégként befogadott idegen népeket.
• Wikipedia, innen
• A konnacionalizmus a Kárpát-medencében élő nemzeteknek (magyarság, szlovákság, ruszinság, románság, németség, szerbség) egységesítését tüzte ki célul (Magyar Szent Korona Országai). A térségben élő népek egyenlő és (kon)föderativ, tehát nemzeti társországokra (az etnikai határok figyelembevétele) tagolodó egységesítését kívánja elérni, azaz nem a magyar nemzet kizárólagos vezetése alatti történelmi jogra támaszkodik (pl: első világháború előtti társadalmi közigazgatási politikai viszonyok teljes visszaállítása), ami a 20-as 30-as évek politikusainak legfőbb célja volt.
• Wikipedia, innen
• Ha belegondolunk, a fentiek alapján valójában a Horthy-féle revizionista irredentizmus volt az, amelyik elszakadt a Szentkorona-tantól azzal, hogy a Kárpát-medence sorsát szimpla nemzetiségi kérdéssé degradálta. Ilyenformán pedig a mai autonómiatörekvések azok, melyek a valóságban is realizálható módon visszakanyarodnak a Szentkorona-tanhoz, ugyanis nem kandúrhugyozásos-területi vetületben, hanem a Kárpát-medencében élő népek békés életközösségének az ezeréves értékek mentén történő, a közigazgatásban is megjelenő érvényesülésében gondolkodnak.
• Mindezzel persze nem azt mondom, hogy a területi revízió gondolata ördögtől való dolog, csupán azt, hogy ezt kizárólag a társadalmi homogenitás jegyében ösztönözni nem feltétlenül a Szentkorona-tan szellemiségéhez illő gondolat. Ha már feltétlenül a Szent koronára hivatkozunk ugye... A részleges területi revíziónak is lehet létjogosultsága, amennyiben a Szentkorona-tan szellemiségével összhangban történik, de kizárólag ennek tükrében, nem pedig belebolondulva az etnikai homogenitás mániájába, mint ahogyan ezt sok revizionista teszi.

• Tévhit: Szálasi Ferenc antiszemita volt.
• A valóság: Szálasi nem gyűlölte a zsidókat. Valaminek a gyűlölete feltételezi, hogy a gyűlöletnek a tárgya folyamatosan, érinthető közelségben jelen van, vagy jelen lehet. Szálasi Ferenc aszemitizmusa, mely szemléletében ezt a jelenlétet iktatta ki a társadalmi számítások során figyelembe veendő tényezők sorából, nem gyűlöletből táplálkozott, hanem csupán abból a felismerésből, hogy a Szentkorona-tan egyéb népekkel szembeni megértését nyilvánvalóan csak a Kárpát-medence életközösségébe szervesen integrálódni hajlandó körökre szűkítve  lehet értelmezni.
  Izrael megalapítását megelőzően az önálló zsidó állam gondolata különben a klasszikus cionizmus elveivel volt összhangban. Mindkettő, a hungarista aszemitizmus, és a Herzl Tivadar féle cionizmus, egyaránt a diaszpóra felszámolásában gondolkodott. Az olyan eszme viszont, ami az eredeti cionizmust erősíti, nyilvánvalóan nem lehet antiszemita, így Szálasi Ferenc sem volt az.

• Tévhit: Szálasi Ferenc gyengekezű, alkalmatlan vezető volt, mert nem tudta megakadályozni, hogy a nevében elkövessék azokat a szörnyűséges bűntetteket, melyek megtizedelték a budapesti zsidóság sorait.
• A valóság: Az ugye mindenki előtt evidencia, hogy Szálasi Ferenc nem tudott a zsidók ellen elkövetett erőszakról, sőt, a leghatározottabban elítélte a hasonló cselekedeteket.
• Szálasi maga így nyilatkozott erről:
  „Eljáró rendőrtisztnek arra a kérdésére, hogy a zsidók elleni atrocitásokat miért a Nyilaskeresztes Párt tagjainak rétegéből követték el, azt felelem, hogy erről elsősorban nem tudok és ebben nem hiszek, ... Feltevésem az, hogy a nyilaskeresztes párttagok közé beszüremlettek ... olyan elemek, akik a zűrzavart egyéni haszonlesés szempontjából ki akarták használni. ... Azokról a tényekről, amelyeket eljáró rendőrtiszt elembe tárt, miszerint az egyes pártszervezeteimből ... zsidókat vittek volna le a Dunához, vagy egyébként köztereken vagy utcákon kivégeztek, vagy esetleg a pártszervezetben megkínoztak, nincsen tudomásom. ... Meg vagyok arról győződve, hogy ... megdöbbenti és elítéli a magyar nép velem együtt ezeket a kilengéseket ....”
• Bővebben: SF: ez is rágalom
• Kilengések különben minden időben voltak, még Horthy Miklós alatt is.
• Elég csak azt az esetet említeni, amely miatt bűnbakként Wass Albert haláláig háborús bűnösnek számított a román fennhatóság alatt álló területeken. Amikor a magyar hadsereg bevonult Észak-Erdélybe, akkor Cege falu határában két román parasztot, és két zsidó lányt magyar katonák lőttek agyon. (Wass Albertet felbujtóként hozták kapcsolatba a történésekkel).
• Önmagában tehát az a tény, hogy elvétve bűncselekmények is előfordulnak az irányítása alá tartozó területen, nem tesz bűnössé egyetlen ország-irányítót sem. A korábbi túlkapások, és a '44 végén történtek közötti különbség mindössze annyi, hogy háborús időkben sokkal nehezebb kontrollálni az egyes eseményeket, mint békés körülmények között. Arról már nem is beszélve, hogy Szálasi Ferencnek igen kevés ráhatása volt arra, hogy megakadályozza némely nyilas ruhába öltözött zsidó bűnözők irtózatos ámokfutását.
• Bővebben: SF: Zsidók öltöztek nyilasnak
• Ráadásul TÉNY, hogy a Dunába lövések nem is ezen túlkapások kategóriájába tartoztak, hanem egy hadban álló ország kormányának részéről teljesen normális, indokolt, elfogadható, és helyes intézkedések voltak!

Bővebben lásd erről az alábbi videót:

• Az Eichmann féle deportálások nyomán fellépő emberveszteségért ugyanígy nem tehető felelőssé Szálasi, elvégre a németek árnyékában kényszerhelyzet állt elő, ráadásul az szovjet hadsereg közeledtével neki is elemi érdekében állt volna, hogy a német hadiüzemekben ne ne legyen munkaerőhiány. Ennek ellenére a közkedvelt hazugságokkal szemben Szálasi végig azon volt, hogy a zsidókat lehetőség szerint Magyarországon tartsa, itthon dolgoztassa, avagy kicserélje őket magyar hadifoglyokra.
• Sőt, még ha egy pillanatra esetleg el is fogadjuk azt a cionista hazugságot, mely szerint Szálasinak oka lett volna feltételezni, hogy a külső munkaszolgálatra begyűjtött zsidók élete és testi épsége nem feltétlenül garantált, akkor sem vethető a szemére a német deportálások egyetlen sajnálatos hatása sem, hiszen tudjuk, hogy korábban az 1944 áprilisában kezdődő deportálások leállítása is több hónapjába telt Horthynak, Szálasinak viszont az őszi deportálások idején igen kevés ideje jutott ugyanerre.
• Ennek ellenére az elhurcolások kezdetétől számítva sokkal gyorsabb tempóban annál, mint ahogyan Horthy ugyanazon év tavaszán tette, Szálasi Ferenc már hatalomra jutása után alig egy hónappal, 1944 novemberében képes volt leállítani a deportálásokat! Méghozzá a határozott német nyomással szemben!
• Forrás: Echo TV interjú (YouTube) 
• (Azt csak zárójelben teszem hozzá, hogy amikor a munkatáborokban elviselhetetlenek lettek az életkörülmények, Németország szerte a polgárság is hasonló gondokkal küszködött a szövetségesek által szétbombázott ellátási útvonalak miatt).

A magam részéről kiemelkedően hasznosnak tartom, hogy végre beindult egyfajta értelmes párbeszéd a hungarizmusról és a nemzetiszocializmusról, mert nyilvánvalóan csak ez nyitja meg a lehetőséget arra, hogy előbb-utóbb anélkül lehessen beszélni ezekről az eszmékről, hogy az embereknek elsőként a fent tisztázott cionista hazugságok ugorjanak be először.

Fontosnak tartom ugyanakkor azt is, hogy mindig kiemeljük a német nemzetiszocializmus, és a magyar hungarizmus közti különbségeket, ugyanis nem lehet eléggé hangsúlyozni - mint ahogyan ezt Szálasi is tette -, hogy a német gyakorlat és elmélet hibáiért a magyarság, illetve a hungarizmus nem tud felelősséget vállalni.

By SoDI

Ejj, úgy néz ki, Mécs Imre az én kamerámat jobban szereti, mint Tomcat-ét. :DDDD

By SoDI

Kapcsolódó saját VIDEÓK:

• Mécs Imre: Tomcat NEM is szélsőséges!
• Tomcat sajtótájékoztató: Hollán Ernő utca
  (erről külön szöveges beszámoló itt)
• Szálasi lakása (Farkasházy hazugsága)

A tüntetés előzményei:

• Feljelentést tettem
  (Egy antifasiszta zsidó megfenyegetett.
  Ha kimegyek a Hollán Ernő utcába, összever.)
• SoDI toboroz (gyertek a Hollán Ernő utcába - videó -)
• Tomcat az MSZP-nél
  (aki lefasisztázza, fel lesz jelentve - videó -)

Egy hazugság, és az igazság.

Ha nem megy a fenti videó, akkor kattints ide, vagy ide!

By SoDI

A fasisztázás és a nyilasozás ugyanannyira elfogadhatatlan, mint az öncélú zsidózás, mondja, és ezzel csak egyetérteni lehet. Miután én magam is számtalanszor leírtam már, hogy az igaz szó kimondását hatalmas hazugság antiszemitizmussal bélyegezni, ilyenformán pedig a valódi antiszemitáktól mindig is igyekeztem magam elhatárolni, így azt hiszem, ideje minden mocskolódónak sürgősen bocsánatot kérnie, aki akár engem, akár Bayer Zsoltot valaha is zsigeri zsidóellenességgel rágalmazott!

By SoDI

• Széles Gábor Bayer Zsoltról
• SoDI és a világ (antiszemitizmus?)
• SoDI: Szélsőségek? (antiszemitizmus?)

Felmerült ma egy vitában, hogy a keresztény hit, és a krisztusi erkölcs ellentétben áll-e azzal, ha valaki a nemzeti célok védelmének kérdésében védekező álláspontra helyezkedik azon társadalmi rétegekkel szemben, akik folyamatosan a magyarság ellen áskálódnak.

Pontosan tudom, hogy sokak szemében igen erősen szalonképtelen mozzanatnak tűnhet Szálasi Ferencre hivatkozni, de mivel az ő népbírósági tárgyalásán is felvetődött ez a téma, a legjobb, ha egy pillanatra elvonatkoztatunk a személyéhez kötött vélt vagy valós képzetektől, és önmagukban az adott kérdéssel kapcsolatos gondolatait vetjük górcső alá.

Elnök: (...) Tudatában van Ön a krisztusi tanoknak?

Szálasi: Úgy vélem, hogy igen.

Elnök: Mit szólt volna Krisztus az Önök faji elméletéhez?

Szálasi: Krisztus tanával egyáltalán nem áll ellentétben a faj­nemesítés.

Elnök: Krisztus nem a fajra helyezte erkölcstanának alapjait és nem arra, hogy megkülönböztetést tegyünk faj és faj között, hanem azt mondotta: szeresd felebarátodat.

Szálasi: A felebaráti szeretet arra vonatkozik, aki mint feleba­rát viselkedik, de nem arra, aki nem akarja tudomásul venni, hogy felebaráti kötelességei vannak. (Zaj.) A hungarizmus erkölcsi elvei egyáltalában nem a fajelméleten alapszanak. Meglehet, hogy a német nemzetiszocializmus gyakorlata ezt csinálta, de nekünk egyáltalán nem ez volt az elvünk.

Elnök: Nincs alacsonyabbrendű és magasabbrendű faj. Hogy Önt hova vitte a fajelmélet, mutatja, hogy elfogadták a magyar­ság másodrendű fajiságát a germánság után.

Szálasi: Egyáltalában nem. Én tudom, hogy a hungarizmus mit tartalmaz.

Elnök: Én is tudom, hogy a német hitlerizmus mit tartalmaz.

Szálasi: Semmi közünk nincs hozzá. A hungarizmus nem hitle­rizmus.

• Forrás: Népbírósági jegyzőkönyv, innen

Mint látható, hatalmas baromság Hitler fajelméletét összemosni a hungarista építkezéssel, vagy akár a magyarságért tenni nem kívánó elemek külön kategóriaként való kezelésével. (Ez teljesen egyértelmű, elvégre ebben a kérdésben nyilvánvalóan a legkompetensebb ember szólal meg a fenti szövegben.) Valamint ugyanígy végletesen felületes szemlélődésre vall, ha valaki összeférhetetlenséget lát a józan önvédelmi mozzanatok, és a kereszténység tanításai között, hiszen aki a magyarság érdekeinek szolgálatában cselekszik, az a keresztényi szeretet jegyében joggal érdemli ki, hogy nemzetünkhöz tartozónak tekintsük őt.

By SoDI

Ajánlok egy kis olvasnivalót.

Hatvankettő éve, 1946. február 5. és március 1. között zajlott Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezető, valamint Beregfy Károly, Csia Sándor, Gera József, Kemény Gábor, Szöllőssi Jenő és Vajna Gábor nyilas vezetők koncepciós tárgyalása, akiket háborús bűntettekkel és hűtlenséggel vádoltak. A tárgyalás a fűtetlen Zeneakadémián folyt, a pincéből előmászó vérittas zsidók hatalmas érdeklődése mellett.

A teljes írás a hunhir.hu oldalon, ide kattintva.

By SoDI

Na, a Reakció zsidaj bloggerei megint kitettek magukért.

Ilyet szólnak:

Azt hiszem, ez az ember nyomasztóan nem normális. Lehet egy szubkultúrában vicces a didi, meg még a csokifasz is, de ez azért bárhonnan nézve is soknak tűnik.

Pákó kifejti nézeteit Szálasiról, Hitlerről, Jakupcsekről, Nigériáról és a zsidókról Tomcat Bombagyár című online TV-jében. Tessék kapaszkodni: a kuruc.info is überelhető!

Forrás: Reakció újság blogja, innen

Bazmeg, ti teljesen meghülyültetek?

Most akkor kultiplexes zsidók vagytok, és tetszik nektek a csokifasz, vagy nem vagytok azok; akkor viszont miért keveritek össze a két dolgot? (Különben a megoldás annyi, hogy kultiplexes zsidók, akik ezzel a csellel próbálják másnak beállítani magukat).

By SoDI

Ui.: Ja már az Index címlapján is kint van a cucc. :) 

Az előbb megpróbáltam csinálni egy 3D-s Szálasi Ferencet, de nem nagyon sikerült.

(A textúra rajta korabeli fénykép).

Ha nem megy a fenti videó, kattints ide!

Na nem baj, majd legközelebb. :)

By SoDI

Hogyan alakítsuk át PHP-ban az MySQL datatime adatokat RSS 2.0-ához szükséges RFC 822 formátumúvá?

Azt hiszem, hasznos lehet, ha szerepel erre itt egy használható megoldás, mert sehol sincs normálisan leírva, pedig gyakori feladat, hogy valaki RSS kimenetet szeretne kódolni. (Én most konkrétan az Országos Tüntetés Nyilvántartás fejlesztői blogjánál ütköztem bele ebbe a problémába).

Ugye a MySQL datatime formátumban tárolva így néz ki egy dátum:

2007-08-07 22:03:44

Az RSS 2.0-ához viszont RFC 822 formátum kell, ami így néz ki:

Tue, 07 Aug 2007 22:03:44 +0200

Nos, ennek a nagyobbik részét könnyűszerrel előállíthatjuk a MySQL formátum megfelelő szövegrészeinek pakolgatásával, azonban ott van az elején az a hülye hárombetűs jelzés, ami azt mutatja, hogy ez éppen a hét melyik napjára esik. Ilyet viszont az eredeti adatban nem találunk.

Nos, tudnunk kell, hogy a PHP az 1970 január 1. éjfél óta eltelt másodpercekben kezeli a dátumadatokat (ez a fenti példánál egészen pontosan 1186517024). Ezt hívjuk időbélyegnek, és az éppen aktuális időpontra vonatkozóan a time() paraméter nélküli PHP függvénnyel kérdezhetjük le.

Ezt az időbélyeget aztán könnyűszerrel alakíthatjuk RSS-hez szükséges formátumúvá (vagyis a hét napját is tartalmazó alakúvá) a date() beépített PHP függvény segítségével.

date (r, time() );

Ahol az r betű jelenti azt, hogy a választ RCF 822 (RSS) formátumban kérjük.

Igen ám, csakhogy mi most nem a pontos időnek, hanem egy adatbázisból kiolvasott dátumnak az időbélyegére vagyunk kíváncsiak. Szerencsére erre is van a kezünkben beépített PHP függvény mktime() néven, amelyik 6 különböző paramétert vár, ebben a sorrendben:

1. óra
2. perc
3. másodperc
4. hónap
5. hónap napja
6. év

Ha megfigyeljük, ezek közül már mindegyik adatot ki tudjuk hámozni a MySQL datatime formátumából. Erre szolgál a szövegrészletek kinyerését végző substr() nevű függvény. Ez első paraméterként az eredeti szöveget várja, második paraméterként azt, hogy melyik indexű karaktertől szeretnénk elvágni a szöveget, a harmadik, opcionális paraméterként pedig azt, hogy hány karakter hosszú szövegrészt kérünk.

Így például ennek, hogy

substr ('Szálasi Ferenc jó ember volt.', 8,7);

az a kimenete, hogy Ferenc.

Készen is vagyunk, ezek alapján meg is írhatjuk a függvényünket.

Megkapjuk a MySQL datatime értéket, előállítjuk belőle az időbélyeget, végül pedig ebből az RSS-nek megfelelő formátumot.

function rssDatum ($datetime)
{
     $ev = substr($datetime,0,4);
     $honap = substr($datetime,5,2);
     $nap = substr($datetime,8,2);
     $ora = substr($datetime,11,2);
     $perc = substr($datetime,14,2);
     $masodperc = substr($datetime,17,2);
     $idoBelyeg = mktime( $ora, $perc, $masodperc, $honap, $nap, $ev);
     $rssIdo = date(r, $idoBelyeg);
     return $rssIdo;
};

Ha ezt meghívjuk kiírásra:

echo rssDatum('2007-08-07 22:03:44');

Megkapjuk válaszként az RSS-kompatibilis kimenetet:

Tue, 07 Aug 2007 22:03:44 +0200

Ennyi.

By SoDI 

 A Magyarországi ( tehát nem magyar) Munkáspárt 2006 a Legfelsőbb Ügyészséghez fordul: semmisítsék meg a Magyar Gárda Egyesület bejegyzését és tiltsák be a szervezetet. A Magyar Antifasiszta Liga csatlakozik a kezdeményezéshez. A Magyar Antikommunista Liga viszont sohasem létezett, így ők nem nyilatkoztak. :)

"Állítsuk meg a neofasiszta nyomulást" felszólítással közleményt adott ki a Magyarországi Munkáspárt 2006 Elnöksége, amelyhez a Magyar Antifasiszta Liga Ügyvezető Testülete is csatlakozott. A felhívásban a többi között a Jobbik által alapított Magyar Gárda beiltását követelik az illetékes hatóságoktól. "Országunkban, az utóbbi időben szaporodnak, és egyre agresszívebbé válnak a nyílt vagy burkolt neofasiszta jelenségek, melyekkel szemben a hivatalos politika tehetetlennek bizonyul." - áll a közleményben. A két szervezet vezetése hangoztatja, hogy hazai és külföldről érkezett neofasiszta csoportok náci jelvényekkel és jelszavakkal éveken keresztül háborítatlanul Budapest hős védőként ünnepelték a Német Birodalom védelmében a magyar fővárost romhalmazzá változtató fasiszta német csapatokat és magyar csatlósaikat. Jobboldali tüntetéseken és politikai rendezvényeken általánossá vált a nyilas időket idéző Árpádsávos zászló használata. Kerületi önkormányzat a háború és a fasizmus áldozatai emlékének ürügyén képmutatóan közterületen, engedély nélkül hungarista szellemiségű Turul szobrot állíttatott. Tábornoki rangjában a köztársasági elnök rendeletével rehabilitálták a Szálasi kormány kitelepítési kormánybiztosát, a katonai vésztörvényszék elnökét, aki többek között aláírta Bajcsy Zsilinszky Endre és társai halálos ítéletét. A Legfelső Bíróság sorozatban rehabilitál háborús bűnösöket. Szobrot akarnak állítani a hungarista, Romániában háborús bűntettért elítélt Wass Albertnek. A július 27-29-én tartott Keszi Találkozón a budakeszi Országzászlón a háromszínű magyar lobogót Árpádsávos zászlóval cserélték fel. Legutóbb arról értesülhettünk, hogy a Jobbik Magyar Gárdát létesít rend- és polgári védelmi feladatok ellátására, melynek tagjai a hajdani náci egyenruhára emlékeztető fekete egyenruhát és Árpádsávos címert viselnek, és lövészegyletekben készülnek a fegyverek használatát elsajátítani - sorolják a tűrhetetlen szélsőjobboldali jelenségeket, majd leszögezik: "Nem tűrhetjük tovább a neofasizmus nyomulását." A közlemény szerint a Magyarországi Munkáspárt 2006 a Legfelsőbb Ügyészséghez fordul: semmisítsék meg a Magyar Gárda Egyesület bejegyzését és tiltsák be a szervezetet. A Magyar Antifasiszta Liga csatlakozik a kezdeményezéshez. "Fogjunk össze a neofasizmus nyomulásának megállítására!" 

Lám, van itt minden mint a bucsuban : Wass Albertről a legsötétebb, már románok által sem hangoztatott bolsevista rágalmak, Árpád-sávozás, Turulozás, nácizás, fasisztázás... Ennyire sötét csak egy zsidó vagy egy zsidóbérenc lehet, esetleg egy komcsi dinoszaurusz, mint maga thürmer gyula, és ehhez a nyilatkozathoz, ezekhez az "afa" közhaszontalan egyesületekhez tagságnak szar emberek kellenek és főleg PÉNZ.

Mintha nem lett volna itt 40 év kommunista diktatúra, lágerek, emberdaráló gép no és savmedence az ávósok kínzókamráiban !!!!!

A kommunisták meg csak ne pofázzanak humanizmusról, azok, akik 100 millió ember haláláért felelősek!!!!!!!

A Magyar Gárda alapító nyilatkozatában szerepel, hogy céljuk a Nemzetőrség leendő bázisának megteremtése. Addig is békeidőben katasztrófa- és polgári védelmi, valamint kulturális feladatokat látnak el, háborús helyzetben pedig készek a haza védelmére kelni.

Persze az ilyen thürmer féle MAGYARORSZÁGI :-) vörös zsidó kommunista dinoszauruszoknak mindez ellenszenves.

Ezeknek a rend, fegyelem, hazaszeretet, a hazáért való tenni akarás, a tradíció, az idealizmus mind mind "fasizmus" amit ők a létező legnagyobb rosszal azonosítanak. De a legfőbb : az alattomosan magát világnézetileg semlegesnek álcázó, ám szélsőliberális cionista agymosást folytató média, (és az iskolák többsége) ne zárja szellemi gettóba a fiatalokat.

A magyar katonai hagyományok, tradíciók ápolására ugyan nagyon sok jó kezdeményezés van, de ezek egymástól elszigetelten működnek. Ami pedig a legsúlyosabb probléma, és ez a Magyar Gárda fő életre hívó oka, hogy a fiatal generációk elkallódnak. Egy lebutított világban csavarognak. Tudatosan vagy tudattalanul, de keresik az ideálokat, a gyökereket, de csak nagyon keveseknek sikerül kitörni az SZDSZ által körberajzolt szellemi, lelki lágerből. A Magyar Gárda őket akarja megmenteni a jövőnek.

Mindennapi hungarista videónkat add meg nekünk ma...

A mai elítélendőSzélsőség-adagunk ütős darab, ezért feltétlen respect az alkotónak.

Bár a "Jézust kinyírta a bűnös nép, de Isten újra elküldte a fényt, Szálasi Ferencet" felütés első blikkre még nekem is erősnek tűnik, de ettől még jó anyag. :)

A lényeg az, tetszik tudni, hogy ne legyen ateista. ;) 

By SoDI

Találtam még két érdekességet a régi cuccaim között, így hiánypótlásként megkapjátok azokat is.

Magam sem tudom miért, de egyszer egy politikai fórumon viccesnek éreztem, hogy variációkat dolgozzak ki Szálasi Ferenc alakjára.

Neo Szálasi:

DJ Szálasi:

By SoDI

Ma a nemzet nagy gondolkodói után fordítjuk fejünket.

A Kossuth-díjas Moldova Művész Úr nyomán szeretném elmondani, hogy bár Szálasi Ferenc idején valóban vittek el a németek ártatlanokat, de azért gyilkosok is voltak közöttük.

Ugyancsak Moldova György nyomdokain szeretném kifejteni, hogy bár Szálasi valóban nem volt egy bűntelen ember, de sokak szemében ő volt a turáni ág szentje.

Na, tessék mondani, mennyivel kerültem közelebb a Kossuth-díjhoz? ;)

By SoDI

Miután Kádár Jánossal kapcsolatban ahány ember szólalt meg, annyi féle módon elevenítette fel a történelmi ismereteit, én most erős jobboldali meggyőződésem ellenére is arra vállalkozom, hogy elfogulatlanul vizsgáljam meg a személyét.

Az életút 

Önmagában az, hogy Kádár a politikai aktivitása kezdetén a munkásmozgalmi csoportosulások körében látta értelmét tevékenykedni, nem ad okot arra, hogy elitélően nyilatkozzunk róla, elvégre a mai fiatalok közül senki nem tudhatja, hogy az adott korszakban hogyan reagált volna az aktuális ideológiák harcára. Ne feledjük, ekkortájt sokkal könnyebb volt elhitetni az emberekkel, hogy a megtapasztalt gondjaik az 'osztályharc' sajátosságaiban gyökereznek. Egyrészt a megvalósult baloldali irányításból csak Kun Béla tiszavirág-életű vérontása alapján lehettek kósza elképzeléseik, melyet utólag könnyen lehetett egyszerű hibaként kommunikálni, másrészt a szociáldemokrata mozgalom gazdasági szempontból ugyanabban a szocializmusban látta a megoldást, mely később a tagságát szintén a munkásnegyedekből szerző Szálasi Ferenc nyilaspártjának is központi elemét képezte, még ha ők a szocdemektől élesen eltérő törésvonalak mentén képzelték is el a harcukat. A szociális érzékenység gondolata a politikai paletta majd minden oldalán fontos elemet jelentett, az pedig, hogy ennek a megvalósíthatóságát ki melyik párt zászlaja alatt vélte megtalálni, ebből a szempontból talán részletkérdés is.

Ugyanígy nem lehet felróni Kádárnak azt sem, hogy a háború után learatta az illegalitásban elvetett társadalmi kapcsolatainak gyümölcsét, és - talán eleinte szívből jövő meggyőződéssel - a személyes karrierépítés követelményeinek megfelelően szervezte meg a párton belüli tevékenységét. Egy nagy adag jóindulattal talán még a nevéhez köthető beszolgáltatásokat is felfoghatjuk a történelmi meghatározottság miatt amúgy is adoptált kommunista rendszerre való áttérés egyik szükségszerűen velejáró logisztikai mozzanatának, melyet, ha esetleg ő nem, valaki más mindenképpen bevezetett volna. (update: Az 1956 előtti szerepéről kicsit bővebben itt írok.)

Furcsa módon még az 1956-os események első napjai miatt sem ítélhetjük el, hiszen származnak tőle olyan nyilatkozatok, ahol az aktuálisan zajló eseményeket a bátor fiatalság forradalmi tettének minősíti (hozzátéve persze, hogy egyes 'nemkívánatos elemek' rá kívánnak épülni a szabadságharcra, és kedvezőtlen irányba akarják terelni azt). Bár azzal együtt, hogy forradalmi minőségében ismerte el az eseményeket, hazug módon megpróbálta erőltetett differenciáltsággal bemutatni a szereplőit, ez, mivel az adott helyzet akkor szó szerint bármilyen végkifejletbe torkollhatott, még mindig olyan körülmény, mely nem feltétlenül vethető a szemére.

Nem tudni, mi volt az a pont, ami után végletesen magával ragadták őt a sötétség erői. Ahhoz képest, hogy korabeli beszámolók tanulsága szerint, amikor egy forradalmár elmondta neki, az oroszok milyen kegyetlen módon mészárolták le néhány órával korábban ártatlanok tucatjait, és hogy Kádár még arról biztosította ezt a magyar hőst, hogy személyesen gondoskodik róla, a ruszkik ezt ne ússzák meg szárazon, igen erős kontrasztot jelentett, amikor napokkal később már mint az orosz 'rendfenntartó' vérontás megrendelője szólt az ország nyilvánosságához.

Kádár kétség kívül akkor járt volna el helyesen, ha  nemet mond a szovjet vezetőség ajánlatára, és akár a halált is vállalva megtagad minden, a magyar néppel szembeni együttműködést. Ő mégsem ezt választotta. Ez óriási hiba volt, de még mindig magyarázható lenne egyszerű gyarló félelemmel, ha nem ismernénk a későbbi megtorlások időszakát. De ugye ismerjük.

A 229 megkínzott magyar forradalmár halálos ítéletének aláírását nem mentheti semmi. Az összekötözött, arccal a földdel jeltelen sírba vetett magyar emberek felkötése, és meggyalázása olyan szörnyű bűn, amiért Kádár sokkal kegyetlenebb halált érdemelt volna, mint Ceaucescu. (Arra, hogy még a végtisztességet sem adták meg a pesti srácoknak, a hozzátartozóik is csak a rendszerváltás után döbbentek rá.) Egy szemét gyilkos soha nem érdemli meg, hogy békésen, saját ágyában, párnák közt haljon meg. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy 1989-ben Kádár megbomlott elméje tisztességtelenné tett volna minden, egészséges emberekre szabott jogi eljárást vele szemben.

Van azonban itt egy olyan körülmény, ami sajnos elég erősen árnyalja a képet ahhoz, hogy a felmérések szerint a magyar emberek több mint 50%-a látszólag jó okkal ítélje meg pozitívan Kádár történelmi szerepét. Ahogyan Schmitt Mária fogalmaz, ha a '60-as évek elején eltűnik a párt éléről, akkor a történészeknek nagyon egyszerű dolga lenne vele kapcsolatban, ő lenne az egyik legvéresebb kezű diktátor, és pont. Azonban őhozzá tartozik a konszolidáció időszaka is.

Bár nagyon nem komálom Tóta W. Árpádot, annyit el kell ismerni, hogy találóan fogalmazta meg ezeknek az évtizedeknek a lényegét. Ha szigorúan a véres leszámolások utáni időszakot nézzük, akkor azt látjuk, hogy a mozgásteret igen szűk keretek közé szorító szovjet nyomás alatt Kádár a lehető legtöbbet hozta ki a helyzetből. Mint később a '68-as prágai tavasz is bizonyította, a szocializmus útjáról letérni a megismételt külföldi erőszakkal lett volna egyenlő. A nép elnyomása viszont a lázadást jelenti. Teljesen logikus út, és a baloldal iránti nosztalgiát a mai napig meghatározó eredmény volt tehát a legvidámabb barakk felépítése.

A kilencvenes évek első felében szokás volt a korszak nagy hátrányaként felhozni, hogy a látszólagos szociális biztonság az ország teljes eladósítása árán volt csak fenntartható, azonban, ha azt vesszük alapul, hogy 2002 óta a Medgyessy-Gyurcsány páros fajlagosan is sokkal nagyobb mértékben növelte meg az adósságállományunkat, mint Kádár, rögtön nem olyan sötét a kép.

Konklúzió 

Van tehát egy elvhű munkamozgalmi ember, aki a megfelelő pillanatban eladta a lelkét, és a magyar történelem egyik legaljasabb, legvéreskezűbb diktátorává vált, majd pedig évtizedeken keresztül olyan munkateljesítményt tett le az asztalra mostoha körülmények között, mely miatt sokan 1956 ellenére is hálával tekintenek vissza rá. Bonyolult örökség. 

Mire jó az elfogulatlanság? 

A gond azzal, ha Kádár Jánost következetesen csak szörnyetegként festjük le, mindössze annyi, hogy önmagában a személye becsmérlésével nem jutunk közelebb ahhoz, hogy a jelenleg politikailag bizonytalan rétegeket hosszabb távon a nagy nemzeti céljaink mellé állítsuk. Ezekhez a megtévesztett magyarokhoz nem jut el semmilyen üzenet, melyet agresszív retorikával fogalmazunk meg. Egymás között persze elmaszturbálhatunk a komcsizáson, és néhol helyes is, hogy ezt tesszük, de amikor a változtatásért küzdünk, vagyis azért, hogy a magyarellenes eszmék egyszer és mindenkorra eltűnjenek a magyar közéletből, akkor meg kell tanulnunk az ellenoldal által most még rossz útra terelt honfitársaink felé is kommunikálni, mert csak egy közös alaphang teremtheti meg annak az esélyét, hogy ezek átállításával fokozatosan meggyengíthessük a nosztalgia hamis emékképein élősködőket.

Azt tehát, hogy még az ellenoldal emblematikus személyéhez is megpróbálok indulatoktól mentesen közelíteni, azért sem érzem feltétlenül elítélendőnek, mert minden háború elengedhetetlenül fontos mozzanata a felderítés, az ellenség megismerése. Ez a fajta vizsgálódás pedig megköveteli, hogy legalább néhány pillanatra megpróbáljuk magunkat a túloldalon állók helyébe képzelni.

Még akkor is, ha esetleg ettől rosszhangú kommenteket kapunk. :) Mert ez a harc része.

By SoDI

• Az arcképcsarmok Következő részében: Szálasi Ferenc

Ui.: Itt olvasható néhány, fent nem említett, negatív körülmény Kádárról, melyekre, ha utánaolvastam, még visszatérek:

http://szem.blogol.hu/?perm=813210

Mivel a napokban többek részéről is felmerült a kérdés, hogy miért "evickélek Tóta W. és a kuruc.info között", óriási nagy támadási felületet hagyva ezzel az ellenoldalnak, azt hiszem, eljött az idő arra, hogy egy helyen, a lehető legtömörebben összefoglalva leírjam, hogyan is látok sok közéleti és társadalmi kérdést.

Az első, amit tisztázni kell, hogy jelenleg nincs egyetlen olyan hazai párt sem, melynek a világlátása tökéletesen fedné az enyémet. Ezt már csak azért sem érzem problémának, mert - hogy csak két ismertebb példát említsek - ez Blogadminra, és Tomcatre ugyanígy igaz. Ha nem így lenne, beállnék valamelyik nagy táborba, és onnan csápolnék.

Azt hiszem, a legegyszerűbb az lesz, ha pontról pontra végigmegyek azokon a kérdéseken, melyek itthon a leghevesebb vitákat szokták kiváltani, és mindegyiknél leírom, hogy mi az én álláspontom velük kapcsolatban. Ezzel, remélem, mindenkinek segítséget tudok nyújtani, akinek eddig úgy tűnt, hogy következetlenül, és ide-oda csapongva írogatok, ami - mint látni fogjuk - a legkevésbé sem igaz.

Mivel ez elég kimerítő, és sűrű lesz, így mára ezt az egyetlen bejegyzést szánom ide, hogy jó alaposan meg lehessen emészteni.

• Drogok

Ami a kábítószereket illeti, sziklaszilárd meggyőződésem, hogy az a társadalmi kár, amit a több száz éves tradícióktól idegen egészségkárosítási formák terjedése jelent, egyértelműen beleillik a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben felvázolt stratégiába. A helyi kultúra által meghatározott szórakozási formákat, például a mértékkel fogyasztott bor szeretetét csak azok próbálják meg a saját hóbortjaikkal szemben káros, és betiltandó dolognak beállítani, akiknek közvetlen céljuk, hogy a borvidékekben oly gazdag magyarság még ezen a téren is veszítse el a gyökereit, és még inkább olvadjon be a globalista országhódítási masszájukba.

• Zsidók

Mint az előző pontból is kiderült, természetesen erősen anticionista vagyok, ami egyben határozott Izrael-ellenességet is jelent. Gyűlölöm a holokauszt-ipart, és azt, hogy még napjainkban is folyik ezalatt a mesterséges bűntudat-generálás, és kárpótlás címén olyan emberek kifosztása, akik már a háború után születtek. A legfelháborítóbb dolgok közé sorolom, hogy többek között Kanadában és Németországban lábbal tiporják a szólásszabadságot, és modernkori dogmák miatt ha többet mondasz 6 milliónál érzéketlennek és kegyeletsértőnek, ha kevesebbet, akkor pedig hazugnak bélyegeznek, és börtönbe zárnak. Hiszem, hogy ha egy álláspontot ennyire, foggal-körömmel védenek, akkor bármi lehet igaz, de pont az semmiképp. Mindemellett tisztában vagyok azzal is, hogy milyen hittételeket tartalmaz a gój népek ellen a Talmud, éppen ezért teológiai alapon ezen a ponton is megjelenik a bírálatom, mely legfőképpen azoknak a cionistáknak szól, akik politikai ambícióikat láthatóan ezen tételek alapján alakítják ki. Ott van persze még a "faji" oldal kérdése.

• Rasszizmus

Önmagában a genetikai alapú megkülönböztetéssel soha nem értettem egyet. Az, hogy helyenként az írásaim hangulatmegalapozó részeiben mégis erősebb jelzőket is használok egyes, többek között - mondjuk ki - faji szempontból is megkülönböztethető csoporttal szemben, kizárólag a túl magas ingerküszöb átütése céljából, a figyelemfelkeltés szükségessége miatt történik, melyet követően azonban rendszerint mélyebben is kibontom az ilyen gondolatokat.

Ezért nem szeretem a cigányellenes kirohanásokat sem. Felesleges időpocsékolás, elvégre az, akit első látásra meg lehet különböztetni, soha nem lehet olyan veszélyes, mint az olyan ellenfél, aki akár még közénk vegyülni is képes.

• Buzik

"Ne hálj férfival, ahogy nővel szokás, utálatosság az."
(3Mózes 18. 22).

Akárki akármit mond, a drogok kérdéséhez hasonlóan itt is csak egy deviáns életmód erőltetéséről van szó. Mert azzal nagyon fontos tisztában lennünk, hogy születési adottságok senkit nem tesznek rózsaszín tangabugyiban seggrázó hímringyóvá, mivel "rózsaszín bugyiban seggrázás" gén nem létezik. Az, hogy pszichiátriai ápolásra szoruló beteg embereket tol a média egyik fele reflektorfénybe, normálisként bemutatva a szodomita életvitelüket, a lehető legvisszataszítóbb ármány a társadalom ellen, amit el lehet képzelni.

Ha elmegyünk egy Czeizel Endrés vonalra, akkor nyilván előjön a sokat emlegetett "hajlam" kérdése. Ez a legnagyobb hazugság! Nos, létezik például a gyilkosságra való hajlam, megfelelő vészhelyzetben bármelyikünk megvédeni magát akár még emberölés árán is. A sorozatgyilkosokat mégis el szokták zárni, egyes helyeken ki is szokták végezni őket. Létezik hajlam az alkoholizmusra is, de aki nem italozik, így sem lesz iszákos. Nem vonom tehát kétségbe, hogy akadnak olyan emberek, akikben akaratlanul is megfogalmazódnak beteg gondolatok - vonat elé ugrani mint József Attila, szkatofágia "mert finom az", nőt erőszakolni mert "jó móka", saját neművel fajtalankodni, vagy kedvtelésből ártatlanokat mészárolni -, azonban ez még nem jelenti azt, hogy ezek közül ésszerű dolog bármelyiket is kiemelni, és bátorítani rá az embereket.

A szodomitákkal a legnagyobb baj tehát a médiahátszél, az, hogy látszanak. (Ugyanis, hogy saját otthonában ki mennyi macskaszart rág meg, és nyel le betegségében, nem rám tartozik, de ugyan már ne újságolja el főműsoridőben, hogy büszke rá, mert a cicakaki igenis finom).

• Neoliberális gazdaságpolitika

Rólam tudni kell, hogy a történelem minden káros eseményéért a szociális demagógiát okolom. Ha nincs a szociális demagógia, nincs az évszázadokon át a társadalom megtartó erejét jelentő egyház és nemesség ellen kizárólag rosszindulatú rombolásra létrejött, klasszikus értelemben vett liberalizmus. Ha nincs szociális demagógia, a világ jobb sorsra érdemes fele megmenekült volna 50-80 év bolsevizmustól. Ha nincs a szociális demagógia, akkor nem gyengülönk meg annyira, hogy az ebből fakadó káros társadalmi folyamatok tetőzéseként végül Trianonnál kössünk ki.

Én jobboldali ember vagyok, éppen ezért utálom a baloldali gazdaságszemléletet. Az olyan baloldali szemléletet, amit most a Fidesz visz. Ha szegény embereket hamis szlogenekkel megtámogatunk, abból még soha nem sült ki semmi jó. Nem akarok parasztlázadást. Attól még, mert valaki gazdag és sikeres, nem feltétlenül rossz ember. És nem kell mindenkivel kapcsolatban, aki nem éhezik, egyből azt a kérdést feltenni, hogy "vajon miből él", mert ez csak az undorító lumpenállatok szokása.

A gazdasági racionalitás tehát nem ördögtől való dolog, az SZDSZ ezirányú mostani politikájával annyi a baj, hogy túlságosan a szélsőség felé viszi el, ami viszont szintén nagyon káros.

A herdálást valóban ideje felszámolni, de kizárólag szakemberek által összeállított hatástanulmányok alapján, melyek most egyáltalán nem léteznek! Az egyetlen tárgykör tehát, amiben inkább a több biztosítós rendszerhez is kellő óvatossággal közelítő Gyurcsány Ferenccel értek egyet, éppen ezért képezi a hamarosan induló pártom gazdaságpolitikájának alapjait. Piacbarát, szabadelvű, kötöttségektől mentes irányítás, párosítva természetesen a konzervatív társadalomszemlélettel. Ilyen párt ugyanis most még nincs, pedig kellene, hogy legyen.

• Orbán Viktor

Félreértés ne essék, a mai magyar politikai palettán kizárólag őt tartom igazán alkalmasnak a miniszterelnöki poszt betöltésére. Mégis ő az életképes jobboldal legnagyobb ellensége. Saját maga ellensége!

Nem képes belátni, hogy a nemzeti oldal sokkal színesebb annál, mintsem hogy egyetlen nagy táborba lehessen terelni. Ha pedig mégis megpróbáljuk, akkor rögtön elveszik a lehetősége annak, hogy az emberek több szervezetként tekintsenek ránk, ehelyett legyintenek, hogy "á, a vállalkozók pártját is megette a Fidesz", és kész. Végső soron tehát egyrészt ez a taktika drasztikusan lecsökkenti a megszólítható réteget, amit két vagy három közepes méretű párt sokkal jobban le tudna fedni, másrészt ha önmagát tekinti egy tömörülés egy személyben a jobboldalnak, akkor elvágja magát a valódi választási összefogás lehetőségétől. Emiatt nyer mindig a baloldal, mert nálunk Vityka rendíthetetlenül ül a trónján, ami repedezik, koszos, és mállott, de ő csak kapaszkodik, és próbálja összetartani azt a szövetséget, ami jobban dolgozik pont ellene, mint az MSZP bármikor is képes lenne rá.

Sok stratégiát lehet eltanulni az ellenségeinktől, de ezt az egyet nem. A baloldal egészen más tészta, ott könnyű mindenkit megmozdítani a klasszikus jobboldalról festett rémképekkel, hogy aztán ne a szocialistákra, hanem az általuk hazug módon lefestett "orbánista" politika ellen szavazzanak félelmükben ("20 évre hatalomban tartják Orbánt a kettős állampolgárok, aki ezután csak havonta egyszer fogja összehívni a Parlamentet", stb...). Mi ezt sajnos nem tudjuk eljátszani, mert a sokszínű jobboldalon kevés az ilyen konkrét, közös hiedelem, amire építeni lehetne.

• Tóta W, Árpád (Index-es stílus)

Utálatos, káros, idegesítő, és alattomos. De attól még hatásos, mert a nemzetellenes idegenszívűek is felismerték, hogy legjobban a saját anyanyelvének segítségével lehet megtámadni egy népet. Ez sikerül is nekik nap mint nap, mert például Tóta valóban mesterien fogalmaz, tökéletes mondatokat formáz, magyar nyelven, a magyar nyelvűek ellen.

Az Index tipikusan az a formáció, amire nincs megfelelő jobboldali válasz. Az ő stílusukba csomagolni tehát jobboldali üzenetet nem csak hogy nem zavaros, és támadható, hanem hogy éppen eredményes, és kívánatos, mert egy tátongó űrt tölt ki, hiányt pótol! Lehet szeretni, nem szeretni, de követni kell, mert különben lemaradunk mögöttük, és az övéikkel szemben a mi üzeneteink menthetetlenül ködbe vesznek.

• Nemzetiszocializmus, hungarizmus

Szögezzük le, hogy Bácsfi Diána szerintem is provokátor volt. Most mégis induljunk ki abból a feltevésből, mintha nem lett volna az, mert így lehet a legszemléletesebben megvilágítani ezt a kérdést.

Azt hiszem, a nagyrészt máig köztiszteletnek örvendő Prohászka Ottokár inspirálására megírt Út és cél legtöbb gondolatával ma sem akad olyan ember, aki, ha forrásmegjelölés nélkül foglaljuk össze neki a lényeget, ne értene egyet. Bácsfi ott hibázott nagyot (vagy NBH sugallatra, vagy nem), hogy ezen egyszerű igazságot figyelmen kívül hagyva nem a tartalomra, hanem éppen a forrásmegjelölésre helyezte a hangsúlyt. Ez nyilvánvalóan eleve hamvába holt ötlet volt, mivel az emberek többségének Szálasi Ferencről a (vagy megtörtént, vagy meg nem történt) túlkapások, valamint a háborús munkaerőhiány miatt a termelésre elhurcolt embereknek a távoli vidékeken megtapasztalt keserű életkörülményei jutnak eszébe, melyekbe a Szövetségesek által szétbombázott ellátási útvonalak miatti elégtelen ellátás okán sokan ártatlanul belehaltak.

Ha az ember sikerre akar vinni valamit, akkor nem lehet ajtóstul rontani a házba. Lehet a hungarizmus alaptételeiből dolgozni, mert rengeteg olyan eleme van, ami a mai politikai térbe is kvázi szalonképesen átültethető, de ezzel együtt indulásnál minél szűkebbre kell szabni azok táborát, akiknek az elsőre bevillanó kép alapján a fentiekben tárgyalt háborúvégi rossz szervezés, és néhány bűnöző törvénysértő ámokfutása juthat csak az eszébe.

Valaki pont itt a blogomon is írta egy kommentben, hogy "az emberek hungarizmust akarnak, de maguk sem tudják". Nos, ha gőgös öntudattól vezérelve helyből elriasztjuk őket, nem is fogják megtudni. Ezért nem szeretem, ha valaki túl erős szavakat alkalmaz ebben a témában, mert a nagyobb tömeg megszólításához ennél sokkal szofisztikáltabb retorikai eszköztár szükséges.

• Halálbüntetés, abortusz, eutanázia

Itt nincs mese, abból indulok ki, hogy egy embernek nincs joga egy másik ember élete felett dönteni. Soha!

1. Halálbüntetésnél jó a mostani szabályozás, mert a statisztikák szerint nulla a kivégzés lehetőségének visszatartó ereje (az eredményes felderítésnek sokkal nagyobb).
2. Az abortusz maga a népirtás. Másként nem lehet nevezni azt, amikor egészséges emberi lényeket pusztítunk el, értelmetlenül. Ebben a kérdésben a lengyel példát látom követendőnek, ahol kivételesen szigorú az erre vonatkozó szabályozás.
3. Eutanázia... A gyengék és az elesettek kivégzése visszataszító gondolat, ezért a leghatározotabban elutasítom.

Szóval ha valami a továbbiakban is zavarosnak, és csapongónak tűnik, akkor tessék csak visszanézni ide, és meg tetszik látni, hogy mindvégig következetesen a fentieket képviselem.

Ez a blog főként három dologról szól.

1. Személyes jogi ügyeimről
2. A fenti világkép szempontjából aktuálpolitikai összefüggések kitárgyalásáról
3. Arról, hogy - ha lustaságom miatt nyögvenyelősen is - de hogyan haladok afelé, hogy a balliberális nemzetrombolással szemben tevékenyen és hatásosan kivegyem a személyes részemet.

No meg negyedikként néhol a szórakozásról. :) 

Szerintem ez így elég kerek, de ha lenne még valami kérdés, szívesen fogadom.

By SoDI

Bár úgy tűnt, hogy Feldmájer úr nagylelkűen biztosítja számunkra a nemzeti ünnep genetikai higéniáját, de nem örülhettünk sokáig. TGM, és néhány idegenszerű haverja ugyanis bejelentette, hogy szükségét érzik március 15-ikét a vérbolsevik Nagy Imre nevével, és mindenféle demagóg antifasiszta nyivákolással megszentségteleníteni.

A csapda ott van, hogy bár első látásra nehéz vitatkozni a "polgári radikálisoktól és népi baloldalon át a plebejus baloldaliakig terjedő antifasiszta összefogás" gondolatának magasztos jellegével, azonban egy helyen mégis torkig véres a gondolatmenetük: nevezetesen ott, hogy ma Magyarországon egészen véletlenül hiányoznak azok a fasiszták, akik ellen harcolni kellene. TGM kedvenc szavajárása, hogy "arról ismerszik meg az antiszemita, hogy szerinte Magyarországon nincs antiszemitizmus, és ő nem antiszemita", de ezt igen nehéz a szokásos magyarellenes uszításokon kívül máshova sorolni. Sőt, ha mélyebben elmerülünk a közleményükben, akkor sorra buggyannak elő a bűzös nemzetidegen métely újabbnál újabb demagóg frázisai.

"Ellopják az ünnepet ma azok, akik minket igazi és nem igazi magyarként osztanak meg."

Ha nyelvtanilag elemezzük a fenti mondatot, akkor arra juthatunk, hogy a megosztás kategorizálásával nem szállnak vitába, hiszen ők maguk is így kategorizálnak, csak magával a megosztással. Ezt erősíti az is, hogy nemzet, vagy magyarság helyett a további részben is csak a rém ködös "Duna- völgyi népek" öndefiníciót használják. (Galícia mióta fekszik a Duna völgyében?)

"Bemocskolják az ünnepet azok, akik turulszobrot, és hungarista zászlót emelnek, hogy a történelmivé vált népirtás emléke újra megossza az ifjúságot."

Azt hiszem, itt van a pont, amikor keményen az asztalra kell csapnunk, és határozottan azt kell mondanunk, hogy "nem, ezt NEM"! Nem a turul gyalázása miatt, arra már csak rezignáltan legyintek. Ha annyira élvezik, hogy dühönghetnek a szent madár láttán, hát emésszék csak magukat. Van itt azonban egy sokkal vérlázítóbb szemétség. Játszhatják ezek holokausztosdit bármelyik hétköznapon, mi, rendes magyar emberek ettől még végezhetjük tovább a napi dolgainkat, és pont leszarhatjuk az óbégatásukat. De március 15-éből NEM fognak holokamu-napot csinálni!

"Elfoglalják 1848-49 jelképes helyeit e gyalázat megidézői; a Petőfi szobor előtt Szálasi zászlója leng."

Meg Rákóczié. Meg úgy az egész magyarságé, aki nem pont Duna-völgyi.

Bevallom, én egészen eddig úgy terveztem, hogy március 15-ét vidéken töltöm, távol az eseményektől, és - akármilyen jól is fizet - visszautasítom a VidékTV ajánlatát, azonban a fentiek miatt most egy csapásra és véglegesen meggondoltam magam. Ha ezek a koszosok az utcán gyalázkodhatnak, akkor nekem sem a tévé előtt van a helyem!

By SoDI

Nem tudom, hogy miért, de általában a legtöbb Mokka adás ihletet ad ahhoz, hogy leírjam a gondolataimat.

Az energiaügyi dolgozók kedvezményeinek a megnyirbálása kapcsán hangzott el az imént az alábbi párbeszéd:

Havas: - Képzelje, eddig harmad annyit fizettek, mint mi.
Liptai: - És ugyanúgy égett náluk a villanykörte, mint nálunk?
Havas: - Aha. Ez olyan, mintha én odamennék az árushoz, hogy újságíró vagyok, és harmadáron kérem az újságot.

Kóka János azt mondja, hogy ideje végre visszavenni az elmúlt évtizedekben megszokott kiváltságokat. A dolgozók kiváltságait. Mert ugye ebben az országban senkinek nincsenek kiváltságai, a dolgozóknak viszont, hű, azoknak aztán hatalmas, ezek a mocskos dolgozók kizsákmányolják a népet, le velük.

Agyrém.

Mielőtt beírná valaki, hogy kommunista vagyok, néhány dolgot érdemes leszögezni a kedvezményekkel kapcsolatban.

• Amióta van áramszolgáltatás, van kedvezmény. A kezdetek kezdetén is volt.
• Se Horthy, se Szálasi, se Rákosi, se Kádár, de még utánuk sem vette el senki.
• Amit még Rákosi sem vett el, azt Kóka most elveszi.

Hogy miért tartom ezt vérlázítónak? Azért, mert hasonlóan demagóg őrültség, mint amikor az MDF az örökösödési illeték ellen kelt ki "haláladónak" nevezve. És közben az igazságtalanságát hangsúlyozta.

Ők sem veszik figyelembe, hogy ez nem egy újkori adónem, hanem az egyik legősibb, és ebből adódóan a legigazságosabb elvonási forma. Ezt ugyanis már a római korban alkalmazták, éppen hogy a társadalmi szolidaritás miatt. Ha egy vagyonos római polgár meghal, akkor úgy igazságos, hogy ha az élete során felhalmozott javaiból - az egyenlőtlenségek tompítása végett - a köz, minden római polgár részesül.

A világ legszánalmasabb dolga, ha valaki régi, jól bevált, évszázados, esetleg évezredes tapasztalatok alapján tökéletesedett ügymenet ellen próbál harcolni.

Épeszű ember nehezen tudja visszafogni magát, hogy az ilyen kérdések felvetőit ne nevezze műveletlen útszéli bunkónak.

By SoDI